”Reméld a legjobbat, de készülj fel a legrosszabbra.”
Vidákovics Patrik. -75 kg-ban, K-1, Thai-Box, Kick-Box, Low-Kick, Light-Contact kategóriákban többszörös országos és Európa kupa győztes, Európa bajnok, Világkupa 3. helyezett, kétszeres világbajnok, profi K-1 Magyar Bajnok, profi K-1 Interkontinentális Bajnok.
Patrik Augusztus 15-én meccsel Bosznia-Hercegovinában, K-1 szabályrendszerben egy veszélyes helyi harcos, a nála jóval nehezebb (86kg!) Mesud Selimovic ellen. De nem csak a meccs kapcsán kérdeztük Patrikot.
- Szia Patrik! Mesélj egy kicsit magadról, a kezdetekről.
- 2008-ban, 16 évesen láttam meg a bajai utcákon egy plakátot, miszerint kick-box edzések indulnak. Régóta ki akartam próbálni valami küzdősportot, úgyhogy elmentem Mezőfi András edzésére. Már akkor “beleszerelmesedtem” a sportágba, és ez azóta is - lassan 7 éve - töretlenül tart, a Kick-Thai-Boxing Team Baja-nál. Nagyon sokat köszönhetek a csapatnak, az edzőmnek, a sportnak, hogy elérhettem az eddig eredményeimet.
A másik, amiért hálás vagyok, hogy a sport olyan tulajdonságokkal ruházott fel, ami gyökeresen megváltoztatta az életemet. Kifejezetten félős, bizonytalan fiú voltam gyerekkoromban, ha valaki már csúnyán szólt rám elsírtam magam. Anyukám sose gondolta volna, hogy én egyszer is valaha kipróbálok egy ilyesfajta sportágat. Azóta sikerült megszereznem két világbajnoki címet, profi öveket nyertem, de ezek mellett olyan testi, lelki fejlődésen mentem át, amit a sport jótékony hatásának köszönhetek. Leküzdhettem az önbizalom-hiányosságot, jól érzem magam a bőrömben. Már több mint fél évtizede fanatikusan járok edzésre, ami úgy gondolom, hogy hozzájárult a siker eléréséhez.
Rengeteg olyan élményt hozott nekem a kick-box, amit szerintem másba sose tudtam volna megtalálni. Külföldi mérkőzéseken képviselhettem az országomat, győzhettem le a hazai nagy bunyósokat. Számtalan felejthetetlen emléket tudhatok magamnak, az egyik ilyen idén áprilisba történt. Mikor még gyerekcipőben járt a karrierem, nagy áhítattal néztem a sportadókon a nagyszabású gálákat, profi versenyzőket, és minden vágyam az volt, hogy egyszer én is velük bunyózhassak. Felfigyeltem köztük egy bunyósra -Szűcs Barnabásra- ,aki már régóta elismert a sportágban, és példaértékű a számomra. Az élet úgy hozta, hogy körülbelül egy fél évtizedre rá az áprilisi Vikker Dániel Emlékgálán egy főmérkőzésen vele bunyózhattam, és egy kemény, 3x3 perces K-1 csatában sikerült legyőznöm őt.
A másik kedves emlék számomra tavaly novemberbe volt, mikor csak kísérőnek mentem el a magyar csapattal Berlinbe, ahol a törökök szerveztek egy gálát, több német bajnoki, interkontinentális, és világbajnoki címmérkőzéssel. Odaérkezve jelezték a szervezők, hogy be kellene ugranom egy “bemutató mérkőzésre”. A meccs előtt pár órával derült ki, hogy a “bemutató mérkőzés” győztese hazaviheti az Interkontinentális Bajnoki Övet... A hazai szurkolók nagy bánatára sikerült 5x2 percben, egy súlycsoporttal feljebb lépve legyőznöm a karate múlttal rendelkező török ellenfelet.
Úgy gondolom, hogy a kitartás, a fanatizmus, és a sportba fektetett rengeteg munka hozta meg az eredményeket. Andrással sokat foglalkozunk azzal, hogy a funkcionális tréningekkel a lehető legjobb formát hozzuk ki. A hét napjai be vannak osztva különböző stílusú edzésekkel. Egyes napokon külön eddzük a kezet, külön a lábat, majd ezeknek az összehangoltságát. Nagy hangsúly van az állóképességen, amit főként váltott tempójú futással fejlesztünk, valamint különböző erősítő gyakorlatokkal, mint például a “favágás”, vagy a medicinlabda lökéssel javítjuk az erőnlétet. Felkészülési időszakban naponta kétszer is szoktunk edzeni, reggel, és késődélután.
Van egy találó idézet a Dalai Lámától, ami szerintem pont illik a mérkőzésekhez való hozzáálláshoz:
”Reméld a legjobbat, de készülj fel a legrosszabbra.”
Én ezt úgy értelmezem, hogy hinni kell abban, hogy győztesként jövünk ki a harcból, és kihozzuk magunkból a maximumot, de olyan szintű felkészülésen menjünk keresztül, ami a számításba veszi a lehető legnehezebb akadályokat is.
A következő mérkőzésem Bosznia-Hercegovinába lesz egy nálam jóval nehezebb, -86 kilós- ellenféllel, Mesud Selimoviccal. A videókból látva a combosai dominálnak főként, amikre már csak a kipontozás miatt is figyelni kell. Okos, fegyelmezett harcos, felépíti a támadásait. A súlykülönbségből adódóan megpróbálok előnyt szerezni, és ezért az edzések alkalmával még jobban rádolgozok az állóképességre. Elsősorban a kipontozás a célom, de ha ott van a lehetőség, megpróbálom idő előtt befejezni a mérkőzést.
További cél az idei évre, hogy az októberi világbajnokságon elhozom a harmadik K-1 világbajnoki aranyérmet, valamint a Kick-Thai-Boxing Team Baja egyesület által megszervezett gálán az Európa bajnoki címmeccsen megszerezni az profi övet.
