John Wayne Parr neve fogalom. Nem csak a thai-ok, de a muay thai világa is úgy tartja számon, mint a Ramon Dekkers mellett egyik legsikeresebb nyugati harcost. Izgalmas meccseivel, kemény stílusával, igazi harcosra jellemző szívével és szellemével világszerte rengeteg rajongó tiszteletét és szeretetét vívta ki magának a szerény, mindig viccre kész bunyós.
John Wayne Parr is kötelek közé lép a most pénteki Bellator 196 gálán, ahol is 100 győzelmét igyekszik majd megszerezni az ausztrál legenda! Korábbi, írásos interjúnk után ezúttal személyesen tudtunk leülni a világszerte ismert harcossal egy interjú erejéig, melyben a közelmúlt történéseiről, a vesztes meccsek kapcsán tanultakról, családjáról, mentalitásról és többek között arról is kérdeztük, mihez kezd majd a versenyzés után!
ellenfelem.hu: - Az első interjúnkban bár igen sok mindent lefedtünk, mégis csak 2016-ban volt már. Összefoglalnád, mi minden történt azóta veled, amit esetleg a közösségi média felületein nem láttunk, de nem látod problémásnak beszélni róla?
John Wayne Parr: - Akkor írtam alá a Bellatorral, azóta volt ugye két meccsem és szerencsére mindkettőt kiütéssel nyertem. Szóval ez a magyarországi most itt a harmadik meccsem a szervezetnél és remélem, hogy meggyőzően fogok tudni szerepelni, mert szeretném meghosszabbítani a most lejáró szerződésem Scott Cokerrel ennél a nagyszerű szervezetnél, melynek büszkén vagyok a részese. Májusban leszek 42 és nagyon örülök, hogy még mindig elkerülnek a sérülések. A szenvedélyem a sport irányába még mindig meg van és szeretnék továbbra is a Bellatorral maradni, amíg be nem fejezem a pályám.
e: - Ahogy közösségi média oldaladról is tudhatjuk, a 100 győzelmet igyekszel megszerezni most pénteken, a Bellator 196-on. Változott valamiben a napi rutinod, a felkészülésed az elmúlt években vagy a legutóbbi interjúnk óta? Még mindig a reggel hatos futással indítasz, aztán jönnek az órák a tanulókkal, stb?
JWP: - Minden ugyanaz 1996 óta. Ez egy győztes formula, így ugyanazt csinálom, mint Thaiföldön. Nagy futások, játékos sparring, mint Thaiföldön, sok nevetéssel. Izgatott vagyok. Tudom, hogy a thaioknál nem olyan nagy dolog a 100 győzelem, de egy nyugatinak nagy eredmény. Nagyon keményen edzek, mert nem akarok senkinek csalódást okozni. Legfőképp magamnak nem, ami a legfontosabb. És nagyon örülök, hogy a Bellatornál történhet ez, ahol ennyien láthatják világszerte, a különböző tévés szerződések és egyebek folytán. Minél többen látnak, annál jobb. Ahogy egyre közelebb kerülök a visszavonuláshoz, fontos számomra, hogy a legjobbak között tartsanak, úgy emlékezzenek majd rám. Ezt úgy lehet elérni, hogy sikeresen veszem az akadályokat.
Ha nyerek, meglátogatom majd Joe Rogan podcastjét is, mert megbeszéltük, hogy ha nyerek, megünnepeljük. Szóval, ha nyerek, innen haza megyek egyenesen, aztán veszek egy jegyet Amerikába és megyek beszélgetni egy nagyot róla Joe-val.
e: - Az egész életedet a sportnak szentelted és egész biztosan nem lehetnek kérdések azzal kapcsolatban, amit majd hagysz magad után. A 100. meccshez közeledve, gondolkodtál már rajta, hogy mi jön a küzdelem után?
JWP: - Ausztráliában anno belekezdtem egy saját terembe (Boonchu - a szerk), amire nagyon büszke vagyok. Szeretek tanítani, a szemináriumokat. Vannak kisebb, amatőr gáláink és profi gála is, a Caged Muay Thai. Érdekes volt látni, hogy a OneFC is felcsippentette az ötletemet. Lehet, hogy valami nagyot tudnak csinálni belőle, az pedig nekem is segíteni fog. Komoly neveket is leszerződtettek. Szóval szerintem nagyon izgalmasan fest a sport jövője. És akkor még ott van annak is a lehetősége, hogy olimpiai sporttá válhat a muay thai.
e: - Kicsit más vizekre evezve, de ahogy visszatekintesz a karrieredre, van esetleg bármi, amit megbántál? Vagy olyan vereség, ami valami okból a mai napig zavar?
JWP: - Nem, imádom, úgy, ahogy van. Mindent pontosan ugyanígy csinálnék. Fiatalon Thaiföld csodálatos volt, őrületes kalandjaim voltak azóta is és még így, a negyvenes éveimben is utazom, harcolok mindenhol és nagyszerű rajongói táborom van. Mindenhol meleg fogadtatásban van részem, az Instagram és Facebook kommentelőim is szinte mindig pozitívak. Sok UFC-s barátom kap mindenféle kritikát a közösségi médiában, szóval én szerencsés vagyok. Sokat viccelek, jókat szórakoznak az emberek és ez elég jó kombinációnak bizonyul.
e: - Szokták mondani, hogy a kudarcból többet tanulunk, mint a győzelemből. Melyik vesztett meccs volt szerinted az, így visszatekintve, ami valamifajta áttörést hozott a szemléletedben vagy ráébresztett valamire?
JWP: - Azt hiszem talán az, amikor a Contender Asia műsor fináléjában Yodsanklai ellen küzdöttem. Kétszer is leküldött. Egyszerű lett volna lent maradni, de felkeltem és folytattam a küzdelmet. Azt hiszem, hogy a vesztett meccs ellenére is sok rajongót szereztem azzal, hogy harcos szellemet mutattam, nem adtam fel. Arra ébresztett rá, hogy bármi is történjék, képes vagyok felállni és egyenesen előre törni. Lehet, hogy leküldenek háromszor, de negyedszerre is fel kell állnod. Nem feküdhetsz a hátadon. Be kell fejezned a küzdelmet, történjék bármi. Ha igazán keményen küzdesz, akkor függetlenül attól, hogy nyers vagy sem, az emberek tisztelni fognak.
e: - Hogy egy kissé ismét váltsunk, mi az, amibe szerinted a leginkább megérte befektetned életedben, legyen szó energiáról, anyagiakról vagy egyebekről?
JWP: - A gyermekeim. Nagyon élvezem az apaságot. Minden egyes nap motiválnak, hogy jobb ember legyek. Látom, hogy figyelnek, utánozni akarják, amit csinálok, és ha pozitív vagyok, akkor ők is azok lesznek. A legidősebb lányom most 15 éves és már volt 19 meccse. Tavaly év végén Angliában volt egy meccse, ahol egy övet is nyert és utána négy szeminárium is volt Anglia-szerte. Láttam az izgatottságot az arcán, hiszen mindenki tudta a nevét, fényképeket akart készíteni vele és szinte sztárként kezelték. Nagyon élvezte. Ez az élmény felnyitotta a szemét, hogy milyen messzire viheti a sportban, ha sikeres. Remélem, hogy követni akarja az utam és ha sikeres lesz a küzdelmekben, egy nap majd ő is szemináriumokat fog tartani, taníthatja az embereket, beutazhatja a világot, tisztelői lehetnek.
e: - Gondolod, hogy néha tán túl nagy nyomás is nehezedik rájuk a név miatt?
JWP: - A lányom már most is mondta, hogy lehet 10 gyerek is egy gálán, de mivel ő az én lányom, érzi, hogy mindenki őt figyeli, amikor harcol. A Parr név miatti nyomás nem kis dolog, de keményen edz, nagyon motivált és a csúcsra akar jutni. Nem akar az apja árnyékában lenni, saját karriert akar építeni. És nagyon jól csinálja. Büszke vagyok rá. Ha győz, ha veszít (vagy ha épp döntetlen lesz), már maga a tény, hogy kötelek közé száll, csinálja és élvezi, egy nagyon jó érzés számomra.
e: - Ha már itt tartunk, hogy látod a női színteret? Sok fejlődésen mentek át a dolgok, de gyakran még most is alig lehet találni ellenfeleket. Ha pl. Jorina Baars-t vesszük, szinte senki se akar kötelek közé lépni vele.
JWP: - Alakulnak a dolgok azért. Sok fiatal női harcos tör felfelé a ranglistákon, a gyerek-meccsek is egyre népszerűbbek. Sok kis srác és lány megy Thaiföldre meccsezni, amatőr versenyeken vesznek részt.
e: - A Boonchuban egyébként sok lány van?
JWP: - Igen, körülbelül egy tucat. Főleg amatőrök. Megvan a saját kis klikkjük és nagyon segítik egymást. Együtt futnak, együtt edzenek, sparringolnak és az a közös céljuk, hogy miniél többet eddzenek, meccsezzenek és nyerjenek. Szóval többről van szó, mint sportról. Ez egy életforma.
e: - Mit csinálsz azokon a napokon, amikor túlterheltnek érzed magad, gond adódik a fókusszal? A rossz napokon?
JWP: - Egyszerűen tudom, hogy a holnapi egy új nap. Nem lehet jó napod úgy, hogy előtte ne lenne rossz napod. Ha rossz napod van, tudnod kell, hogy másnap egy új nap lesz és nem fogod ugyanazokat a hibákat elkövetni. Egy másfajta, pozitív hozzáállással kelsz föl és nekivágsz. Olyan régóta vagyok a sportban, hogy egy rossz nap nem teszi tönkre a felkészülésem. Nem ülhetek és tépelődhetek rajta. Ahogy mondtam, törni kell előre. Amíg sikerül kiállnom a meccseimre és nyerek, nem számít hány rossz napom volt. Ha a meccseken teljesíteni tudok, csak ez a fontos.
e: - Az első interjú alkalmával említettél valamit - talán egy thai szólást - a meccs előtti imával kapcsolatban, arra az esetre, "ha a mennyország messze és az imát csak a következő nap kézbesítik". Hogy érzed ezzel a meccsel kapcsolatban, közel van a "mennyország"?
JWP: - (nevet) Igen. Pontosan úgy fogok csinálni mindent, ahogy szoktam. Pont tegnap gondoltam erre, a meccs előtti imára. Nem fogom elmulasztani, nehogy elrontsam a szerencsémet. A thaiok nagyon babonásak és nagyon vallásosak a maguk módján. Próbálj meg jobb ember lenni, mint tegnap voltál. Legyél kedves az emberekhez és jó lesz a karmád. Ne legyél pöcsfej!
e: - Köszönjük az interjút és hogy időt szakítottál ránk!
JWP: - Köszönöm. Izgatott vagyok, hogy új közönség előtt harcolhatok. Az elmúlt két meccsem közönsége nagyon jó volt, imádom a kalandokat, új országokat látni. Tizenéves korom óta szerettem volna, ha a sporton keresztül minél több országot megismerhetnék és már nem is tudom, hányat láttam. Szeretem az új lehetőségeket, a találkozásokat a rajongókkal, akik eddig nem láttak még és szeretek jó show-t csinálni. Remélem, hogy a meccs után a magyar rajongók is emlékezni fognak majd a nevemre.
e: - Egészen biztosan. Köszönjük még egyszer és sok sikert!
Az interjút angolul az alábbiakban hallgathatjátok meg!
https://soundcloud.com/ellenfelemhu/jwp-charging-fwd
A világhírű thai edzővel, Gae-vel[/caption]
Artur Kyshenko demonstrál[/caption]
Czinke Gábor versenyzői gyűrűjében[/caption]
Fotó: Leonhard Huber[/caption]
Itt már ugyan birkózószőnyegen, de még grapplingben gyűjtögette az érmeket Niki[/caption]
fotó: Simon Máté[/caption]
fotó: HMMAF[/caption]
