A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sportpszichológia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sportpszichológia. Összes bejegyzés megjelenítése

Motiváció - Ami számít


motiváció cikk lead cover




Az alábbiakban egy igazi "old school" bjj legenda, Chris Haueter szavait ültetjük át/alkalmazzuk a küzdősportokra nézve, általánosságban, mert bizony egyetemesen érvényes, a "Roll" dokuban elhangzott mondat: "nem az számít, hogy ki jó, hanem, hogy ki marad".





Sokan azon stresszelnek, hogy mennyit haladnak és az idő mennyiségén, amit edzésre tudnak fordítani, közben nem állnak meg, nem veszik észre elég gyakran - vagy egyáltalán -, hogy mennyire különleges már az is, hogy edzenek, gyakorolnak. Hogy a legtöbbet igyekeznek kihozni a lehetőségből, amit választott sportjuk jelent.





Nem számít, mekkora erőfeszítéseket teszel, hogy a küzdősportokat egy állandó tényezőként életedben tartsd, emlékezned kell rá: te edzel, sokan pedig nem. Lehet, hogy időnként az élet eltérít és a küzdősportra fordítható időd mértéke változó, de nem hagyod abba.









Sok embert láthatsz, láthattál az évek alatt jönni-menni. A feladás vagy abbahagyás nagyon is valóságos lehetőség. Nem mindenki fog maradni. Különösen a kezdőknél látható, hogy rengeteget akarnak elsajátítani, a lehető legrövidebb idő alatt.





De egy küzdősport soha sem egy befejezett valami, hanem egy életre szóló történet, amit lassú növekedés jellemez. És ez így van rendjén. Lehet, hogy elsőre nehéz megérteni ezt, de az a folyamat, melynek során valami nagyon különlegeset művelsz és finomítgatsz több éven, több ezer órán át, igazán olyasvalami, amire nagyon büszkének kell lenned.





A legjobb, legismertebb harcosok is abbahagyják egy napon és minden trófeát, övet, győzelmet elfelejtenek majd. Mert nem ezek tesznek emlékezetessé. Hanem a jelenléted. A tisztelet, melyet az évek során megszerzel - amíg a mesteri, vagy általad elérhető legtökéletesebb szintre törekszel - messze több, nagyobb valami, mint az eredmények, amit azok érnek el, akik feladják.









Az energia, erőfeszítés és odaadás, ami ahhoz kell, hogy hosszútávon is működjön a dolog és folyamatosan alkalmazkodj a helyzetekhez, megtartva a küzdősportot az életedben, nem egy kis dolog. Ahogy az életünk változik, és új helyzetekkel találkozunk, sokszor nehéz lehet megoldani, hogy a küzdősportnak helye maradjon, helye legyen benne. De megoldjuk.





Vajon te is egyike leszel azoknak, akik maradnak? Kész vagy rá, hogy sorra vedd az akadályokat, alkalmazkodj és eddz tovább? Egy bizonyos ponton túl már nincs visszaút és a küzdősport az életed részéve válik. Itt már nagyobb események, történések, előre nem látott körülmények sem számítanak.





Túl vagy már ezen a ponton?





/a bjjfanatics.com cikke alapján, ellenfelem.hu/


Mentalitás - Gennady "GGG" Golovkin

GGG! Számtalan szakmai, sportpszichológiával, coachinggal, mentalitással foglalkozó cikkünk mellé itt egy újabb, remek anyag, a nagyszerű Gennady Golovkin jóvoltából!

GGG

A testem emlékezik. Minden alkalommal, minden meccs előtt, a testem emlékezik rá, hogy mit kell tennie.


Minden meccs előtti nappal nagyobbá válik. Egyre nagyobbá. A küzdelem éjszakájáig, amikor Gennady Golovkin GGG-vé változik a ringben.


Ahogy harcolni készülök, a testem és szellemem is a ringbe lépésre készülnek. És amikor belépek oda, olyan leszek, mint egy cápa az óceánban. Ha az óceánba lépsz, a cápa tudja. Otthon van. Ugyanezt érzem a ringben… Csináljuk!


A testem ismeri az érzést. Amikor valamit nagyon akarsz. Vágysz az érzésre, amíg nincs ott, előtted. Néha egyszerűen csak harcolni akarok. A tested egyszerűen akarja. Néha egyszerűen le akarod rombolni az ellenfeled, hogy megmutasd, többet tudsz, jobb vagy. Meg akarod verni, hogy megmutasd, képes vagy rá.


Gyerekként ugyanezt mondta a testem: „Harcoljunk! Csináljuk!”


A testem emlékezik, minden alkalommal. És mielőtt a ringbe lépek, csak egy pillanatra, de az első meccsemre gondolok. Jó emlék. Egy gyors kiütés, az első menetben. Mindenki lenyűgözőnek talál. Egy, kettő, három – kiütés! Erre gondolok. Egy, kettő, három – kiütés.


GGG-ként lépek be és cápává válok. Ez az, ami úrrá lesz rajtam. És a testem emlékszik rá, mit kell tennie.


GGG jobb horog

Mindenből a legjobbat akartam megtalálni – a legjobb edzőt, szerződést, ellenfeleket. Először Németországban, majd Amerikában kötöttem ki. Több termet is megnéztem. Aztán találkoztam Abel Sanchezzel a termében. Nem igazán beszéltük egymás nyelvét, de a boksz nyelvén mindketten értettünk.


Láttam, hogy ért a bokszhoz, komoly ember és rögtön úgy voltam vele, hogy bármit is mondott, hogy csináljam, nem ellenkeztem. Felnézek rá.


De még mindig nem szeretem a bokszot.


Ez a munkám, az életem. A rajongója vagyok. De nem szeretem. Láttatok elég meccset. Ki szerethetne valamit, ami ennyire brutális? De jó vagyok benne. Ez a munkám és keményen dolgozom. Könnyű pénz.


Szeretem a csapatom, az életem. Tudom, ki az a bokszoló, aki kell, hogy legyek. Tudom, hogy GGG-vé kell válnom. De ezt nem szeretem.


A családomat szeretem. Apának lenni nehezebb, mint bokszolni. És én apa vagyok, ameddig nincs itt az ideje, hogy munkába menjek. Vissza a hegyek közé, melyek a hazámra emlékeztetnek.


Vannak jó emlékeim és rosszak is.


Mindenre emlékszem.


Aztán megszólal a meccs kezdetét jelző gong és minden elszáll. És ezekre a pillanatokra ismét GGG vagyok. Egy cápa az óceánban.


https://youtu.be/ifSfSmREBbM

/A The Players Tribune-on megjelent, GGG saját maga által írt cikke alapján - ellenfelem.hu/

Sport coaching - Teszt nap!

Sport coaching! A mentális felkészülés, sportpszichológia, vizualizáció és egyebek nem véletlenül visszatérő témák az oldalunkon. Egy a témába vágó, igen hasznos előadást ajánlunk most figyelmetekbe!

sport coaching teszt nap lead


Sport coaching rovatunk olvasói - ill. azok akik Bánóczi Péter követik a Facebookon vagy saját oldalán - már biztos értesültek róla, Péter egy komoly teszt napot tart hamarosan, melynek részleteiről az alábbiakban olvashattok! Következzenek Péter szavai!


"Várok minden érdeklődőt, csapat- és egyéni sportolót is szeretettel a teszt napon, ahol széleskörű, többrétű mentális teljesítményt mérő teszteket töltünk ki majd 60 percben!


A végén névre szóló kiértékelést kaptok, amiből edzőitekkel együtt pontosabb képet kaptok és jobban tudtok fókuszálni a felkészülésetekre. Mindezeken túl lehetőség lesz még egyéni elakadások megbeszélésre is.


A sportágadat kérlek add meg előre!




  • Részvételi díj: 3.500.-ft/fő.

  • Az ár tartalmaz: kávé, ásványvíz.

  • Jelentkezési határidő: Február 10.

  • Kis csoport: Max. 10 fő


A teszt napot két részletben bonyolítjuk le:




  • Február 11. 10h-11h-ig.
    Február 12. 15h-16h-ig.


Ha mind a két napon jönnél, akkor 5.000.-ft és természetesen több ill. más jellegű tesztet is kapsz majd!

Minden további kérdés esetén keressetek weblapomon: banoczi-coaching.hu


Iroda:


Bp. XI Kerület, Bercsényi utca 24. Parkolni az Allee-ban lehet, de a villamos, busz is ott áll meg. Innen 3-4 perc séta."



Ne hagyjátok ki a lehetőséget!

Lénárt Ágota - Sportpszichológiai felkészítésre van szükség

Nem lehet halogatni tovább egy központilag irányított háttér kiépítését, melyben sportpszichológusok segítenek a sportolóknak a mentális felkészülésben – reagált Lénárt Ágota sportpszichológus az MTI-nek Tóth Krisztián cselgáncsozó szavaira.

toth_rio

A 90 kilogrammos dzsúdós, aki Rióban éremesélyesnek számított, ám a második meccsén kikapott és kiesett, arról beszélt a kudarc után, hogy “agyonnyomja az olimpia” a magyar sportolókat, hozzátéve: “otthon senkinek nem felel meg semmi.”


“Azokat a versenyzőket nyomja agyon a teher, akik mentálisan nem készülnek fel erre a helyzetre” – mondta az MTI-nek Lénárt Ágota a riói Olimpiai Sportlövőközpontban, ahol csütörtökön Miskolczi Julianna versenyzett, aki vele dolgozik együtt már hosszú ideje. – “Évtizedek óta mondjuk, hogy egy világversenyre, és főleg az olimpiára mentálisan is fel kell készülni. Ez azt jelenti, hogy a sportolónak nagyon sokszor modelleznie kell azt a helyzetet, ami vár rá, ezt be kell gyakorolnia, s ezt különböző sportpszichológiai módszerek, technikák segítségével el kell sajátítania.“


Az elismert szakember szerint nagyon sok sportoló gondolkodik úgy, hogy majd a helyszínen megbirkózik a körülményekkel, s lehet, hogy kicsit nagyobb a nyüzsgés, felhajtás egy olimpián, de más különbség nincs az egyéb versenyekhez képest. Ám hangsúlyozta, “ez nem így van”, mert a játékokon meg kell szokniuk többek között, hogy faluban laknak, nagyon sokan vannak körülöttük, esetleg a pihenőidejüket sem tudják a szokott módon beosztani, ráadásul nagy a nyomás a média részéről, különböző elvárásokról hallanak, sőt, akár a barátok és a család részéről is megnövekedett teher hárul rájuk. A pszichológus tapasztalatai szerint van, aki egyáltalán nem olvas el semmilyen levelet, újságcikket, van, aki viszont mindig, márpedig a különböző véleményeket, információkat, kommenteket meg kell tanulni kezelni, s érdemes olyan “üvegburába” helyezni magukat, amibe csak azok az információk jutnak be, amelyek segítik a versenyzőt. Ugyanilyen fontos a “csapásokkal való megküzdés” képességének elsajátítása, a váratlan helyzet kezelése, s hogy akkor is tudjon küzdeni az ember a végsőkig, amikor menet közben úgy érzi, rossz helyzetben van, elúszott a versenye.


“Mindezt mentálisan is kell gyakorolni, ezt hívjuk modellezésnek. Ebben is tudunk segíteni, ezek a sportpszichológia alapmódszereihez hozzátartoznak, amit egy felkészülés során megfelelő módon adagolva, a versenyzőnek időt hagyva az elsajátítására lehet begyakorolni. Viszont ha ez nem történik meg, akkor következik be például az egyik fajta összeomlás, az +acting out+, kilépés a helyzetből, azaz valaki egyszerűen köszöni szépen, s elsétál” – utalt a pszichológus Verrasztó Dávid úszóra, aki, miután vb-ezüstérmesként nem jutott be a 400 m vegyes döntőjébe, szerdán nem indult el 200 m vegyesen, s már elutazott Budapestre. – “A másik reakció, hogy utólag valahogy megmagyarázza a jelenséget a versenyző, aki számára ez egy értelmezési keretet ad, ám a jövőre nézve nem oldja meg a helyzetet.“


Lénárt Ágota hangsúlyozta, a versenyző ezekkel a problémákkal egyedül nem tud megküzdeni, ezért külföldön már bevett gyakorlat, hogy főleg a világversenyre készülő sportolók számára van egy alapfelkészítés, ami kötelező.


“A pszichológiai felkészítést nem szabad kötelezővé tenni amúgy, ám az alaptechnikákat meg kell tanítani, s ezt már külföldön régen felismerték. Nem a mélylélektani alapokat kell kapirgálni, hanem azokat a technikákat kell megtanítani, amelyekkel a versenyző ki tudja hozni magából a legjobb teljesítményt, azt igenis meg kell tanítani” – mondta határozottan a világ élvonalába tartozó számszeríjász. – “Amennyiben korszerű, modern felkészülésben gondolkodunk, akkor vannak olyan dolgok, amiket be kell építeni, s egy stábmunkával ezt biztosítani kell. Tehát orvos, gyúró, dietetikus, fizioterapeuta, gyógytornász, sportpszichológus kell, hogy legyen a csapatban, s ez innentől kezdve nem választás kérdése.“


Mindehhez a szervezeti kereteket központilag ki kell építeni, mert ezek jelenleg Magyarországon nem működnek, a szakember hátteret pedig biztosítani kell – tette hozzá.


Lénárt Ágota külön hangsúlyozta, hogy csak megfelelően képzett és tapasztalattal rendelkező szakembereket szabad a sportolók közelébe engedni. Ugyanakkor a sportolóknak, szövetségeknek kötelezően kellene a rendszerbe bekerülő sportpszichológusok közül választaniuk. Kérdésre válaszolva jelezte, hogy a magyarországi szakembergárda adott, s a rendszert hamar, néhány hónapon belül fel lehetne állítani.


“A mostani példák jól mutatják, hogy ha nincs meg a felkészítés, akkor szélsőséges reakciókra lehet számítani, ami abból fakad, hogy a sportoló dühösnek és tehetetlennek érzi magát, mert nem tudja a helyzetet kezelni” – jegyezte meg, elismerve, hogy vannak olyanok, akik maguktól képesek megfelelően mentális tréninget alkalmazni, de vannak, akik erre sosem jönnek rá.


(MTI)

Sport coaching - Megküzdeni a félelemmel

Egy Coaching folyamatban a legfontosabb, hogy találjunk egy olyan közlési formát, ami a legjobban „átmegy” a kliensen. Ahány szakember annyi féle módszerre esküszik, és ez így is van jól.

cub1

Színesnek kell lennünk, mint az élet más területein is. Én az elbeszélő, példa alapú, tanulság levonó módszert szeretem, amikor egy mesébe, történetbe ágyazva adom át ügyfelemnek az információt.


Miért pont a mese? A mese kora gyermekkorunk legmeghatározóbb tudás forrása. Rendszerint édesanyánk, édesapánk, nagyszüleink mondták nekünk és mi feltétel nélkül áhítattal hallgattuk őket, azért, mert hitelesek voltak és az vésődött be, hogy a mesére figyelni kell.


Főleg a küzdősportokban a félelemmel való meg küzdés az egyik legnehezebb dolog. Az alábbi mese erre világít rá.


tigermon-47


Salut Alfonzo - Az őszinte oroszlán idomár


„Hamarosan kezdődik az előadás és arra gondoltam, írok még neked, remélem, hogy nem utoljára. Sokszor gondolok arra, hogy is kezdődött ez az egész?


Nem, nem a mi barátságunk, hiszen az Afrikába nyúlik vissza és ott mind ketten kitettünk magunkért. Arról beszélek most, hogy nehéz beismernem magamnak azt, hogy félek. Sőt az utóbbi időben egyenesen remegek, mielőtt be kell mennem az oroszlánok közé…


Hatan vannak és mindegyiket szeretem. Linda, Oscar, Marcus, Jerry, Oldman és Carlos. Nagyon szépen tudnak együtt dolgozni, de néha azt érzem rajtuk, hogy nem bíznak bennem. Nem bíznak a bátorságomban és ez által én sem bízok már magamban. Ez pedig, ebben a szakmában olyan hiba faktor, ami ha beüt ott vége mindennek. Tanácsot szeretnék tőled kérni mon amie, hogy mit tehetnék azért, hogy újra a régi önmagam legyek?


Mintha tegnap történt volna, amikor a Tobruk-i majd a Marseille-i vándorcirkuszban is együtt tereltük ezeket a nagymacskákat és a te bátorságod olyan erőt adott nekem, hogy még Marcus szájába is bele mertem hajtani a fejemet.


Arról nem is beszélve, amikor a kezedből kiesett az ostor és Linda oda szorított a ketrec széléhez, és nem engedted, hogy az altató lövedéket bele lőjék az állatba, hanem higgadtan behívtál magatokhoz és én ÉN puszta kézzel eltereltem tőled a 200kg-os cicust……na, akkor bátornak éreztem magam!


De, azóta sok év telt el, megannyi előadást megéltem és most elakadtam, elveszítettem a hitemet.  Ez az igazság. Őszinte leszek magamhoz talán ez az első lépés, amit könnyedén megtehetek.


Persze ez csak a kezdet, mert várnak rám az oroszlánok. Őket nem fogja érdekelni, és hogy is érthetnék meg? Vadállatok. Az ösztönüket nem tudják felül írni. Mégis egy ember, akinek az ereje tized annyi ment az övék fel tudja parancsolni őket a dobogóra vagy rábírja bármilyen attrakció elvégzésre.


Most, hogy írok, neked egyre csak tódulnak a fejembe a gondolatok és a lehetséges megoldások. A félelem érzése nem vezet sehová. Félelemben élni olyan, mint szárnyak nélkül repülni, levegő nélkül merülni, vagy szkafander nélkül kilépni az űrbe.


Teljesen értelmetlen. Használnom kell az eszemet. Minket, embereket az különböztet meg minden más élőlénytől, hogy a fejünkben rendkívüli képességek rejlenek. Ez az ezt fogom tenni! Nem hagyatkozok tovább a rutinra. Mindig készen kell állnom az új kihívásokra.


Az „új életem” ami a félelem mögött van az egy ajándék, ami be van csomagolva. Hogy meg kaparinthassam ezt az ajándékot, hozzá kell fognom a kicsomagolásához. Ez elkerülhetetlen. Nem feltétlenül könnyű ez, mert jó erős a szalag és a papír is vághat. Sőt, van, hogy néha nem vagyok elég kitartó ahhoz, hogy kibontsam a csomagot.


Néha szidom azt, aki becsomagolta és oda adta nekem. Ezért a félelmeimmel való találkozással és gondolatokkal fogom bontogatni az ajándékomat! „


- Bánóczi Péter Life/Sport Coach info@banoczi-coaching.hu

A siker rajtam múlik

A címet adó mondat számos helyen hangzik el, számtalanszor olvashattuk már mindannyian ezeket a szavak így egymás után. De vajon hány tényezőből tevődik össze a siker? És csupán csak a győzelmet tekinthetjük sikernek? Mit tehetek én, hogy ne maradjon el a siker?

miguel-cotto-fighter-blog-week-2

A sikerhez vezető út egy célkitűzéssel kezdődik. Ezek szerepéről már többször is szót ejtettünk portálunkon. A kitűzött célok után fontos, hogy végig is tudjuk vinni azt/azokat. Ehhez egy újabb tényező szükséges, ami a céltudatosság. Annak érdekében, hogy maximálisan kihasználd a lehetőségeidet, majd ki is hozd magadból a legjobbat versenyzőként, céltudatosan kell teljesítened, nincs kifogás.


Apró részsikerek segíthetnek abban, hogy végig megmaradjon a motivációnk, illetve a mélypontokon is ezekből táplálkozva nyerhetünk újabb lendületet. A bukástól való félelem, a lustaság vagy a tudatosság hiánya csak néhány példa azok közül, amik miatt a legtöbb sportoló elzárkózik a célok kitűzésétől.


Abban, hogy meg is maradjuk a kitűzött célok mellett segít nekünk a D.A.T.G.O. – modell, melyről már korábban olvashattatok nálunk. Mindezeket végig gondolva rátalálhatunk egy fogalomra, mely összeköti az összes szálat, ez pedig nem más, mint a céltudatosság.


Training


A céltudatos sportolóvá és bajnokká válás legfontosabb összetevője a felkészülés. A felkészülést segítő tényezők (edzés, táplálkozás, mentális felkészülés)  a céltudatos versenyzők számára az alapokhoz tartoznak. Felállítani, megfogalmazni a célokat ugyan sokkal egyszerűbben lehet, mint hosszútávon, kitartóan elkötelezni magunkat mellettük, és megtartani azokat. Ennek megkönnyítésére érdemes tehát egy rendszert felállítani, ami -órarendszerűen előre lefektetve és betartva - vonalzóként a céljaink mentén vezérel minket.


A rendszernek alapkövei lehetnek a megfelelő mennyiségű alvás, a helyes táplálkozás, az edzések összehangolása és a pihenőidő kihasználása. És még sorolhatnánk.


Fontos, hogy teljesítményünket és a pillanatnyi formánkat folyamatosan ellenőrizzük és elemezzük. Erről szintén esett szó a D.A.T.G.O. – modell kapcsán. Érdemes azt a cikket és újra átolvasni. Amikor arra keressük a választ, hogy miként tudjuk hatékonyan megvizsgálni edzésmunkánkat és a pillanatnyi formánkat, ismét egy mozzaikszóba ütközünk, ami nem más, mint a W.I.L.L.




  • Well – Fókuszálj a pozitív dolgokra, azokra, amiket jól csináltál. Horgonyozz le ezeknél a pillanatoknál és engedd, hogy az izom-memória részévé váljanak. Mentálisan tárgyald újra őket és erősítsd meg azáltal, hogy újra elvégzed őket.

  • Improve – Határozod meg, mi az, amiben tudsz fejlődni. Ha kényelmetlennek vagy gyengének érzel egy speciális területet, fogadd el lehetőségként a fejlődésre és erősítsd ezt.

  • Learned Leverage – Hozakodj elő konkrét tanulási eredményekkel, amelyek befolyással lehetnek a jövőre. A leggyakrabban azokat a területek foglalja magában, ahol megtanultál valamit magadról bizonyos esetekben és helyesen hajtottál végre technikákat.


Persze, egy ilyen rendszer felállítása egy beépítése az életünkbe és mindennapjainkba nem órák alatt születik meg. Többször megesik, hogy rajtunk kivülálló okok miatt kell eltérnünk az előre felállított napirendünktől, ami kihatással van/lehet az edzésmunkánkra is, viszont a céltudatosságok ilyenkor sem szabad elveszíteni és szem elől téveszteni.


A bajnok nem születik, a bajnokot meg kell teremteni!

A küzdelem előtt - sportpszichológia

sportpszichológia cowboy cerrone

Az alábbi videóban Donald "Cowboy" Cerrone, a UFC könnyűsúlyú (70kg-os) kategóriájának egyik legjobb bunyósa a küzdelem napjáról, az agyán átrohanó gondolatokról, az érzelmeiről vall és elmeséli milyen is belülről egy ilyen küzdelem, mennyi minden zajlik ilyenkor egy harcos körött és benne. A félelem, türelmetlenség, belső párbeszéd szemléletes példáival találkozunk az alábbiakban. Sportpszichológia egy őszinte ember tolmácsolásában. Következzenek Cowboy szavai:


"Talán a legijesztőbb a déli 12 óra. Miután lefürödtél és elindulsz hátra, regisztrálnak, majd leülsz a többiek közé. Az összes bunyós ott van. Van még négy órád. Vársz, ki vannak írva a bunyók - hatkor kezdődik az élő műsor, három meccs, a nevek a falra ragasztva. Elindulnak a meccsek és csak jönnek egymás után, aztán jön a bandázs, az Atlétikai Bizottság ellenőrzi. Itt még mindig farmerben és csizmában vagyok, a meccsek pedig csak mennek egymás után. Hirtelen eljön az idő, át kell öltözni. Ez az a pont, ahol Donaldból átmegyek Cowboy-ba. Átváltok és bumm, ideje munkához látni.


Hirtelen megzuhan az adrenalin-szintem. Milliók előtt fogok harcolni! Őrület! Nem is igazán a kamerák mögött ülők érdekelnek, hanem inkább azok, akikkel azon a héten vagy abban a hónapban találkoztam. Az anyám, a nagyanyám, a barátnőm, az ő családja. Az ő fejükben Cowboy épp szétrúgni készül valakinek a hátsóját. Máris egy magas standard elé vagyok állítva és jól kell küzdenem! Nagy a nyomás. Aztán elkezdünk bemelegíteni.


Nehezek a karjaid, a lábaid gyengék és azon gondolkodsz miért érzed magad így?! A legfurcsább érzés ez. Az edzéseken nem találkozol ilyesmivel. Semmi sem működik, semmi sincs rendben. Az óra szalad és megy az idő. Bejönnek és szólnak, hogy még öt perc. Felveszed a cipőt, kimész a folyosóra és ugrálni kezdesz. Félek. Nem tudom mit csináljak. A csapatod ott van, de marhaságnak tűnő dolgokat mondanak, amit már ezerszer hallottál: "Minden rendben, meg lesz."


Millió dolog rohan át az agyamon. Ilyenkor úgy vagyok vele, hogy inkább hagyjanak békén, hogy valahogy kezeljem magamban ezt az egészet és a hangot, ami valahol az elmém zugában azt mondja, milyen egy kis besz*ri vagyok. Ki kell vernem onnan ezt a hangot, mielőtt kimegyek a ketrechez!


Aztán azok az iszony erős fények az arcodba csapnak, és csak sétálsz a rajongóktól körülvéve. Azt sem tudom milyen arcot vágjak. Hogy kell kinézni a kamerának? Legyek komoly? Lehet, hogy egy kis besz*rinak nézek ki, szóval keménynek kell mutatnom magam. Ezer dolog villan át az agyadon, az emberek kiabálnak körülötted, valaki a válladra csap. Akkor a ketrechez érsz. Felmész a lépcsőn és besétálsz. Jönnek a bemutatások, bemondják a neved.


A ketrecben állok és úgy vagyok vele, hogy szóljon az a rohadt csengő, hajrá. Minden kész. A sok kemény munka, a lefutott mérföldek, a rengeteg alkalom, amikor kidobtam a taccsot, mert olyan pontokon túl hajtottam a testem, ahonnan nincs hova tovább hajtani. Minden mögöttem. Ideje munkához látni.


Semmi sincs ezen a világon, ami a közelébe jönne az érzésnek. Ez az, amiért ingyen is csinálnám. Most is felpumpál, ahogy beszélek róla. Újraélem tőle az egészet és kész vagyok a harcra! Nem tudják elég gyorsan megszólaltatni a csengőt. Imádom!"


https://www.youtube.com/watch?v=vFX0bfaEvsQ

Öt hiba, amit elkövethetsz a felkészülésed során

5-hiba-bruce-lee


Sportpszichológia rovatunk ismét egy nagyszerű szakmai anyaggal jelentkezik, melyben portálunk szakértője, Bóna Krisztina azokat a gyakran előforduló hibákat szedte össze, - szám szerint ötöt -, amelyek sok esetben már a felkészülés során limitálják, hogy milyen teljesítményre leszel képes majd a versenyen. Ha a felkészülés pár hete vagy hónapja során figyelmet fordítasz ezekre, sokkal tudatosabban és körültekintőbben készülhetsz, ezzel akár jelentősen is növelve saját esélyeidet!


1. Nem építed fel tudatosan az edzést

Mit jelent ez? Sokan nagyon elszántak egy pár hónappal, héttel egy adott verseny előtt – elhatározzák, hogy nagyon keményen fognak dolgozni, kihozzák magukból a legtöbbet, és megmutatják, mire képesek. Ez eddig nagyon jó, az elhatározás mindig az első lépés. De ami nagyon sokszor megtörténik – az élet közbeszól.

Attól függően, hogy gyerekről vagy felnőttről, amatőr vagy profi sportolóról beszélünk, eltérő lehet, de mindenkinek vannak kötelezettségei, határidői, meg kell felelni az iskolában, a munkában, és persze a családdal és barátokkal is szeretnénk időt tölteni.


Ha nem tervezed meg tudatosan, egyszer csak azt fogod észrevenni, hogy az edzések mennyisége drasztikusan lecsökken. Vagy éppen szakítasz rá időt, de nem vagy ott fejben teljes egészében, mert már a következő napi teendőkön gondolkodsz.


Ilyenkor nagyon fontos, hogy leülj, és átgondold a prioritásokat. Olyan időszak-e ez most az életedben, amikor be tudsz, be szeretnél vállalni egy komoly versenyre való felkészülést? Ha nem, akkor nem érdemes erőltetni, mert lehet, hogy fontosabb az energiát most másra koncentrálni. Ha viszont igen, akkor tudatosan kell megtervezni az edzések mennyiségét, minőségét, az elvégzett feladatokat, edzőmeccseket, de még az alvást és az étkezést is – nem is beszélve a mentális felkészülésről.


sportpszichologia-hibak-a-felkeszules-soran-1A pontos, részletes és fokozatos célkitűzésekről korábban írtunk már itt és itt – ezek fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Ezek segítenek abban, hogy tudatosan dolgozz a teljesítményed egy-egy aspektusán, folyamatosan koncentrálva a fejlődésre, egyre nagyobb és nehezebb részcélokat tűzve ki magad elé, amelyek a végén megadják a kellő önbizalmat a verseny során is – hiszen tudhatod, hogy nem az utolsó két hétbe próbáltál mindent belesűríteni.


2. Súlycsökkentés, fogyasztás

Hasonló a helyzet a megfelelő versenysúly elérésével is. Ahogy az edzéssel, ezzel is sokan úgy vannak, hogy „majd a meccs előtti 1-2 héten belehúzok” – ez se az edzés, se a súlycsökkentés szempontjából nem kifizetődő, és a kettő együtt gyakran túlterheléshez, fáradáshoz, akár sérülésekhez is vezet.


Érdemes a fokozatos célkitűzéseket alkalmazni ebben az esetben is: a verseny előtt több hónappal meghatározni, hogy mi lesz az optimális testsúly, amellyel versenyzel. Azért nagyon fontos ezt korán beállítani, mivel az erő és technika szempontjából is rengeteget számít, hogy hirtelen vesztettél-e 3-4 vagy akár több kg-t, vagy fokozatosan.


Tehát a legjobb, ha hétről hétre próbálsz pár 10 dkg-ot, de maximum 1-2 kg-t fogyni – természetesen kiegyensúlyozott étkezéssel, a megfelelő vízmennyiség és ásványi anyagok pótlásával. Ez nehéznek tűnhet, de sokkal jobban megéri a küzdelem eredménye szempontjából, mivel a verseny előtti gyors és drasztikus súlyveszteség mind fizikailag, mind mentálisan negatívan befolyásolja a teljesítményedet.


3. Nem használod a vizualizációt

A vizualizáció egy bizonyos mozdulat, mozdulatsor vagy esemény részletes, pontos elképzelését jelenti. Ez a sportolók által egyik leggyakrabban használt mentális módszer világszerte, amatőrtől a profi szintig. Azonban nem mindegy, hogy valaki mekkora tudatossággal és milyen szándékkal teszi ezt.


Sokan számolnak be arról, hogy fejben átélik egy küzdelem intenzívebb helyzeteit, látják magukat, ahogy pl. végrehajtanak egy bizonyos ütés- vagy rúgáskombinációt, földre viszik, vagy éppen kiütik az ellenfelüket. Ezek a képek sokszor spontán módon megjelennek a fejünkben – a vizualizáció azonban ennél többet jelent.


A mozdulatok, mozdulatsorok, akciók spontán „lefuttatása” helyett érdemes külön időt szakítani a fejben való gyakorlásra (vagy mentál-tréningre). Azaz részletesen, pontosan, akár lassított felvételként, magadat kívülről és belülről is látva elképzelni egy adott, akár egészen kis mozdulatot, fejben csiszolni, tökéletesíteni a kivitelezést.


A módszer azért annyira hatékony, mivel minden alkalommal, valahányszor fejben végigmész egy mozdulaton, megerősíted azokat az idegi kapcsolatokat, amelyek a mozdulat valóságos kivitelezéséért felelősek. Szó szerint arra tréningezed az agyadat, hogy azt a mozdulatot, és úgy hajtsa végre, amit és ahogyan szeretnél.


James Te Huna, MMA harcos például a következőt mondja erről: „Vizualizálom, mit fogok tenni aznap, hogyan állok majd ki a küzdelemhez. Újra és újra végigmegyek rajta fejben, úgyhogy amikor valóban oda kerülök, már százszor megcsináltam, tehát nem jelent újdonságot.”


sportpszichologia-hibak-a-felkeszules-soran-2
4. Nem tanulsz meg feszültségcsökkentő módszereket használni

A versenyhelyzet természetes velejárója a megnövekedett testi-lelki feszültség, vagy arousal. Ez a szervezet aktivációs állapotát jelenti, amely a teljesítményhelyzetből fakadó adrenalinszint-növekedés következménye.

Ez biztosítja, hogy a küzdelem során a figyelmedet fókuszálni tudd, kizárd a zavaró tényezőket; maximálisan ki tudd használni a testi-lelki erőforrásaidat; és sokszor a fájdalomérzetet is csökkenti – optimális esetben.


sportpszichologia-hibak-a-felkeszules-soran-3A megfelelő arousal-szint megtalálása és megtartása azonban sok gyakorlást igényel, mivel nagyon gyakori, hogy a stresszhormonok magas szintje és a társuló negatív gondolatok miatt („mi lesz, ha nem sikerül?”, „mi lesz, ha nem tudom ugyanazt hozni, amit edzésen?”) a felhangoltság a szorongás irányába tolódik el, és a mozdulatok görcsössé válnak.


Ebben az esetben elengedhetetlen, hogy rendelkezz olyan relaxációs vagy meditációs módszerekkel, amelyekkel le tudod nyugtatni magad, összpontosítani tudsz, és elengedni a nemkívánatos feszültséget – miközben megőrzöd az elszántságot és küzdeni akarást.


Nagyon hatékonyak a tudatos légzésre összpontosító légzőgyakorlatok, a feszültség elengedését szolgáló izomrelaxációs technikák, illetve a belső képek erejét kihasználó imaginációs módszerek.


5. Nem tekinted a pihenést a felkészülés részének

Egészen magától értetődőnek tűnik, mégis sokszor előfordul, hogy a nagy elszántság miatt valaki nem fordít elég időt a pihenésre és regenerálódásra. A törekvés, hogy a legjobbat hozza ki magából minden nap, minden edzésen, megakadályozza, hogy lelassítson és felismerje a teste jelzéseit.


sportpszichologia-hibak-a-felkeszules-soran-4Sokszor még a nyilvánvaló fáradásos sérülések ellenére is erőlteti az edzést, amely így azonban nem lehet 100%-os, és még a további sérülés esélyét is megnöveli. Életkortól, a versenyzés szintjétől és egyéb tényezőktől is függ, hogy mi számít ideális terhelésnek, azonban a pihenésre, kikapcsolódásra mindenkinek szüksége van.


Érdemes tehát ezt is beépíteni a célkitűzésekbe – legyen megfelelő az alvásmennyiség, hiszen ez biztosítja az energiát az edzéshez, és legyenek szabadnapok, vagy könnyebb edzések is a héten, amelyek az izmok, ízületek regenerálódásához és a mentális kikapcsolódáshoz elengedhetetlenek.

A mérhető fejlődés és a motiváció

mma-workout


Rövid és hosszú távú célokat egyaránt tűzünk ki magunk elé szinte naponta. Legyen az a sporttal, tanulmánnyal vagy épp a magánélettel kapcsolatos. Legtöbb ilyen az év első napjához kötődik, amikor aztán mindenki rendkívül elszánt és céltudatosan. Mindenki tudja, hogy ezeknek a fogadalmaknak a 90%-a sosem tart 1 hónapnál tovább. De hogy tartható fent a motiváció, és hogyan mérhető le a fejlődés? Ezt a két témát járjuk most körbe.


Kezdjük a legelején, hogyan is kell célokat kitűzni? Erről írt már portálunkon Bóna Krisztina sportpszichológus is, most idézzünk fel néhány sort ebből a cikkből.


Sokaknak ismerős lehet a SMART angol betűszó (Specific, Measurable, Attainable, Relevant és Time-related), amely először az üzleti életben terjedt el. Később pszichológiai és sportpszichológiai kutatások megerősítették, hogy az ilyen módszerrel kitűzött célok sokkal nagyobb valószínűséggel vezetnek sikerhez, mint a homályosan vagy egyáltalán nem meghatározott célok (pl. „a legjobbat hozni”). Tehát a kitűzött céljaid legyenek:




  • Specifikusak, konkrétak. Amennyire pontosan csak lehet, határozd meg, hogy mit, hogyan és milyen módszerekkel szeretnél elérni. Például ha a robbanékonyságodat szeretnéd növelni, határozd meg, hogy milyen típusú és mennyi ugrófeladatot, sprintet, vagy más fejlesztő technikát fogsz végrehajtani egy-egy edzésen.

  • Mérhetőek. Honnan fogod tudni, hogy elérted a célodat, ha nem tudod lemérni? Gondolkozz számokban, arányokban. Itt nagy lehet a kísértés, hogy a cél elérését a győzelemmel mérd, hiszen ez egyértelmű eredmény, mégsem feltétlenül ad a teljesítményedről jó, részletes visszajelzést. Például ha a támadó taktikádat szeretnéd erősíteni, meghatározhatod, mennyivel szeretnéd növelni a bevitt ütéseid számát – és ez a szám jobb visszajelzést fog adni a fejlődésedről, mint az, hogy éppen megnyerted-e a meccset. Ha valami kevésbé mérhető dologról van szó, például az önbizalomról, kérd mások visszajelzését is.

  • Elérhetőek. Ez nem azt jelenti, hogy a cél legyen könnyű! Hanem azt, hogy a megfelelő munkával, erőfeszítéssel megvalósítható.

  • Relevánsak – azaz számodra legyenek jelentőségteljesek. Ne másoknak akarj megfelelni, hanem a saját szemedben akarj sikeres lenni.

  • Időhöz kötöttek. Határozz meg egy időkeretet, hogy legyen mihez tartanod magad. Tűzz ki egy időpontot az értékelésre, amikor visszatekintesz majd arra, hogy mennyit sikerült megvalósítanod a céljaidból. Ezen a nagyobb időkereten belül pedig tűzz ki rövidebb távú, kisebb célokat is, amelyek segítenek elvezetni a nagyobb célhoz. Így tudod a munkát lebontani részfeladatokra. Ezek a „kilométerkövek” nem csak a fejlődésed nyomon követésére jók, de arra is, hogy az apróbb sikerélményekkel tápláld a motivációd és az önbizalmadat.


A tervezés, a konkrét végcél és részcélok mellett nagyon fontos a rugalmasság is. Érdemes folyamatosan figyelni a fejlődést, az előrehaladást az egyes területeken (pl. lábmunka, sparring, állóképesség – de akár a mentális készségek, pl. az önbizalom vagy a koncentráció terén is), mert így tudod módosítani a célokat, ha szükséges.


RFA-643


De hogyan is tartható fent a célok eléréséhez szükséges motiváció?


A megfogalmazott hosszútávú célok, és azok szakaszainak beosztása után, meg kell tudni fogalmazni a motivációs célokat is, és ennek megfelelően állandó szokásokat alkotni. Ezek magukban foglalhatnak versenyeket, személyes kihívásokat és napi feladatokat.


Itt lehet segítségedre a D.A.T.G.O. – modell, mely a Day Action Task Goal Outcome (a nap, cselekvés, feladat, cél, eredmény) szavak kezdőbetűiből áll össze. rövidítésből tevődik össze. Nézzük tehát, hogy mit is takar a fogalom, és hogyan alkalmazhatod mindennapjaidban?


Minden olyan terület, amelyen fejlődni kívánsz, beintegrálható ebben a modellbe. Lehet ez akár földrevitel, állóképesség, lábmunka, vagy bármilyen egyéni képesség.


Amire egy nap összpontosítasz, azt írd le az Action vagyis cselekvés sorba és ez a kiválasztott elem tükröződjön vissza az edzés során. A Task, vagyis feladat sorban a célod sajátos technikáit határozod meg, és a Goal, vagyis a cél sorban pedig az elérni kívánt célt fogalmazod meg. Az Outcome, vagyis eredmény sorba a célod aktuális kimenetele kerül. Valamennyi napi fókusz az elejétől a végéig szól.


Ezt a modellt összefűzve az edzésnaplóddal kiválóan mérheted fejlődésed szakaszait, ezt végigvezetve az egyes célok iránt táplált motiváció is kiválóan fenttartható. Persze, nem minden területet tudunk magunk belülről felmérni, így egy külsős személy segítsége sem árt ebben, ez lehet akár az edző vagy épp egy edzőtárs, aki például egy sparring után kiértékeli teljesítményünket.

Csőlátás 4: csúcsforma a meccsre

chris_weidman-csolatas


A nagyszerű mini-doku sorozat több részben foglalkozik a különböző sportolók felkészülésének aspektusaival. Terítékre kerülnek a fizikai felkészülés és kondicionálás, a mentális felkészülés, az ellenfél tanulmányozásának finomságai és a harcra legideálisabb állapot időzítésének művészete is. Az alábbiakban Chris Weidman, az UFC nevű MMA szervezet veretlen középsúlyú bajnokáról készült sorozat negyedik részét láthatjátok, melyben az amerikai harcos edzéseinek részleteibe láthattok betekintést edzője, Ray Longo, valamint főleg saját szavainak segítségével.


Vannak, akik nagyon jók a teremben, de élesben nem tudnak teljesíteni. Valami megváltozik, ahogy a ketrecbe lépnek. Talán a kamerák, a tömeg, a fények vannak rájuk hatással. Ki tudja? Rakj két embert egy ketrecbe és az egyik a saját lábán sétál majd ki, a másikat meg úgy viszik. - Kezdi a bevezetőben Ray Longo, Chris Weidman edzője.


Egy-egy mérkőzés idején már hat hét kemény munka, napi három edzés van mögöttem. Nem akarod túl korán a csúcsformát, de azt sem teheted meg, hogy ne legyél formában. Megtalálni a középutat, ahol a tested és az elméd is a legjobbat hozza, tudomány. - magyarázza a bajnok.


Olyan jó formában akarok lenni a küzdelemre, hogy akármilyen keményen is hajtsam magam, tudjam hogy az ellenfelem fáradtabb. És meg fogom találni azt a töréspontot. Mindig ez a célom. Az ellenfelem előbb fog megtörni nálam. - mondja a finom részletekről Chris Weidman.


Ha olyan keményen edzettem a felkészülés során, ahogy csak tudtam és a végére a testem kimerült, fáradt vagyok, tudom, hogy kész vagyok a csúcsformára. - avat be Weidman abba, mi is zajlik a fejében ilyenkor.


Az edző nem csak azért van ott, hogy a párnát tartsa neked vagy, hogy megtanítson egy technikát. Személyes szinten, sportolóként is ismer. Nem azért van ott, hogy minden nap kikészítsen, hogy azt mondja, csinálj 30 fekvőtámaszt, amikor csak 25 megy. Tudja mikor törjön meg, emeljen fel, adjon önbizalmat a megfelelő időben. - mesél a tanítvány-edző kapcsolatról a bajnok.


Longo szinte egy tudós, amikor ilyen dolgokról van szó. Nagyon fontos, hogy a megfelelő időben legyen minden a helyén. Ha a meccs előtt három héttel vagy életed legjobb formájában, az nem számít. Csak az, hogy a mérkőzés napján hozd a legjobb formát. - mondja Weidman.


https://www.youtube.com/watch?v=pPEbXbARcjk

 

Csőlátás 3: az ellenfél tanulmányozása

Chris Weidman

A nagyszerű mini-doku sorozat több részben foglalkozik a különböző sportolók felkészülésének aspektusaival. Terítékre kerülnek a fizikai felkészülés és kondicionálás, a mentális felkészülés, az ellenfél tanulmányozásának finomságai és a harcra legideálisabb állapot időzítésének művészete is. Az alábbiakban Chris Weidman, az UFC nevű MMA szervezet veretlen középsúlyú bajnokáról készült sorozat harmadik részét láthatjátok, melyben az amerikai harcos edzéseinek részleteibe láthattok betekintést edzője, Ray Longo, edzőpartnerek, valamint saját szavainak segítségével.


"Igazából arról van szó, hogy sakkozunk a testünkkel. És nekem 25 percet kell játszanom. Ha csak egy másodpercre is, de valami másra gondolok és elvesztem a fókuszt, könnyen lehet, hogy a következő pillanatban már a padlón fekve ébredezem." - kezdi rögtön a bevezetőben a nyers tényekkel Chris Weidman, a veretlen amerikai bajnok.


"Az első dolog, amint egy meccs le van kötve, hogy felmegyek az Internetre és kinyomtatok egy képet az ellenfelemről, amit aztán a hűtőmre teszek. Így minden reggel láthatom, amint a hűtőről egyenesen rám és a családom, a gyerekeim szemébe néz.


Aztán felsorolom az okokat, miért fogom nmegyerni ezt a meccset, miért nem lehetnek kifogásaim, miért kell lemennem a terembe keményen edzeni. Ez a fókuszomat a célra koncentrálva tartja. Hogy amikor az idő eljön, akkor kiálljak és uraljam a meccset." - mesél a részletekről és furcsa, már-már rituálé-szerű szokásáról Weidman.


"A különböző felkészülések alatt mindenféle emberrel megküzdesz. Olyan harcosokkal kell gyakorolnod, akik visszaadják azt valamennyire, amit az ellenfeled csinál vagy valószínűleg csinálni fog. A legfontosabb, hogy tudd, az ellenfeled normál vagy fordított alapállású." - folytatja a részletek ecsetelését a bajnok.


"A jelenlegi ellenfélre készülve először egy profi bokszolóval kezdek, akivel négy menetet gyakorlunk. Kifárasztjuk a karokat, amennyire lehet, csak öklözünk, a fejmozgást és a lábmunkát használva. Aztán megyek és a ketrecben már vár egy másik, friss UFC harcos. Nagyon gyorsan kell kapcsolnod, akár csak a meccsen. Menetről menetre, másodpercről másodpercre." - meséli Weidman. És ha azt hinnénk, hogy négy menet boksz és négy menet MMA után vége, nagyon tévedünk!


"Kimerült vagyok a boksztól, aztán az MMA-tól, de mikor kihívnak, általában valami meglepetés vár." - kezdi sokat sejtetően Weidman. A következő képkockákon láthatjuk, amint nehéz bjj edzések és egyebek várnak még rá, melyeknek hosszú sora úgy tűnik sosem ér véget. Nem könnyű és a bajnok ezt őszintén el is ismeri.


"Mikor egy kemény edzőtáborban vagyok és minden nap olyan keményen hajtom magam, ahogy bírom, napi kétszer-háromszor, közel vagyok ahhoz, hogy megtörjek. Frusztrált leszel, mérges." - mondja köntörfalazás nélkül.


De a bajnok mentalitása, fókusza nem mindennapi. Ritka az ilyen akaraterő. Erről edzője, Ray Longo így beszél:


"Hogy bajnok lehessen, rövid határidővel is kellett meccseket vállalnia. Az egyik miatt kb 15kg-ot kellett ledobnia egy hét alatt. Egyfolytában a szaunában volt, a földön feküdt. Nagyon rossz volt. Nem is lett volna szabad, hogy képes legyen egyáltalán a ketrecbe bemenni. Könyörögtem neki, hogy fogadja el a büntetést, ami a súlyhatár átlépése miatt várt volna rá, úgy is rövid határidővel vállalta és mindenki megértené, de nem volt hajlandó. Hozta a súlyt és megverte az ellenfelét. Azt hiszem ez rengeteget elárul róla, mi mindenre képes rávenni és keresztül verekedni magát mentálisan."


"Amikor le vagy törve, minden egyes alkalommal megrohannak ezek a kifogások. Te pedig kizárod őket. Aznap nyertél. Erősebbé váltál. Minden nap át kell menned ezen, mert ez a része ennek az egésznek." - magyarázza Weidman.


"A dolgok, amik visszavetettek végül mindig erősebbé tettek, mindig tanultam belőlük és fizikálisan és mentálisan is keményebb lettem tőlük. Ezek miatt a dolgok miatt vagyok az, aki ma vagyok."


"Mikor így edzel és másfél órán keresztül csupa friss ellenféllel harcolsz, mikor úgy érzed meg fogsz halni, szívrohamot kapsz és aztán mégsem. Minden egyes alkalommal, mikor egy ilyen érzésen túl vagy, amint megélted, hogy megállnál és aztán elmúlik, ez adja azt az érzést, hogy nem fogok veszíteni senkivel szemben. Ha képes vagyok erre, akkor egy ember velem szemben a ketrecben nem lesz képes megverni." - mesél a tán egyszerűnek hangzó, ám szemmel láthatóan hihetetlen erőfeszítéseket igénylő recept titkáról a bajnok.


"Huszonöt perc igen sok valakivel szemtől szemben. És közben az MMA minden aspektusára gondolni kell - kickbox, boksz, jiu jitsu, birkózás... Mindenre, amire az ellenfeled gondolhat, hogy megpróbálja. És meg kell találni az utat, hogy megverd." - mondta Weidman.


https://www.youtube.com/watch?v=62IbkP1qQFs&rel=0

Csőlátás - egy bajnok útja 2

chris_weidman-csolatas

A nagyszerű mini-doku sorozat több részben foglalkozik a különböző sportolók felkészülésének aspektusaival. Terítékre kerülnek a fizikai felkészülés és kondicionálás, a mentális felkészülés, az ellenfél tanulmányozásának finomságai és a harcra legideálisabb állapot időzítésének művészete is. Az alábbiakban Chris Weidman, az amerikai UFC nevű MMA szervezet középsúlyú bajnokáról készült sorozat második részét láthatjátok, melyben a 31 éves, veretlen harcos edzéseinek részleteibe láthattok betekintést edzője, Ray Longo, edzőpartnerek, valamint saját szavainak segítségével.


Az előző rész is tetszett nektek, ez pedig tán még inkább fog. Ahogy az epizód alcíme is utal rá, ezúttal a küzdelem mentális részéről, a mentális hadviselésről és a spiritualitásról szól. Következzen Chris Weidman és a csőlátás!


"Az első Anderson Silva meccsen minden idők legnagyobbikával találkoztam. A pasas teljesen verhetetlennek tűnt én meg egy komoly vállműtét után voltam és fizikoterápiára jártam, amikor is eldöntöttem, hogy vállalom a meccset." - kezdi Weidman a bevezető képsorok alatti monológot.


"A szüleim házában éltünk már 6-7 hónapja, miután a Sandy hurrikán telibe kapta a házunkat. Mindenki látta, tudta mi történt velem, min megyek keresztül és sokan pont a negatívumok miatt azt hitték nem nyerek, talán túl korai nekem ez az egész. Rengeteg kifogás jutott az eszembe nekem is arra nézve, hogy miért is elfogadható veszíteni." - vallja meg a bajnok.


Milliók nézhetnek élő adásban és vagy neked drukkolnak vagy ellened vannak, de az edzések sem könnyűek, főleg, ha nem megfelelő a hozzáállásod a sok probléma miatt és miközben valaki arcon próbál vágni, te az adópapírjaidra gondolsz vagy arra, hogy ki kell majd vinned a szemetet otthon. Mindentől el kell vonatkoztatnod, ha rendesen akarsz edzeni. Ha nem megy, komoly problémákba ütközöl majd.


"Egész nap mentségek villannak fel a fejedben, gondolataidban, miért oké elbukni, miért elfogadható az, hogy nem edzel olyan keményen, ahogy csak bírsz." - folytatja a gondolatmenetet Weidman.


"Nagyon fontos, hogy tudatos legyél az ilyen gondolatmenetek során és kirugdosd a negatív dolgokat onnan. Nem csak az edzésekből áll a felkészülésem. Egész nap edzek mentálisan, készülök magukra a fizikai edzésekre és meggyőződöm róla, hogy semmilyen mentség vagy kifogás nem ugrik be, hogy miért nem fogok annyira keményen edzeni, amennyire bírnék és miért nem leszek sikeres." - elgondolkodtató, sőt, megfontolandó szavak - sporttól függetlenül - bárki számára!


"Most, hogy már családom is van, úgy érzem, hogy azzal, ha nem adnék bele mindent, minden egyes nap, őket vágnám pofon. Mindent meg akarok tenni értük, magamért, Istenért. Számomra ez a fizikálisról, mentálisról és tán leginkább a spirituálisról szól." - magyarázza Weidman.


"Ha spirituális értelemben nem vagyok a helyemen, akkor egyszerűen egy katyvasz vagyok. Mindig próbálsz magabiztos lenni és jól érezni magad önmagaddal kapcsolatosan, de fontos, hogy legyen hited. Én imádkozni szoktam. A meditációm is inkább imádkozás. Még akkor is, amikor jógázni megyek vagy van egy kis időm, Istenre fordítom a figyelmem és Vele töltök egy kis időt. Ez az én meditációm. " - vall őszintén hitéről és hozzáállásáról a bajnok.


Az edzések, meccsek és család közötti finom egyensúly fenntartása a legnehezebb. Amikor Chris Weidman hazaér a nap végén, teljesen kimerült. Annyira, hogy szinte semmire sincs már energiája. Erről így vall:


"Olyan keményen edzek, ahogy csak bírok. A családomért, Istenért és magamért csinálom, de nagyon nehéz nekem, hogy nincs energiám a gyerekeimre. Szívszaggató dolog ez számomra. Ha nem azt csinálnám, amit, rengeteg energiám lenne. Futkározhatnánk, előszedném a bicikliket meg minden, de így csak arra tudok gondolni, hogy szundítsak egyet. A családdal töltött idő olyan hamar elmegy, mint egy csettintés. Mire észbe kapsz, felnőnek, megházasodnak és elköltöznek. Próbálok körülöttük lenni, amennyit lehet és a lehető legjobb apa lenni."


"Amikor egy összecsapásra készülök és az öltözőben vagyok, amikor megteszem az utat az öltözőtől a ketrecig, ez az egész már csak a spiritualitásról szól. Istenhez imádkozom. Köszönetet mondok a gyönyörű családomért, az egészségemért és az erőért, hogy ennyi minden után még itt vagyok." - vall a csata előtti utolsó pillanatokról a bajnok.


"Amikor az ellenfelem a ketrechez sétált, akkor ugorhattak be azok a kifogások, kételyek, amikről beszéltem. Ha nem nyerek, talán túl korai volt ez az egész. Vállsérülés, műtét után voltam, ráadásul a hurrikán elintézte a házunkat. Mindenféle ok, ami miatt veszíthetek. Csupa gyenge gondolat. Ezt az önmagaddal folytatott párbeszédet meg kell nyerned."


"Ránézek az ellenfelemre - nem győzhet le ez az ember. Túl keményen dolgoztam ezért. Összeérintjük a kesztyűnket, miközben még mindig arra gondolok, hogy lehetetlen, hogy veszítsek. Nem fog megtörténni. Istenre gondolok. Aztán csak békét érzek. Ha pedig spirituálisan a megfelelő helyen vagyok, nem lehet megállítani.


https://www.youtube.com/watch?v=ziCWfzAN5Mk&rel=0

Sportpszichológia - a célkitűzések szerepéről

chris-weidman-anderson-silva-ellenfelem



Az elméleti, pusztán pszichológiai aspektusok tárgyalása után sportpszichológia rovatunkban ezúttal nézzünk egy gyakorlati példát, mely a célkitűzések szerepét, fontosságát szemlélteti rendkívül tapintható, kézzelfogható, gyakorlatias módon.

Tedd félre egy kicsit az elméleteket és lépj az útra, melyen azzá válhatsz, aki lenni szeretnél! Meséljen neked a hogyanokról és mikéntekről Chris Weidman, a világ legnagyobb MMA szervezetének, a UFC korábbi középsúlyú bajnoka.


"Egy az Olimpiára készülő birkózó voltam. A válogatók előtt lesérültem és ezért nem jutottam ki a 2008-as játékokra. Döntenem kellett: birkózok tovább és várok a 2012-es Olimpia válogatóira vagy kipróbálom az MMA-t.


Úgy döntöttem, kipróbálom a Brazil Jiu Jitsu-t három hónapra és teljesen beleszerettem. Hamar rájöttem, hogy nekem egyszerűen ezt kell csinálnom. Kemény környéken nőttem fel, így sokat bunyóztam. Amikor birkózásban vesztettem, akkor is mindig úgy gondoltam, hogy ellenfelem egy bunyóban sosem győzne le.


Szóval az MMA-t választottam. De tudtam, ha sikeres akarok lenni, nagy változásokra lesz szükség. Az igazság az, hogy sok sráctól kikaptam birkózásban, akiket pedig le kellett volna tudnom győzni. Nem voltam elég érett ahhoz, hogy beletegyem az országos bajnokságok megnyeréséhez szükséges munkát.


Egy tehetséges gyerek voltam, aki nem tett meg mindent, amit lehetett, és ha így teszel, úgy érzed majd, hogy nem érdemled meg a győzelmet. Soha sem volt meg az a szintű önbizalmam a meccseken, hogy úgy gondolkodtam volna, a másik srácnak esélye sincs megverni, mert annyira keményen edzettem.


Ezt változtattam meg, amikor az MMA-ba kezdtem. Eldöntöttem, hogy én leszek a sikerekért legkeményebben dolgozó gyerek. Nem akartam olyasvalaki lenni, aki soha sem éri el a potenciálját és nem hozza ki a legtöbbet a képességeiből. Feltettem hát egy maszkot: egy güriző, kemény, határozott birkózóét, ami egyáltalán nem voltam.


Csak azt a látszatot akartam kelteni. Körülbelül egy évnyi színlelés után, amikor is a legkeményebben dolgozó bunyósnak mutattam magam, a szokásaim megváltoztak és valóban azzá az emberré váltam. Addig színleltem, amíg csak nem vált valósággá. Tudva, hogy nincs ember, aki nálam keményebben dolgozna olyan bizalmat adott, hogy már valóban úgy gondoltam nem lehet megverni. Többé nem vesztettem.


Tudtam, hogy ha a legjobb akarok lenni, a legjobbat kell legyőznöm. A súlycsoportom bajnoka ekkor Anderson Silva volt... Ugyanazt a fentebb már említett módszert használtam - addig színleltem, amíg csak nem vált valósággá. Ez volt a stratégiám, hogy meggyőzzem magam, képes vagyok megverni őt.


A kezdetektől fogva úgy készültem a meccseimre, hogy nem az adott ellenfelemet akartam legyőzni, hanem Anderson Silvát. Én még a kezdetek kezdetén voltam, ő pedig ez a verhetetlen, mitikus figura. Azt mondtam hát magamnak: ő is ember. Le lehet győzni, és megvan benned, ami ehhez kell. És hinni kezdtem, habár senki más nem osztozott velem ebben a hitben.


Egy harmadik küzdelem nem is hozna lázba Anderson Silva ellen. Miután kétszer legyőztem, megvertem Lyoto Machida-t és megvédtem az övemet, kihívásra van szükségem. Ma pedig már mindenki számára világos kell legyen, amiről én mindig is tudtam, hogy igaz: Anderson Silva soha sem fog megverni.


A versenyszellem bennem azonnal új kihívásokat, célokat keres. Jelenleg ki akarom pucolni a súlycsoportomat. Le akarom rombolni a következő kihívót, aztán a következőt, majd az az utánit. Mindenkit meg akarok verni, akiről az emberek úgy gondolják, hogy nem tudom legyőzni. Veretlenül akarok visszavonulni. Soha sincs vége.


Jelenlegi fókuszom, hogy következő ellenfelemet teljesen domináljam. Mindenki tudtára akarom adni, hogy egy teljesen más szinten vagyok, mint a többiek és hogy enyém ez a súlycsoport. Mint mindig, most is akadnak kétkedőim. Az ellenfelem nagyon erős és sokan úgy gondolják, hogy nagy gondot okoz majd. Szóval megint meg kell mutatnom mindenkinek, hogy tévednek. Meg akarok küzdeni vele és le akarom győzni. Le tudom és le is fogom."





Sportpszichológia klub – Programajánló


“A motiváció elindít, a megszokás mozgásban tart.”



Hányan vagyunk, akik év elején megfogadjuk, hogy rendszeresen sportolunk, és hányan vagyunk, akik még mindig sportolnak február közepén?


Milyen szerepe van a berögzült viselkedésformáinknak abban, hogy mennyit mozgunk, és hogyan tudunk olyan új szokásokat kialakítani, amelyek segítségével könnyebben „rávehetjük magunkat” a testmozgásra? Hogy csinálják ezt a profik?


inspire2


Következő sportpszichológia klubunk során a sportolást övező szokásokat, rutinokat fogjuk körbejárni – méghozzá két szempontból is. Elsőként a mindennapi testmozgást vizsgáljuk meg: milyen szerepe van a berögzült viselkedésformáinknak abban, hogy mennyit mozgunk, és hogyan tudunk olyan új szokásokat kialakítani, amelyek segítségével könnyebben „rávehetjük magunkat” a testmozgásra?


Ezután szó lesz arról is, hogy mit jelentenek a szokások vagy rutinok a versenysportban – miért pattintja le a teniszező háromszor a labdát szerválás előtt, vagy a kosaras a szabaddobás előtt? Miért van az, hogy bizonyos sportolók szigorúan ragaszkodnak bizonyos tevékenységekhez, viselkedésformákhoz és szokásokhoz a verseny vagy meccs előtt és közben? Megtudhatjuk, hogy mi a különbség a babonák és a szokások között, és hogy mitől függ az, hogy ezek segítik vagy inkább veszélyeztetik a teljesítményt.
Második sportpszichológia klubunkat ajánljuk mindazoknak, akik a szabadidősport pszichológiája iránt érdeklődnek, illetve olyanoknak is, akiket a versenyzés lélektana érdekel. A klub egy ráhangoló, bevezető előadás a márciusban induló Sportpszichológia alapok című képzésünkhöz.


A klub időpontja és helyszíne: 2015 március 5. 18.00, 1023 Budapest, Frankel Leó út 21-23 I./1. (Tanácsadók Iskolája).

Sportpszichológia - A célkitűzések szerepe a sportban

mightymouse


Többféle, például olimpiai bajnokokkal végzett sportpszichológiai kutatás is feltárta, hogy a sportban elért sikerekben jelentős szerepet játszanak a célkitűzések – éppen ezért a mentális felkészítésnek is mindig része a sportoló számára lényeges célok áttekintése. A „sportoló számára lényeges” kitétel itt azért fontos, mert ha olyan célokért küzdünk, amelyek nem a sajátjaink, például az edzőnké vagy a szüleinké, akkor nagyon hamar elveszthetjük a motivációt, a lelkesedést, és kevésbé élvezzük magát a folyamatot, hiszen egy számunkra kevésbé fontos cél nem képes azt a belső energiát felszítani, amire a mindennapokban szükségünk van.


goal_setting


Ezért hát mielőtt célokat tűznél ki saját magad számára, részletesen át kell gondolnod, mit is szeretnél elérni a sportágadban. Mi jelenti számodra a sikert? Hogyan fogod érezni magad, ha végre elérted a célodat? Miért fontos számodra ez az érzés?


Ha már tudod, mi az, amit el szeretnél érni, akkor kezdhetsz neki a célkitűzések megfogalmazásának. Építs fel egy tervet saját magad számára, tűzz ki hosszútávú, középtávú és rövidtávú célokat – ezeknek mind egymásra kell épülniük, egy irányba kell mutatniuk. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy konkrét eredményeket tűznek ki célul – például „a következő meccset meg kell nyernem”, vagy „ezt az ellenfelet le fogom győzni”. Nyilvánvalóan mindenfajta sport végső célja a győzelem, de mivel ez rengeteg dologtól függhet – pl. környezeti tényezőktől, a bíró döntéseitől, az ellenféltől, az esetleges sérülésektől, az aznapi mentális állapottól – az egyetlen dolog, amit személyesen kontrollálhatsz, az a saját teljesítményed. Az, hogy hogyan, mennyi energiabefektetéssel edzel és versenyzel, egyedül rajtad múlik. Éppen ezért a legtöbb célnak is a teljesítményre, és nem pedig az eredményre kell fókuszálnia. Persze nagyon sok motivációt, inspirációt ad, ha elképzelheted magad egy konkrét torna győzteseként, és fontos is, hogy legyenek ilyen céljaid is, de a közép-és rövidtávú célok hatékonyabbak, ha a fizikai és mentális teljesítményre vonatkoznak. Ha például tudod, hogy lábmunkában fejlődnöd kell, kitűzheted magadnak, hogy a következő meccseken egyre nagyobb és nagyobb teret mozogj be, vagy éppen felgyorsulj – ha már tudod, hogy mi a cél, megteheted a konkrét lépéseket ezek fejlesztéséért. Így, noha nem feltétlenül magára a győzelemre koncentrálsz, mégis nagyobb lehet rá az esélyed, hiszen növeled a mozdulataid repertoárját.


A konkrét, specifikus célok kitűzése azért is fontos, mert nem lehet egész évben a topon lenni. Sokan elintézik a célkitűzéseket annyival, hogy „a legjobb formámat akarom hozni”, vagy „mindig maximumon akarok teljesíteni”. De nem lehet minden versenyen és minden egyes edzésen is a topon lenni. Szükséges időt szánni a kiengedésre, a lazább időszakokra is, hogy pontosan akkorra lendülj csúcsformába, amikor az szükséges – egy nagyobb tétversenyre, egy konkrét ellenfél elleni meccsre, stb. Ha egy évben több nagyobb verseny is van, akkor többször kell „a legjobbat” hozni, de ahhoz, hogy a szezon vagy az év végére ne égj ki, tudnod kell azt is, hogy mikor és mennyi időre lehet egy kicsit kiengedni. Ezért nagyon fontos egy versenyszezonra vagy egy egész évre vonatkozó terv készítése, hogy mindig a  fejedben legyen a cél, hogy miért küzdesz!


smart goal setting concept


Hogyan kell tehát a célokat jól kitűzni? Sokaknak ismerős lehet a SMART angol betűszó (Specific, Measurable, Attainable, Relevant és Time-related), amely először az üzleti életben terjedt el. Később pszichológiai és sportpszichológiai kutatások megerősítették, hogy az ilyen módszerrel kitűzött célok sokkal nagyobb valószínűséggel vezetnek sikerhez, mint a homályosan vagy egyáltalán nem meghatározott célok (pl. „a legjobbat hozni”). Tehát a kitűzött céljaid legyenek:




  • Specifikusak, konkrétak. Amennyire pontosan csak lehet, határozd meg, hogy mit, hogyan és milyen módszerekkel szeretnél elérni. Például ha a robbanékonyságodat szeretnéd növelni, határozd meg, hogy milyen típusú és mennyi ugrófeladatot, sprintet, vagy más fejlesztő technikát fogsz végrehajtani egy-egy edzésen.

  • Mérhetőek. Honnan fogod tudni, hogy elérted a célodat, ha nem tudod lemérni? Gondolkozz számokban, arányokban. Itt nagy lehet a kísértés, hogy a cél elérését a győzelemmel mérd, hiszen ez egyértelmű eredmény, mégsem feltétlenül ad a teljesítményedről jó, részletes visszajelzést. Például ha a támadó taktikádat szeretnéd erősíteni, meghatározhatod, mennyivel szeretnéd növelni a bevitt ütéseid számát – és ez a szám jobb visszajelzést fog adni a fejlődésedről, mint az, hogy éppen megnyerted-e a meccset. Ha valami kevésbé mérhető dologról van szó, például az önbizalomról, kérd mások visszajelzését is.

  • Elérhetőek. Ez nem azt jelenti, hogy a cél legyen könnyű! Hanem azt, hogy a megfelelő munkával, erőfeszítéssel megvalósítható.

  • Relevánsak – azaz számodra legyenek jelentőségteljesek. Ne másoknak akarj megfelelni, hanem a saját szemedben akarj sikeres lenni.

  • Időhöz kötöttek. Határozz meg egy időkeretet, hogy legyen mihez tartanod magad. Tűzz ki egy időpontot az értékelésre, amikor visszatekintesz majd arra, hogy mennyit sikerült megvalósítanod a céljaidból. Ezen a nagyobb időkereten belül pedig tűzz ki rövidebb távú, kisebb célokat is, amelyek segítenek elvezetni a nagyobb célhoz. Így tudod a munkát lebontani részfeladatokra. Ezek a „kilométerkövek” nem csak a fejlődésed nyomon követésére jók, de arra is, hogy az apróbb sikerélményekkel tápláld a motivációd és az önbizalmadat.


A tervezés, a konkrét végcél és részcélok mellett nagyon fontos a rugalmasság is. Érdemes folyamatosan figyelni a fejlődést, az előrehaladást az egyes területeken (pl. lábmunka, sparring, állóképesség – de akár a mentális készségek, pl. az önbizalom vagy a koncentráció terén is), mert így tudod módosítani a célokat, ha szükséges. Se a túl magasra, se a túl alacsonyra tett mérce nem jó. Ha túl nehéz, nagy kihívást jelentő célt tűzöl ki, amiről közben kiderül, hogy nem megvalósítható, azért nem érdemes tovább küzdeni, mert csak csalódást okozol saját magadnak. Persze ez nem jelenti soha azt, hogy fel kell adni! Ilyenkor van szükség a részeredmények értékelésére, és a cél módosítására: hogy továbbra is jelentsen kihívást, de legyen elérhető is. A másik oldalról pedig, ha túl könnyű célt tűzöl ki, az nem fog a fejlődés felé hajtani, és így a megélt sikerélmény is kisebb lesz – ami pedig az önbizalmat sem serkenti annyira, mint egy nehezebb cél elérése.


Egy további dolog, amit sokan elfelejtenek, az értékelés. Ha nem szánsz rá időt, hogy visszatekints a mögötted álló munkára és arra, hogy hova jutottál, nem leszel tisztában azzal, hogy mit csináltál jól vagy éppen rosszul. Mi az, amit folytatnod kell – például egy konkrét edzésmódszer, bizonyos hozzáállás, bizonyos edzőpartnerek – és mi az, amin változtatnod kell, mert nem vált be. A következő időszak célkitűzéseinek ezeket a fejlesztésre, változtatásra szoruló dolgokat is tartalmazniuk kell, hiszen így tudsz túllépni a múltbeli hibákon.




[caption id="attachment_3696" align="aligncenter" width="400"]douglas lima Dolgozz keményen, higgy és bármit el fogsz érni![/caption]

Ha jól és szisztematikusan használod ezt a módszert, a célkitűzések nagyon sokat fognak segíteni a fejlődésben, mivel a figyelmedet a problémák, nehézségek vagy hibák felől a lehetőségekre és a konkrét feladatokra irányítják. Emiatt a felelősségérzeted és az erőfeszítéseid intenzitása is megnő, hiszen a fejedben van, hogy miért küzdesz, aktívan teszel annak megvalósításáért, és így az esetleges akadályokat is céltudatosabban és rugalmasabban tudod majd venni.


Bóna Krisztina


krisztina.g.bona(kukac)gmail.com

Interjú Dr. Randy Borum-mal a küzdősportok pszichológiájáról

Az alábbiakban egy, a Fight News Unlimited oldalán megjelent interjú fordítását olvashatjátok. Az oldal készítői a küzdősportok pszichológiájával foglalkozó szakembert kérdeztek ezeknek a sportágaknak a mentális oldaláról – többek között például az elvesztett meccshez való hozzáállásról, az összpontosítás, a vizualizáció és a pozitív belső beszéd fontosságáról. Dr. Borum rendőrből lett pszichológus és egyetemi tanár, aki az erőszak és terrorizmus lélektana mellett a magas stresszel és kockázattal járó helyzetek pszichológiáját kutatja. Emellett sportpszichológusként profi MMA-harcosokkal és bokszolókkal dolgozik.


RB-Chair


FNU: Mennyire fontos egy sportoló, ezen belül is egy harcos számára a pszichológia?


RANDY: A legjobb küzdősport edzők és sportolók közül sokan úgy vélik, hogy ezekben a sportokban a  siker 10-20%-a köszönhető a fizikai, míg 80-90% a mentális tényezőknek. Pat Miletich mondta ezt az MMA-ról. Freddie Roach említette ugyanezt a bokszról, és Dan Gable a birkózásról. A valóságban persze nincs lehetőség arra, hogy pontosan megmérjük ezeket a dolgokat, de mégis mind arra a tényre hívják fel a figyelmet, hogy a pszichológiai tényezők kritikus fontosságúak a hatékony harcos sportteljesítményben. Ez a profi szinteken különösen fontos lehet, ahol az ellenfeleket már eleve összepárosítják testsúly, tapasztalat és készségek alapján. A sportpszichológia nem varázslat, nem fog egy rossz harcost kiemelkedővé változtatni, viszont a legtöbb sportolónak segít megvalósítani a benne rejlő lehetőségeket.


FNU: Hogyan tudja egy harcos maximalizálni a pszichológiai megközelítést a felkészülés során?


RANDY: Érdekes, hogy a legtöbb harcos szerint a mentális készségek a legfontosabbak, de a saját edzésük során majdnem az egész időt a fizikai edzéssel töltik, és keveset szánnak a mentális készségek fejlesztésére. Talán azért van ez, mert sokan nem tudják, hogy a pszichológiai készségek tanulhatók és fejleszthetők. Nem feltétlenül jönnek maguktól.


FNU: Mi történik az agyban, amikor egy harcos felspannolja magát, vagy éppen kiborul, elveszti az önuralmát?


RANDY: Az agyunk szabályoz minden viselkedést. Annak, hogy hogyan küzdesz, három olyan viselkedési eleme van, amelyet pszichológiai tényezők szabályoznak: a gondolatok (kogníciók), az érzések (érzelmek), és a testi (szomatikus) érzések.


Az, hogy egy harcos felpörgeti magát, vagy elveszti az önuralmát, és hogy ez mikor történik, nagyrészt azon múlik, hogy mi történik a gondolataiban, érzéseiben és a testi reakcióiban. Ezeknek a tényezőknek mindegyike befolyásolni tudja a másik kettőt, a különböző időpontokban más és más sorrendben. Egy negatív gondolat, mint például „Fogy az erőm – nem fogok tudni kitartani a menet végéig” az elbátortalanodás érzéséhez, valamint a fáradtság testi érzetéhez vezethet. Ezzel szembenaz olyan magabiztos gondolatok ismétlése, mint például „Izmos és erős vagyok, tökéletesen felkészülve erre a meccsre” az izgatottság érzését idézheti elő, amely az energia testi érzeteit hozza magával.


A megoldás – csakúgy, mint a küzdelem stratégiája – abban rejlik, hogy felkészüljünk mindenre, ami történhet, és kialakítsuk azokat a készségeket, amelyek segítségével megfelelően reagálhatunk.


FNU: Hogyan kell egy harcosnak az elvesztett meccshez hozzáállnia?


RANDY: Tapasztalatom szerint a legjobb harcosok nem rágódnak a vereségen, és nem is hibáztatják magukat újra meg újra. Kialakítanak egy értelmezést, ami számukra megmagyarázza, hogy „mi is történt” – aztán kitalálják, min kell dolgozniuk, hogy ez ne történjen meg újra; felállítanak erre egy tervet; és ezt végigcsinálják. Sok harcos a veszteséget olyasmivel magyarázza, ami számára működik, de mások ezt „kifogásnak” vélhetik. A veszteségben való dagonyázás elszívja az energiádat, és aláássa az önbizalmadat. Egy meccs elvesztése nem tesz „vesztessé”.


A vesztes meccs utáni talpraállás során, ami a legtöbb embernek segít, az a veszteség elfogadása, az önbizalom megőrzése, és konkrét, mérhető célok kijelölése, amelyeket el akarnak érni a továbblépésben. Ezután rögtön azon kezdenek dolgozni, hogy elérjék őket. Az előretekintés jobban működik, mint a visszafele nézés.


FNU: Milyen szerepe van a vizualizációnak és a pozitív megerősítésnek egy harcos fejlődésében?


RANDY: A sportolók különféleképpen használják a vizualizációt. Az egyik módja a mentális gyakorlás. Amikor először tanulsz egy technikát, akár több százszor is elismételheted fejben, még akkor is, ha edzésen nincs lehetőséged ennyire. Persze a leghatékonyabb a fizikai edzés, de a mentális gyakorlás szintén működik – főként akkor, ha saját magadat úgy képzeled el, ahogyan végrehajtod a feladatot, nem csak „kívülről figyeled” magad. Kutatások azt mutatják, hogy egy testi készség mentális gyakorlása ugyanazokat az idegpályákat aktiválja, mint amikor a valóságban hajtod végre a feladatot. A vizualizáció egy másik módja egy konkrét küzdelemre való felkészülés. Elképzelheted magad, ahogyan egy bizonyos ellenféllel küzdesz – pontosan úgy teljesítve, ahogy te akarod, sikeresen kivédve a támadásait. Pszichológiailag így azt az előzményt építed fel, hogy már többször győzedelmeskedtél fölötte, ami megerősíti az önbizalmadat.


FNU: Miben különbözik egy harcos mentalitása a többi sportolóétól?


RANDY: Ez egy nagyon érdekes kérdés. Nem tudom, hogy létezik-e „jó” válasz, vagy hogy a válaszfeltétlenül igaz-e minden harcosra. A készségek közül sok hasonló, de különbözőképpen kell alkalmazni. Például az összpontosítás fontos a teniszben és a küzdősportban is, de az, hogy hogyan, mire és mikor összpontosítasz, illetve hogy mi tereli el a figyelmedet, az nagyon eltérő minden sportban. Egy tényező, ami szerintem valamennyire különleges az MMA-ban, az a dominanciáért folyó harc nagyon személyes és fizikai természete. Ez egyike annak a nagyon kevés sportnak, ahol az emberek jellemzően azért veszítenek, mert akkora fájdalmaik vannak, hogy fel kell adniuk, vagy mert az ellenfél annyira szétveri őket, hogy a bírónak kell közbelépnie. Sok sportágban meg lehet sérülni, de azok a sérülések esetlegesek. Az MMA-ban viszont ezek nem a játék részei, hanem maga a játék. Tehát az egyik olyan dolog, ami különbözik egy MMA harcos mentalitásában, az az, hogy kognitíven, érzelmileg és testileg alkalmazkodnia kell ahhoz a tényhez, hogy az ellenfele az esetek többségében arra törekszik, hogy fájdalmat okozzon neki. Különböző harcosok különféleképpen fejlesztik ki ezt az alkalmazkodást, de mindenképpen találnod kell egy módot arra, hogy ezt egy profi sporteseményként, ne pedig kocsmai verekedésként kezeld.


A teljes interjút angolul itt (link:http://unlimitedfightnews.com/wordpress/an-experts-perspective-on-the-mental-aspects-of-fighting/) olvashatjátok.


Bóna Krisztina

Összefoglaló 2014 - (I.)

Az év utolsó vasárnapján ezúttal a megszokottól eltérően nem a hét fontosabb történéseit fogjuk egy csokorba össze, hanem megpróbáljuk az ellenfelem.hu eddigi 6  hónapjából kiragadni momentumokat, amolyan "best of" jelleggel. Ennek első felvonását olvashatjátok most.


Unnepi-udvozlet-ellenfelem_hu


Az ellenfelem.hu indulása óta folyamatosan arra törekszik, hogy egyensúlyban legyen a tartalmak mennyiségének tekintetében a stílusok. Júliusi indulásunk után nem sokkal ért minket a megtiszteltetés, hogy a Zen Bu Kan Kempo-ban immáron 8. danos Hanshi Lévai Lászlóval készíthettünk egy rövidebb interjút, és terveink szerint hamarosan újabb anyagot készítünk majd a Hanshival.


Mint induláskor a bemutatkozásunkban ígértük, nagy hangsúlyt fektetünk a stílusok szakmai oldalának bemutatására, és edzésmunkátok és felkészülésetek segítségének érdekében több szakmai cikkel is jelentkezünk hetente. Ezek közül az egyik legnépszerűbb a sípcsont kezeléséről szóló cikk, melyben egy videót találtok szemléltetésként. A mai napig a legolvasottabb írásaink közt szerep.


A kevert harcművészetek sem maradhattak le természetesen a palettáról. Az hazai MMA egyik legismertebb képviselőjével, Zathureczky Zsolttal készített interjúnk sokáig a legolvasottabb írásaink élén állt. Zsolti az MMA mellett itthon az állóharc terén is elkönyvelhetett sikereket, hisz a Harcosok Klubja Versenysorozat nehézsúlyban kiírt tornáját is megnyerte idén. Ez az írás -több másik mellett is - angolul is megjelent.


zatu-fight


 A fizikai felkészülés mellett a mentálisra is sokszor felhívtuk a figyelmet, ennek okán Bóna Krisztina jóvoltából a sportpszichológiával foglalkozó cikksorozatot is indítottunk, melynek eddig mindkét része hatalmas siker volt. Az sorozat első részeként bemutattuk, hogy mi is pontosan a sportpszichológia, majd a másodikban pedig azzal, hogy milyen területeken is tud segítséget nyújtani a küzdősportot űzők számára. A harmadik rész is elkészült időközben, melyet azonban már csak az Újévben olvashattok.


 A hazaiak mellett a világsztárok sem hiányozhattak portálunkról. Az egyik legnagyobb megtiszteltetés akkor ért minket, amikor a hazánkba érkező Semmy Schilt-tel elsőként készíthettünk exkluzív interjút. Semmy-t a TEK Gála előtti napon, reggeli után/közben csíptük el a szállodában, ahol egy meglepően jó hangulatú beszélgetést folytattunk le vele.


SemSchilt


Kiemelt eseményként kezeltük szeptemberben a Nagy Sportágválasztó rendezvényt, melynek első és második napjára is kilátogattunk, és természetesen főként a küzdősportok szemszögéből számoltunk be az ott látottakról. Mindkét nap nagyon sokan voltak, és nagy örömünkre a küzdősportokat felvonultató standoknál is hatalmas volt a nyüzsgés, jó volt látni, hogy a kicsik és nagyon első szárnypróbálgatásait akár a judo vagy épp a Zen Bu Kan Kempo sátraknál.


endre cucca2


Ez volt tehát az első része az idei összefoglalónknak. Hamarosan újabbal jelentkezünk.


Kövessetek minket a következő héten is!


ellenfelem.hu - A harcos közösség

Mely területek fejlesztésében tud segíteni a sportpszichológia?

Az előző sportpszichológiai tárgyú cikkben arról írtunk, hogy mennyire fontos szerepet játszanak a mentális tényezők egy sportoló teljesítményében. Mekkora jelentősége van az önbizalomnak, a koncentrációnak, a gondolatok és érzelmek kontrollálására való képességnek abban, hogy kiegyensúlyozottan, éberen, minden energiádat kihasználva küzdj meg az ellenfeleddel.


Ebben a cikkben egy kicsit bővebben szeretnénk bemutatni, hogy melyek azok a területek, amelyek fejlesztésére, hatékonyabb kihasználására nyílik lehetőség a sportpszichológiai módszerek segítségével. Sokan tudják, hogy téthelyzetben a gondolatok, érzések, illetve a fizikai készségek teljes összhangjára van szükség a győzelemhez. A meccseken való jó, összeszedett, egyenletes teljesítmény azonban csak egy apró szelete a munkának – a mentális tényezők a sport összes területén jelen vannak.


Sokan talán nem is ismerik fel, hogy amikor az edzések, a mindennapi rutinfeladatok során nehézségekkel küzdenek, annak mekkora része köszönhető a gondolkodásuknak, a hozzáállásuknak, a tudatosságuknak. Lehet, hogy csak annyit veszel észre, hogy például egy bizonyos fogás elsajátításával vagy rutinszerű használatával gondjaid vannak – és azt gondolod, egyszerűen csak keményebben kell hajtanod. De nem mindig az edzés mennyisége a lényeg! Lehet, hogy nincs megfelelő terved, túl nehéz célokat tűztél ki magadnak, és aztán saját magadat hibáztatod, vagy éppen a céljaid nem elég pontosak, részletesek, ezért nem tudod lépésről lépésre követni a fejlődésedet.


Vagy egy másik példa: lehet, hogy csak az tűnik fel, hogy állandóan kimerültnek, fáradtnak érzed magad az edzések során. Azt gondolod, egyszerűen csak túl nagy rajtad a nyomás az iskola/munka, család, barátok, edzés összeegyeztetése miatt... de majd kipihened magad. Pedig itt lehet, hogy a motivációd mélyebb tisztázására van szükség ahhoz, hogy tovább tudj lépni, hogy újult erővel és elkötelezettséggel tudj a felkészülésre koncentrálni! Minden helyzetnek van mentális, pszichológiai összetevője, még ha első látásra úgy is tűnik, hogy ez tisztán edzés és kemény munka kérdése.


A kemény munka persze elengedhetetlen, ha fejlődni szeretnél – de az edzés hatékonyságán rengeteget dob a tudatosság. Ha tisztában vagy a céljaiddal, hogy honnan hova tartasz, és milyen lépéseket kell megtenned ezért, akkor a veszteségeket, a kudarcokat is könnyebben fogod venni, hiszen tudod, hogy ezek természetes részei a célod felé vezető útnak. Ha nem csak elfelejteni, túllépni szeretnél rajtuk, hanem szembe mersz nézni a hibákkal, amiket elkövettél, a (fizikai vagy mentális) gyengeségeiddel, amiket fejlesztened kell, már nagy előnyt szereztél az ellenfeleidhez képest. A mentális tényezők mindenhol jelen vannak; abban, hogy hogyan kommunikálsz az edződdel és a csapattársaiddal; mennyire elkötelezetten és kitartóan edzel; hogyan egyezteted össze a tanulást vagy munkát, az edzést és a szabadidőt; mennyire tudsz téthelyzetben összpontosítani és kizárni az irreleváns ingereket; mennyire gyorsan épülsz fel a sérülésekből... A lista hosszan folytatható.


OLYMPUS DIGITAL CAMERA


Minden sportnak van mentális oldala is – érdemes feltenni magunknak a kérdést: az én sportágamban mekkora a fizikai és mentális tényezők százalékos aránya? Ehhez képest mennyi időt töltök a fizikai készségekkel – az erősítéssel, kondicionálással, egyes készségek, fogások, ütések, rúgások tökéletesítésével? És mennyi időt töltök a mentális készségekkel – a koncentrációm fejlesztésével, a motivációim, céljaim tisztázásával, az önbizalmam tudatos felépítésével, a fejlődésem monitorozásával, a hatékony regenerálódással, relaxációval? Ha a kettő között nagy az eltérés, akkor még van hova fejlődni.


Mikor érdemes tehát sportpszichológussal konzultálni? Egyrészt akkor, ha a sportolónak a felkészülés vagy a meccs alatt valamilyen konkrét problémája van, például:




  • ha az edzésen jól teljesít, de a versenyen vagy meccsen ugyanezt már nem tudja megmutatni;

  • ha nincs elég önbizalma, nem bízik a saját képességeiben;

  • ha nem tudja a figyelmét összpontosítani, az irreleváns tényezőket kizárni;

  • ha bepánikol, leblokkol téthelyzetben, nem tudja kezelni a nyomást;

  • ha motiválatlannak, fáradtnak, erőtlennek érzi magát;

  • ha nehezen dolgozza fel a kudarcokat;

  • ha visszatérő kommunikációs problémái vannak az edzőjével vagy a csapattársaival;

  • ha nem tudja kezelni a váratlan helyzeteket;

  • és így tovább.


A sportpszichológiai módszereket azonban nem csak konkrét probléma vagy nehézség esetén lehet hasznosítani. A tudatos tervezés, a mentális készségek erősítése mindenkinek nagy segítséget nyújt, aki szeretné a felkészülésbe fektetett munkáját, energiáját maximálisan kihasználni. Érdemes tehát mentális módszereket használni, ha például:




  • a sportoló tudatosabban szeretné megtervezni a pályafutását, reális, mégis kihívást jelentő célokat kitűzni;

  • ha szeretné az érzéseit, hangulatait hatékonyabban kontrollálni, a belső energiáját jobban kihasználni;

  • ha a koncentrációját szeretné fejleszteni;

  • ha egy bizonyos mozdulatot vagy mozdulatsort szeretne tökéletesíteni, „finomhangolni”;

  • ha egy sérülésből szeretne gyorsabban felépülni, és megelőzni a további sérüléseket;

  • ha általánosságban hatékonyabban, célratörőbben, tudatosabban szeretne edzeni.


images (16)

A következő írásokban részletesebben is körbejárunk majd többféle problémát, amellyel hobbi- vagy versenysportolóként a küzdősportokban szembesülhettek, illetve olyan technikákat, módszereket is, amelyek alkalmazásával hatékonyabbá tehetitek az edzésmunkát. Természetesen konkrét kérdésekkel, felvetésekkel is fordulhattok hozzánk!



Bóna Krisztina írása

krisztina.g.bona (kukac) gmail.com

Sportpszichológia a küzdősportokban

Mi a sportpszichológia, és hogyan veheted hasznát a küzdősportban?


Hányszor hallottuk már különböző sportolókról vagy csapatokról a verseny, meccs vagy játék közben: „nincs ott fejben”, „ezt fejben vesztette el”, „jobban ott kellett volna lennie”, és így tovább? Általánosan közismert, hogy a sportteljesítmény – legyen az élsport vagy hobbisport – nem csak a fizikai készségektől, tehetségtől, erőtől, technikától függ, hanem „fejben dől el”. De mit is jelent ez pontosan? Milyen az, amikor valaki ott van fejben, és mi kell ahhoz, hogy folyamatosan ott tudjon lenni, nem csak az edzéseken, hanem a versenyeken, meccseken is? Hogy ne csak a véletlen döntse el, egy-egy ellenfél ellen – legyen az erősebb vagy gyengébb – hogyan küzd meg, hanem a tudatos készülés, a mentális felkészülésből adódó magabiztosság?


Mindenkinek az a célja, hogy fejlődjön, hogy egyre jobb és jobb legyen. A profi sportolók pontosan tudják, hogyan kell pihenniük, táplálkozniuk, hogyan kell beosztani az erejüket egy-egy küzdelem alkalmával, pontosan mennyi időt kell tölteniük egyes fogások technikai tökéletesítésével. De nem mindenki van tisztában vele, hogyan használja ki és tökéletesítse a mentális készségeit, hogy ugyanolyan tudatossággal tudja őket alkalmazni, mint a fizikai képességeit. Rengeteg gyakorlás, a viselkedés, gondolatok, érzelmek tudatosítása szükséges például ahhoz, hogy valaki ne veszítse el az önbizalmát, megőrizze a hidegvérét egy elvesztett menet, vagy az ellenfél egyértelmű fölénye láttán. Az önbizalom, a saját képességeinkbe vetett szilárd hit pedig sok esetben még egy vesztésre álló meccset is képes megfordítani.


Mental-Rehearsal


Gondoljunk Bruce Lee szavaira: „Soha ne légy merev vagy megfeszített, hanem légy mindenre felkészült és rugalmas. Teljesen és egészen élő, éber és tudatos, felkészülve bármire, ami csak történhet.” Lee itt a harcművésznek arról a képességéről beszél, hogy kontrollálni tudja a küzdelemmel kapcsolatos félelmeit, szorongását, vagy bármilyen más érzelmet – akár a haragot vagy dühöt is. A nagy versenyek, téthelyzetek nagy nyomást jelentenek a sportolóknak, amelyben az érzelmek szabályozása, a közönség, csapattársak, akár a média által ránehezedő elvárások helyén kezelése néha embert próbáló feladat – és természetesen kihat a teljesítményre, a küzdelem kimenetelére is. A modern sportpszichológiai kutatások igazolták és megerősítették Bruce Lee tanácsát – téthelyzetben az éberség, a tudatosság, az érzelmek kontrollálása az egyik legfontosabb tényező, ami a győzelemhez hozzájárul.


Egy másik ilyen faktor a koncentráció. Rengeteg dolog van, ami a küzdelem napján elterelheti az ember figyelmét – az ellenféllel kapcsolatos félelmek, az edzők, családtagok, nézők elvárásai, a megfelelési igény... de még a saját fejünkben lévő negatív gondolatok is. Vajon eleget edzettem-e erre a meccsre? Meg tudom-e mutatni, hogy én vagyok a jobb? Mi lesz, ha nem sikerül, kinek okozok majd csalódást? Mi lesz, ha lesérülök? Ezek mind fontos gondolatok, amelyek mindenképpen választ kívánnak – de ott, abban a pillanatban, a küzdelem kezdetekor csak megzavarják a koncentrációnkat, elterelik a figyelmünket arról, hogy a megfelelő pillanatban a legjobbat nyújtsuk.


A megfelelő pillanatban a legjobbat nyújtani – dióhéjban ezzel foglalkozik a sportpszichológia. Sokszor előfordul, hogy két ellenfél hasonló fizikai, technikai felkészültséggel rendelkezik, és ilyenkor a mentális felkészültségük, mentális edzettségük, keménységük dönti el, hogy melyikük kerül ki győztesen a küzdelemből. A sportpszichológia, a mentális felkészülés önmagában nem repít a csúcsra senkit. Abban segít, hogy az ember a saját képességeinek és edzettségének megfelelő szinten a legjobbat tudja kihozni magából, még akár egy reménytelennek tűnő helyzetben is.


A koncentráció, az érzelmek, indulatok szabályozásának képessége, az önbizalom és énhatékonyság, a pozitív és effektív belső beszéd, a mentális tréning és még sok más készség mind a sport mentális oldalához tartozik, és hozzájárul a sikeres teljesítményhez. Ezek mind készségek, tehát van, akinek természetes érzéke van hozzájuk, van, akinek tanulnia és gyakorolnia kell – de gyakorlással mindenki fejleszteni tudja őket. A következő hónapok sportpszichológiai tárgyú írásaiban ezeket a mentális készségeket fogjuk részletesebben körbejárni, és reméljük, hogy az edzés, felkészülés során ti is alkalmazni tudjátok majd ezt a tudást.


Bóna Krisztina írása


krisztina.g.bona (kukac) gmail.com