Sportsérülések - Mit árul el a testbeszéd?

Páciensek nap, mint nap próbálják megmutatni és elmagyarázni orvosaiknak, kezelőiknek panaszukat, annak okát. Egészen eddig a legtöbb ilyen próbálkozás kudarcba fulladt, nem értették meg őket ...

[caption id="attachment_17022" align="aligncenter" width="504"] /A kép illusztráció/ - David Haye szalagszakadás következtében a padlón[/caption]

Fájdalom? Sérülés? Milyen tünetei vannak? Figyeljen a panaszokra, hallgasson rá, mert fontos információt tartogat!

Páciensek nap, mint nap próbálják megmutatni és elmagyarázni orvosaiknak, kezelőiknek panaszukat, annak okát. Egészen eddig a legtöbb ilyen próbálkozás kudarcba fulladt, nem értették meg őket. Az orvosok szívesebben bíznak az MRI diagnózisában, osteopath szakemberek a test más részein keresik a hibát, a gyógytornászok ugyan legtöbbször a jó helyen kezelnek, de sajnos gyakran rossz technikával. Ennek vet véget a Fascia Disztorziós Modell. Az FDM terapeuta a testbeszéd és a fájdalom szóbeli leírása összeillesztésén keresztül azonnal a megfelelő diagnózist képes felállítani.

Aki ezt a modellt kitalálta és kifejlesztette, Stephen Typaldos volt, egy amerikai sürgősségi osztályon dolgozó orvos és osteopath volt. Feltűnt neki, hogy a páciensei mindig ugyanolyan testbeszédet használtak egy-egy panasz, probléma elmesélésekor. Ebből kiindulva fejlesztette ki a fascia disztorziós modellt, amiben a klinikum és a beteg testbeszéde egyetlen diagnózisba összefoglalható, és egy erre célzott kezelés követi.

Rendszerét folyamatosan továbbfejlesztette, így ma már hat különböző diszfunkciót ismerünk és kezelünk. Az eredmények, melyeket a modellen keresztül érünk el, páciensek és a kezelők számára is egyformán lenyűgöző.

A fascia kezelésének manapság egyre nagyobb jelentősége van. A kutatásokban eddig elhanyagolták, az anatómusoktól egyszerűen távol áll, így a fascia az orvostudományban csak mellékszerepet kapott. Csupán a rolfing terápia, illetve az osteopathia egy része szentelt figyelmet ennek a kötőszövetes hálórendszernek. Az FDM segítségével a terapeuták a mozgásrendszer fájdalmainak megértésében és kezelésében forradalmi lehetőség előtt állnak. Sok területen, mint például a visceralis osteopathia, vagy a neurológia, az FDM még csak a lehetőségek felfedezésének kezdetén áll.

A fascia legfontosabb tulajdonságai:

1. A fascia segíti az izomzatot összehúzódáskor. Alakjában tartják az izmot, és támpontot adnak az erőkifejtéshez.


2. A fascialáncon keresztül az egész testben eloszlanak a feszülések. Fiziológiásan ez a fellépő erők eloszlatására szolgál, patológiásan azonban egy pont leszorítása egy akár távoli testrész hibás feszülését eredményezi.


3. A fasciát az érzékszervek közé sorolhatjuk. Több idegrostot tartalmaz, mint pl. bőrünk, vagy szemünk. Ezért vezethet egy probléma a fasciában nagyon erős fájdalomhoz.


4. Robert Schleip bizonyította, hogy a fascia kontraktilis elemeket is tartalmaz. Folyamatos, hosszantartó stressz esetén a vegetatív idegrendszeren keresztül a fascia tónusnövekedése következik be, melyet mi feszülésként és merevségként élünk meg.


5. Fascia a test minden részén található, minden egyes sejtet is ez vesz körül. Még ha sikerülne is a fasciaborítás tartalmát eltávolítani, megmaradna az ember "váza".


6. A fasciának közvetítő szerepe van az izmok és a csontok között. Több stabilizációs funkciót tud ellátni, mint az izmok, azonban egyidejűleg több mobilitással rendelkezik, mint a csontok.

Stephen Typaldos a mozgásszervrendszer fasciájának 6 különböző zavarát fedezte fel:

• Triggerband disztorzió


• Continuum disztorzió


• Hernierter triggerpont


• Zylinder disztorzió


• Falt disztorzió


• Tektonische fixatió

Egy páciensnél fennállhat egy, vagy akár mind a 6 disztorzió is. Egy ezek közül a zavarok közül, az ún. Triggerband disztorzió, példaként leírva: sérüléskor a fasciaréteg megcsavarodik, ill. felgyűrődik, ami fájdalomhoz és mozgásbeszűküléshez vezet. Testünkben olyan irányban helyezkedik el ez a szövet, hogy a fellépő erőket megfelelően le tudja vezetni. Amennyiben egy erő nem ilyen irányban, hanem a rostlefutásra merőlegesen hat, a fascia felgyűrődhet. A páciensek húzó, égető fájdalomról számolnak be, melyet egy vonal mentén mutatnak több ujjal.  A klinikumban a triggerband megrövidülése miatt mozgásbeszűkülést, valamint erőveszteséget, stabilitás- és koordinációcsökkenést tapasztalunk. Az ezt követő terápia célja, hogy helyreállítsuk az elcsavarodott, ill. különvált fascialáncot. Ez a terapeuta hüvelykujjával történik, amely a páciens által mutatott lefutást követi, pontosan, erős nyomást alkalmazva, így megszüntetve a zavart. Lezárás után a fascia megint ép, mint a sérülés előtt.

Egy harmadik lehetőség a Triggerband disztorzió kialakulására, a fascia elmeszesedése egy stresszvonal mentén. Abból indulunk ki, hogy a terheléshez, amelynek a páciens ki van téve, stabilabb fasciára van szükség. Hogy ez biztosítva legyen, ezen a területen kalciummal erősítjük a kötőszövetet. Meszesedés esetén a Triggerband- kezelés arra szolgál, hogy a lerakódott kalciumot kioldja a fasciából. Ennél gyakran több kezelés is szükséges, amíg fájdalommentes nem lesz. Továbbá arra is figyelnünk kell, hogy az ezen a ponton fellépő, szükségtelen feszülést feloldjuk, hogy egy újabb kalciumlerakódást elkerüljünk. A myofascialis stretching- módszerek nagyon jó lehetőséget nyújtanak arra, hogy a visszanyert mozgástartomány meg is maradjon.

Az FDM által a krónikus fájdalomtól szenvedő betegek is más megvilágításba kerültek. Ezidáig ezeket a pácienseket gyógyíthatatlannak tartották. Az FDM a krónikus fájdalmakat más szemszögből nézi. Az ilyen fájdalmak a triggerband felgyűrődésének letapadása crosslinkek (keresztkapcsolatok) által. Többnyire túlzott pihentetés, kímélés az oka, hogy nem csak fiziológiás crosslinkek alakulnak ki, hanem olyan struktúrák között is létrejönnek, melyek nem tartoznak egymáshoz. Ez további fájdalmakhoz és mozgásbeszűküléshez vezet. Triggerbandtechnikát alkalmazva, célzott kezelésen keresztül először a letapadások oldódnak fel, ami haematomához és a fájdalom fokozódásához vezet. Ez újfent a gyógyulás lehetőségét hordja magában, mivel egy krónikus diszfunkcióból akut Triggerband jött létre. Második és harmadik kezeléskor ugyanezzel a technikával zárhatjuk a Triggerbandot, és a fájdalom elmúlik.

A fasciadisztorziók modellje eddig tudományosan még nem lett alátámasztva, de a részben kiemelkedő gyógyulási eredmények igazolják az FDM terapeutákat, és kérdőjelezik meg az eddigi kezelési módszereket. Így lehet, hogy az elmélet, miszerint az izmok rövidülnek, nem tartható, mivel egy több, mint 2 éves befagyott váll egy kezelés után a teljes mozgáspályáját visszanyerheti.

A modell megértése és megtanulása után minden terapeuta a tanult módszereket célzottan tudja alkalmazni, és "sikerei" számát növelheti. De mindenekelőtt megértjük a páciens szóbeli leírását és testbeszédét.

Az FDM az egész orvostudományban egy forradalmi kezelést mutat be. Az eddigi modelleket átgondoljuk és javítjuk, dolgozunk új diszfunkciók felismerésén, és mindenekelőtt, hogy minden páciensnek a legmegfelelőbb kezelést tudjuk adni. A fasciakutatás területén a következő években sok új kezelési módszer alapját ismerhetjük majd meg. Ne zárkózzunk el ezektől.

/forrás: sportorvos.hu/

Tovább

Sportsérülések - A gyógyulás szakaszai

A szöveti sérülés kórélettanának és a gyógyítás folyamatának ismerete fontos a kezelés megtervezése során. A gyógyítási folyamat 3 szakaszt foglal magába: a gyulladásos állapotot, a kötőszöveti sejt helyreállításának szakaszát és a kifejlődés-újjáalakítás (maturáció) szakaszát.

[caption id="attachment_16283" align="aligncenter" width="504"] A hamarosan visszatérő UFC sztár, Georges St-Pierre is túl van már egy komoly műtéten. (fotó: mmajunkie.com)[/caption]

A kémiai és fiziológiai folyamatok megértése segíthet a szakembereknek kiválasztani azokat a rehabilitációs beavatkozásokat, melyek maximalizálják a gyógyító és helyreállító folyamatokat. Az orvosnak azonosítania kell a sérült szöveteket és a sérüléses mértékét. A sérülés megfelelő besorolása határozza meg a rehabilitációs folyamatot (pl. az orsócsont törése más kezelést kíván, mint az alkar lágyszöveti sérülése, mint pl. a csukló feszítőizom íngyulladása).

1. Gyulladásos állapot

A gyulladásos reagálás 2-4 napig tart. A gyulladás klinikailag fokozottabb melegségként, vörösségként, duzzanatként, érintésre érzékenységként jelentkezik. A szöveteket ért kezdeti traumát vagy elsődleges sérülést egy másodlagos sérülés követ, amit a hypoxia (csökkent oxigéntartalom) és enzimtevékenység eredményez. A sérülés időpontjában folyamatok sorozata indul meg. Egy 5-10 perces érszűkületi periódus után egy lokális sejtáramlás jelentkezik a sérülés helyén. Kémiai közvetítők, mint pl. hisztamin (a hízósejtekből /fehérvérsejtekből/ szabadul fel) növelik a membrán áteresztő képességét és az értágulatot. Az un. fagocitáló sejtek és fehér vérsejtek hatolnak be a területre. Elhalt szövetdarabok szakadnak le és távolítódnak el lokális és vascularis hatások révén. Az ereket ért sérülés helyén vérlemezkék tapadnak a sérült kollagén rostos szövetekhez, alvadék képződését kezdeményezve. Fibrin rög (alvadék) képződik a folyamatban, amit thrombokinase stimulál. Végül egy „lefalazó" hatás segíti elő a gyógyulási folyamatot.  Az alvadékképződés a sérülést követő kb. 12 óra múlva kezdődik és 48 órán belül válik teljessé.

A kezdeti rehabilitációs technikák a gyulladásos reagálás minimalizálására törekednek, hogy megakadályozzák a további funkcióvesztést és csökkentsék a fájdalmat. A gyulladást okozó közvetítők beáramlása szükséges ahhoz, hogy lépést lehessen tartani a metabolikus igényekkel és eltávolítsák a selejtes anyagokat, mely felkészít a gyógyulás kötőszövet-helyreállítási folyamatára. Az ennek következményeként jelentkező gyulladás és érintés-érzékenység azonban gyengítheti az erőnlétet, károsodást okozhat az ízületi mozgásképességben, állóképességben és a szövet mobilitásban. Ha nem ellenőrzik ezeket a károsodásokat, az komoly problémákat okozhat a sportoló számára. Egy erőteljes gyulladásos reagálás össze is nyomhatja a sérüléssel határos szöveteket, ami tovább növeli a sérülés mértékét.

Vegyünk példának egy futballistát, akinek megduzzadt a térde. A duzzadás a tibiofemoralis és patellofemoralis ízületi résznél mechanikusan korlátozhatja a mozgásképességet. A quadriceps megrövidülésének megakadályozása a térd vérömlenyének megszilárdulásakor központi mechanizmus útján történik. Ha a vérömleny kezeletlenül marad, akkor az a térd erejének jelentős csökkenését eredményezheti. A fájdalom izomgörcshöz vezethet, majd a sportoló nem hajlítja a térdét. Ezek a károsodások akadályozottságot okozhatnak a járásmódban és a sport-specifikus mozgásmintákban. Az a rehabilitációs gyógyítás a leghatékonyabb, amelyik korlátozza a térd vérömlenyét, növeli a tibiofemoralis és patellofemoralis mozgásképességet és növeli a quadriceps erejét.

2. A kötőszöveti sejt helyreállításának szakasza

A kötőszöveti sejt helyreállításának szakasza a gyulladásos reagálás alatt kezdődik és folytatódik az azt követő 4-6 hétben. A sérülési helyen hegesedés kezdődni. A fibrint felváltja a sarjadzó szövet, ami kollagénből és kötőszöveti sejtekből áll. Rendkívül fontos tápanyagokat szállítanak az új kapillárisok. A kollagén rostok véletlenszerűen rakódnak le a proteinek sejten kívüli mátrixában és a kötőszöveti sejtek által előállított alapanyagban. A heg nyújtóereje a kollagén lerakódáson alapszik.

A teljesen elszakadt Achilles-ín nem sebészeti úton történt kezelése illusztrálhatja egy teniszjátékos esetében a kötőszöveti sejtek helyreállításának folyamatát. A gipszkötés alkalmazása kontrollálja a gyulladást és fokozza a hegképződést. Kb. 3 hét múlva egy szilárd, erős, véredénnyel nem ellátott heg képződik. A 3 heti teljes rögzítés után az ínnak késznek kellene lennie egy ellenőrzött újramozgatási folyamatra. Ez idő alatt azonban csökken a lágyszövet mobilitása, a láb és a boka mozgásterjedelme, a láb és a boka izomzatának ereje. Nehézségekkel kell számolni a helyváltoztatásban, járásmódban és a sport-specifikus mozgásmintákban. A rehabilitációs programnak ki kell terjednie mindezen problémák kezelésére.

A kifejlődés (maturáció) - újjáalakítás szakasza

A kifejlődés-újjáalakítás szakasza akkor kezdődik, amikor a heg nyújtóereje erősödik, a kötőszöveti sejttevékenység pedig csökken. Ebben a szakaszban a kollagén rostokra kifejtett nyomás hatására átrendeződnek. Hónapokig vagy akár évekig is eltarthat, hogy normalizálódjon a szövetek ereje. Az ellenőrzött mozgás ebben az időszakban maximalizálja a gyógyuló rostok újraorientálódását, s végül a nyújtóerő és funkció javulását eredményezi. A fájdalom szabja meg, hogy mekkora nyomást lehet gyakorolni a helyreállító szövetekre. A fájdalom rendszerint jelentős a gyulladásos reagálás ideje alatt, de jellemzően lecsillapodik a helyreállítás szakaszában. A fájdalom bármilyen súlyosbodása ebben a szakaszban arra utal, hogy túl nagy a rehabilitációs terhelés.

Vegyünk alapul egy dobóatlétát, akinek vállában részleges supraspinatus ínszakadása van. A kifejlődés-újjáalakítás szakaszban a rehabilitáció olyan tevékenységre vált át, ami megfeszíti az inat a húzóerő vonalak mentén, azokkal a mozdulatokkal párhuzamosan, amelyeket a sportoló dobás közben használ. Ez kezdetben olyan tevékenységgel érhető el, mint a gyakorló labda fej feletti dobása két kézzel, ami korlátozza a glenohumeralis ízület mozgásfokát és a terhelést. A fejlődés fokozható, ha medicinlabdával végzik ugyanezt a tevékenységet, vagy pedig egy kézzel dobják. Sport-specifikus tréning szükséges a szövetek helyreállításán kívül az ideg-izom újbóli kifejlesztéséhez is.

/forrás: sportorvos.hu/

Tovább