Carlson Gracie Jr. interjú először Magyarországon!
Nem először látogatott hazánkba a Brazil Jiu Jitsu világ legendás alakjának, edzőjének, Carlson Gracie fia, de az ellenfelem.hu számára először adatott meg ez a nagyszerű lehetőség, a megtiszteltetés, hogy leülhettünk a mesterrel, ráadásul egy nagyszerű helyszínen, a zuglói Thor 2-ben, ott is a CG302 tatamiján.
Ezúttal szeretnénk megköszönni még egyszer Sztraka Mihály mester, Fodor Gábor és a zuglói Thor Gym segítségét! Következzen Carlson Gracie Jr., aki az élet leckéiről, oktatásról, zsúfolt beosztásáról és egyebekről mesélt nekünk!
ellenfelem.hu: - Nagyon fiatalon kezdte a bjj-t, de ugye láthatta, akár merre is járt, hogy nagyon sokan életük egy későbbi szakaszában találnak a jiu jitsura, mégis, a bjj nagyon könnyen válik egyfajta életmóddá a számukra is. Miért van ez így? Miben áll a bjj vonzereje?
Carlson Gracie Jr: - Úgy hiszem az emberek egy túl sok kötöttséggel járó világban élnek és bár természetesen a bjj-ben is vannak ilyenek, - mint az általános szabályok vagy az adott bjj akadémia szabályai -, mégis valamivel több szabadságot biztosít. Akik a bjj-be fognak, 100% erőbedobással küzdhetnek, kiengedhetik a gőzt és érezhetik, hogy tartoznak valahová.
Ez boldoggá teszi őket és érdeklődővé az egész rendszerrel és a fejlődéssel kapcsolatban. Ha a csúcsra akarsz jutni, edzeni kell, ahányszor csak lehet. Minőségi edzésre, ételre, alvásra és egyebekre van szükség. Számtalan dolog szükséges ahhoz, hogy valaki igazán jóvá váljon és ha el akarod érni, muszáj, hogy életstílusoddá váljon.
e: - Ha már a csúcsra törésnél járunk, beszéltünk tavaly Rogerrel (Roger Gracie) és ő említett valami olyasmit, hogy manapság az emberekből hiányzik a motiváció ahhoz, hogy a lehető legjobbakká váljanak és körülbelül 5% akar fekete övessé válni, valamint még ennél is kevesebben törekszenek karriert építeni a sportban. A saját tapasztalata mit mutat? Hogy látja ezt a kérdést?
CGJR: - Nos, Anglia nem olyan nagy és valószínűleg nagy a verseny. Talán kicsit túl sok az ország méreteihez képest. Amerikában ez máshogy van - sokat kell utazni, ami ugye pénzbe kerül. Én Chicago-ban élek, így amikor a tanítványaimnak Kaliforniába kell repülniük egy versenyre, az nem egy olcsó mulatság. Hobbinak igen drága tud lenni. De próbálom motiválni az embereket.
Vannak helyi versenyek Chicagoban, de a nagyokat Kaliforniában rendezik. Ha a vérükben van a versenyszellem és csinálni akarják, akkor próbálok segíteni nekik és terelni őket ilyen irányba, de nem mondhatom senkinek, hogy versenyeznie kell. Költségekkel is jár a dolog és sajnos nincs túl sok szponzor.
e: - A versenyzéssel, ill. versenyekkel kapcsolatban úgy tűnik van egy kis feszültség, vita a submission-only és az átlagos versenyez között, ahol is a pontok, előnyök döntenek. A különbségek nőnek és ott van még az a kérdés is, hogy mi működne mondjuk az MMA-ban vagy egy önvédelmi helyzetben. Hogy látja ezeket a kérdéseket?
CGJR: - Az általános versenyek inkább stratégiai megközelítést igényelnek. A "submission-only" kifejezés azonban kicsit olyan homályos, hiszen van egy időkorlát is. Ha lekopogtatod az ellenfeled 20 perc alatt, akkor nyersz. Ellenkező esetben döntetlen. Ilyen szabályok mellett egy versenyt nem tartok "submission-only"-nak. Akkor lenne igazán az, ha nem lenne időkorlát és úgy nyerhetnél, hogy elkapsz valakit vagy elfárad és feladja. Szóval kicsit bizonytalan ez a megfogalmazás.
Az emberek motivációjára jó az ilyesmi, hiszen tehetnek egy új, addig ismeretlenebb irányba egy lépést, kipróbálhatnak valami mást, ahol nem kell pontokkal törődniük. Egy átlagos versenyen arra is figyelned kell, hogy melyik mozdulatod hány pontot ér, a stratégiára, míg egy ilyen submission-only versenyen csak a submission a lényeg. Persze, ha az ember elfárad és tudja, hogy nem fogja elkapni a másikat, még mindig húzhata az időt, játszhat az időhúzásra, szóval unalmassá válhat ez is.
Nagyon régóta oktatok már és azt látom, hogy az emberek nem igazán fókuszálnak az egyszerű dolgokra, a jiu jitsu alapjaira, hanem mindenféle új dologgal próbálkoznak, ami ugyan jó lehet, de viszont nem sok embert látni, aki valóban tudnak harcolni. A jiu jitsu egy mindenféle szituációban használható eszköz. A sport jiu jitsu egy teljesen más dolog. Nagyon sokat változik. Sorra születnek a különböző stratégiák, aztán ott vannak az előnyöket hozó pontok és egyebek. Sokan ezt a sport verziót tanítják és azt, hogy hogyan nyerjenek előnyökkel, viszont az önvédelmi aspektus hiányzik. Nem tudják megvédeni magukat.
e: - Követ bármilyen submission-only versenyt?
CGJR: - Nem, nem követem őket. Általában szoktam hallani az eredményekről, de annyira elfoglalt vagyok a tanítással, hogy ha van egy kis szabadidőm, azt a családommal töltöm. De szeretek és igyekszem is annyit tanítani, amennyit csak lehet. Sok tanítványom azonban követi ezeket a versenyeket. Nekem sokszor az utazásaim, a beosztásom, az időzónabeli eltérések miatt se férne bele. Ha most lenne például egy Metamoris, akkor itt Magyarországon hajnali 4-kor kellene felkelnem. Másnap meg lehet nézni online, de addigra általában tudom az eredményeket. Sok tanítványom követi azonban ezeket a tornákat és a Youtube-ról is próbálnak tanulni dolgokat.
e: - Gyakran esik meg, hogy valaki online szeretne megtanulni valamit, aztán az órán kell kijavítani vagy elmagyarázni, hogy lehet, hogy nem a legjobb ötlet?
CGJR: - Szerintem nagyon nehéz így megtanulni valamit. Általában mutatnak valamit, de nincs igazán rendesen, alaposan elmagyarázva, hogy miért is azt a mozdulatot használták, amit, milyen pozícióban vannak vagy miért. Sokan csak reklámozni akarják magukat. Úgy gondolom, hogy nem így kéne csinálni.
e: - Ezzel tulajdonképpen egy fontos témához érkeztünk: az edzősködéshez. van valami közös az Ön ill. édesapja módszereiben? Ha igen, mi az ill. mi a legnagyobb különbség az Ön ill. édesapja vagy mások módszerei között?
CGJR: - Véleményem szerint mindent meg kell tanítani. Annyit próbálok átadni, amennyit csak lehet, de azért vannak korlátok. Vannak, akik olyan sok mindent próbálnak megtanítani egyszerre, hogy mindenki összezavarodik és senki se ért végül semmit. Ha csak egy pár dologra koncentrálunk minden alkalommal, mindenki boldogabb lesz.
A különbség köztem és mások között a tapasztalat, úgy gondolom. Mindig figyelek az egyszerű dolgokra, próbálok jó alapokat adni. A tanulóim mindent szeretnek, az új stílus-elemeket is. Ha pedig tanítani akarsz, képesnek kell lenned a tanulásra is.
e: - Ha visszatekint, mi a legnagyobb különbség abban, ahogy a jiu jitsu-t ma ill. mondjuk 10 évvel ezelőtt oktatták?
CGJR: - Azt hiszem, hogy 5-10 évvel ezelőtt nem volt még olyan hatalmas különbség. Húsz évvel ezelőtt viszont... Nem volt túl sok bjj-s még. A UFC-s robbanás előtt inkább arról szólt a dolog, hogy a Brazil Jiu Jitsu nevét megtanuljuk megvédeni. Minden helyzetre felkészültünk, így arra is, mi működik mondjuk egy Vale Tudo küzdelemben, ami bizonyos értelemben az MMA előfutára volt, kevesebb szabállyal.
Akkortájt arra edzettünk, hogy ha valaki megjelent, hogy harcolni akar, akkor készen álljunk bármire. Szóval ez volt akkor. Manapság, ha valakit bedobsz egy ilyen küzdelembe, mondjuk egy MMA meccsre, akkor guardot húznak és lezúzzák őket. Más már a mentalitás. Ma már inkább bizniszről van szó, mint régen. Mindenhol iskolák nyílnak. A minőség? Nem tudom. Mindenesetre vannak követőik, tanulóik.
e: - Ha már az MMA-nál tartunk. A legjobb csapatok közül nem egynek direkt módon köze van édesapja ágához - példádul ott az ATT, a Brazilian Top Team vagy a Nova Uniao. Önnek van valamilyen kapcsolata ezekkel a csapatokkal?
CGJR: Személyes kapcsolat nincs. Azt hiszem mindenki nagyon elfoglalt manapság. André Pederneiras vagy Ricardo Libório a barátaim, de nagyon rég nem láttam őket. Pederneiras-t akkor láttam utoljára, amikor a The Ultimate Fighter házban voltak és Renan Barao az Urijah Faber elleni harcra készült. Libório-t tán 15 éve. Ahogy említettem, mindenki nagyon elfoglalt, a sport pedig hatalmassá nőtte ki magát. Mindenhol ott van. Nekem pedig ott van édesapám egész vonala is, amit gondoznom kell.
A saját embereimre és az edzésükre kell fókuszálnom, hogy fejlődjenek és talán egy nap majd visszavonulhatok. Sokszor az unokatestvéreimet sem látom. Most például páran ott vannak a világbajnokságon, de nekem itt kell lennem. Imádom az életem Chicago-ban és próbálok kicsit lassítani, de az emberek hívnak. Azt hiszem valamit jól csinálok.
e: - Említette ezt a problémát az idővel. Mindenki rohan, minden sokkal gyorsabban történik, mint régen. Ön szerint probléma lett ez a jiu jitsu-val kapcsolatban is, hogy mindenki gyorsabban akar eredményt?
CGJR: - Igazából más itt a probléma. Sokan vannak, akik a bjj fitnesz, kardió aspektusaira fókuszálnak, az erőre. Ezek közül az emberek közül sokan szednek szteroidokat. Egyre több és több embert kapnak el. Amikor én fiatal voltam, a teljesítmény növelésére a verseny előtt bekaptunk egy kanál mézet. Nézzék meg most. Az emberek ciklikusan szednek szteroidokat, próbálnak csalni a teszteken és hasonlók. Ha bajnokká válsz, pénzt fogsz csinálni, egyébként nem.
e: - Hogy kicsit témát váltsunk - említette, mennyire elfoglalt. Előfordul, hogy nemet kell mondania bizonyos felkérésekre?
CGJR: - Volt már rá példa, de általában a felkérések is úgy érkeznek, hogy akkor menjek valamikor, ha van időm. Az időbeosztásomat is én magam csinálom. Azt hiszem, szükségem lenne egy asszisztensre, de mindent én csinálok. Nem vagyunk egyformák és ha valaki más csinálná, lehet, hogy bizonyos helyzetekben úgy gondolnák, túl fáradt vagyok és lemondanának dolgokat vagy nemet mondanának. Én ismerem legjobban a határaimat, szóval jobban be tudom osztani az időmet, mint bárki más. Sokat utazom. A legtöbb hétvégén megyek valahova. Hacsak nincs valami nagy verseny Chicago-ban.
[gallery type="slideshow" link="none" ids="6374,6372,6371,6373"]
e: - Hogy látja a magyar színteret és az itteni diákokat?
CGJR: - Sztraka Mihály - aki tőlem kapta fekete övét - nagyszerű munkát végez. Ez a nyolcadik vagy tizedik látogatásom Magyarországra (valamikor 2008-2009 környékén kezdtem) és a csapat komomolyan növekszik. Mindenki keményen dolgozik, a versenyeken folyamatosan jó eredményeket érnek el. Minden alkalommal, amikor jövök, vannak új, ismeretlen arcok.
Az emberek kemények edzenek és a minőség egyre jobb. Tán nem csak itt, Magyarországon, de Európa ezen részében is ez a legnagyobb csapat. Egy nagyszerű csoport, ahol az emberek támogatják, tisztelik egymást és komolyan elkötelezték magukat önmaguk és a csapat fejlesztése mellett. A magyarok nagyon kemények. Egyszerűen félelmetes. Minden alkalommal, mikor ide jövök, nagyon boldoggá tesz.
e: - Van reggeli rutinja? Valami, ami minden reggel ismétlődik?
CGJR: - Miután felkelek, igyekszem nyújtani, lazítani kicsit, iszom egy kávét, aztán megyek az Akadémiára. Chicagoban reggel 5-től 6:30-ig tanítok, aztán hazamegyek, felkapom a gyerekeket és elviszem iskolába. Miután hazaértem, van egy pár órám, aztán irány megint az Akadémia. Általában ez a program. Jó lenne, ha lenne egy hobbim, de le kéne ülni gondolkodni rajta. Chicago-ban nincs tengerpart, így a szörf kiesik, de hegyek sincsenek.
e: - Van kedvenc könyve? Valami, ami hatással volt Önre?
CGJR: - Nem nagyon jut időm olvasni, de az utolsó, amire emlékszem jobban egy Dzsingisz kánról szóló könyv volt. Olvasnom kéne, de nagyon lefoglal a tanítás. Néha ránézek egy sorozatra, de igazából filmeket se nagyon nézek már.
e: - Édesapja a valaha élt egyik legjobb Jiu Jitsu edző volt. Érzett bármikor emiatt vagy a Gracie név miatt olyan nyomást, melyet túl nagynak ítélt? Mi segítette át ezen az időszakokon?
CGJR: - Eleve az, hogy valaki ebbe a családba születik, már egy igen nagy nyomás. Mindenki azt várja tőled, hogy jól boldogulsz majd. Mindig arra tanítasz embereket, hogy legyőzzenek majd. Nagyon formában kell lenned. Szóval Gracie-nek lenni eleve nagy nyomás, de Carlson fiának lenni még nagyobb. Ami segített, hogy apám soha sem veregette meg a vállam. Rám nézett és annyit mondott: "Jól csináltad". Ennyi. Ha túl sokat mondasz, van, akinek a fejébe száll. van módja, hogy jobb, keményebb legyél. Csak edzened kell. Így tanította az apám. Ha egy bajnok vagy és valahol épp üldögélsz, mindig jusson eszedbe, hogy valaki most épp azért edz, gurul, hogy legyőzzön téged.
e: - Végezetül, milyen tanácsot adna a jiu jitsu-t most kezdőknek ill. a fiataloknak?
CGJR: - A legfontosabb dolog, hogy ha valaki jó akar lenni a jiu jitsu-ban, hogy kövesse a mesterét. Akit a tanárának választott. Kövesse az utasításokat és legyen benne elég alázat ahhoz, hogy felfogja, nem számít milyen jó, mindig szüksége lesz egy tanárra. Én egész életemben ezt csináltam, de mindig tanulok. Nem számít hányszoros bajnokká válsz, nem csak magadnak köszönheted, hanem annak is, aki mögötted áll. Ez a legfontosabb. Nem számít milyen jó vagy, azért van, mert valaki időt fordított rád, segített, hogy azzá válj, aki vagy. Soha sem magadtól vagy bajnok.
Bakuban is a magyar lányok lesznek a legszebbek! /fotó: judoinfo.hu/[/caption]
