Debreceni csapatok a Global Grappling versenyén

A hétvégi III. Budapest Bajnokságon több debreceni csapat is részt vett és az eredmények mellett szép példáját mutatták az összefogásnak is. Következzen a Cutler Fight Team beszámolója!

Debrecenből szombat reggel 6:30-kor indult Kálucz Martin, Végh Sándor (Grizzly Grappling), Molnár Imre és 9:20-ra értek fel Budapestre. Az út végig viccelődéssel telt, egy kis kavarodás is volt a GPS miatt, de végül megérkeztek a fiúk. A mérlegelés 10 órakor volt, majd nem sokra rá kezdődött a a Global Grappling első versenye az idei évben, a III. Budapest Grappling Bajnokság.

Martin súlycsoportjában hatan voltak (90kg), Végh Sanyiéban 11-en (80kg). A felkészülés nagyon jól sikerült, még egy Kiss László (a Grizzly Grappling vezető edzője) által szervezett debreceni szemináriumon is részt vettek a fiúk, amit Fekete Sándor - Magyarország legsikeresebb földharc-oktatója – tartott.

Martinnak nem sikerült a bemelegítés, mert nem tudta, hogy mikor következik pontosan. Egy nagyon erős ellenfelet kapott, aki ugyan igazából nem tudott mit csinálni Martinnal, hiszen csak leszorította a földre és tartotta, így pedig egy ponttal nyert vele szemben. Martin egyébként a harmadik helyen végzett.

Végh Sanyi gondolatai a verseny kapcsán: „A rendezvény Gi versenyszámokkal kezdődött, ahol mi Martin kollégámmal nem voltunk ugyan érdekeltek, de ennek ellenére nem unatkoztunk, mivel remek meccseket láthattunk és közben volt idő régi ismerősökkel is beszélni. Büszke voltam rá, hogy öt debreceni csapat (Cutler Fight Team, Grizzly Grappling, Pitbull Debrecen, Carlson Gracie Debrecen, Gracie Barra Debrecen) is képviselte magát és segítette egymást a versenyen.

Súlycsoportomban 11 nevező volt, így taktikusan kellett küzdenem. Kihasználtam a birkózó alapomat, és három magabiztos győzelemmel sikerült megnyernem az egyre színvonalasabb és mindig jó hangulatú Global Grappling fordulót, aminek igazán örülök! A következő állomás a debreceni forduló, ahol majd abszolút kategóriában is próbára teszem magam!”

[gallery type="slideshow" link="none" ids="4042,4043,4045,4046,4047" orderby="rand"]

Sanyi No Gi kategóriában 1 helyezést ért el. Szintén a Grizzly Grapplingból indult Molnár Imi, aki 70kg-ban, No Gi-ben képviselte a Grizzly-t, Gi kategóriában a Carlson Gracie Debrecen-t, és mindkettőben első helyezést ért el, akárcsak a Pitbullból Soltész Laci, aki No Gi kategóriában diadalmaskodott!

Nagyon izgalmas és pörgős meccsek voltak, így senki se unatkozott. Ráadásul új barátságok is kialakultak a versenyzők és a klubok között is. Úgy gondoljuk, ha össze fogunk a küzdősportokban többre vihetjük együtt!

"A szerencsében csupán azok hisznek, akik szerint lehet győzni véletlenül is. A verejték viszont azoké, akik tudják, hogy minden elhatározás kérdése, és a végzet nem vár senki emberfiára.”

Tovább

Exkluzív interjú Soltész Lászlóval

Soltész László a Debreceni Pitbull Fighters vezetőedző-versenyzője mindkét oldalról igen tapasztaltnak számít hazai és nemzetközi szinten is. Laci birkózó alapokkal indult neki az MMA világának, versenysúlya 77kg és mára az egyik legtapasztaltabb, legprofibb magyar versenyzővé nőtte ki magát, aki jelenleg is birtokolja a különleges szabályrendszerben elnyert német WGL bajnoki övét és sikeresen vette az akadályt többek között Markus DiGallo ellen is. A világ bármely pontján megállja a helyét versenyzőként, de edzőként is keményen dolgozik. Leginkább azért, hogy hozzá hasonló tehetségek gondoskodjanak a magyar MMA jövőjéről. Születésnapja alkalmából készítettünk vele nemrégiben egy interjút.

Ellenfelem.hu: - Szia Laci! Először is nagyon boldog szülinapot kívánunk!

Soltész László: - Sziasztok! Köszönöm a köszöntést!

E: - Hogy alakul az éved eddig? Mesélj egy kicsit, hogy mindenki képbe kerüljön!

SL: - Ez az év jól sikerült, jól fel tudtam készülni a versenyekre, időben kaptam tájékoztatást a meccsidőpontokról is. Március, április, május hónapokban egy-egy meccsem volt. Kettőt idő előtt tudtam hozni, a harmadikat pontozással elvesztettem, majd jött az aktív pihenés és kezdtem újra a felkészülést az őszre. Konkrétan nincs meccsidőpont, viszont ha beesik valami, az sem fog váratlanul érni.

E: - Hogy látod ennyi év után a hazai helyzetet? Változtak a dolgok? Milyen irányba?

SL: - Ami a menedzselést illeti, sajnos eddig nem nagyon van változás - még mindig komoly hiányosságokat tapasztalni. Ami a harcosokat illeti, technikailag egyre képzettebbek az emberek. Ez egyrészt köszönhető a sport fejlődésének, másrészt meg amit mi nehézkesen összeszedtünk tudást, tapasztalatokat, azt viszonylag könnyen-készen továbbítjuk a feltörekvő generációnak.

E: - Milyen most külföldön? Mik a legnagyobb különbségek, mi adja a legnagyobb kontrasztot összehasonlítva azzal, ami itthon van?

SL: - Külföldön is meg kell dolgozni a sikerért, ott sincs minden teremben kiváló edző, millió szponzor, viszont aki komolyabb szintre jut, arra jobban felfigyelnek és építik a karrierjét. Arányosan, szintjükhöz képest kapnak ellenfeleket és van idejük felkészülni a versenyekre. A többi persze a versenyzőn múlik. Ezzel szemben itthon nincs igazán karrierépítés. Ha van felkérés meccsre akkor sok edző és menedzser rögtön odadobja a tanítványát, nem törődve azzal, hogy korai neki az a meccs vagy esetleg nincs idő rendesen felkészülni. Ezzel az egészségét és a további karrierjét is kockáztatják, feleslegesen.

E: - Véleményed szerint mit kéne változtatni, mihez kéne nyúlni elsőként, hogy a pozitív változások útjára léphessünk itthon?

SL: - Elsősorban, amit villámgyorsan megtehet a magyar edző/menedzsment, hogy mérlegeli a meccsvállalásokat, a versenyzőknek is reális képet adnak a képességeikről, aktuális szintjükről. Itt is el kellene kezdeni a karrierépítést; míg más országokban a versenyzőknek karriert építenek, addig bennünket csak arra "használnak", hogy karriert csináljanak harcosaiknak. Ezt az állapotot kellene felszámolni. Ne csak eszközök legyünk! Sajnos nagyon fel van hígulva az MMA állomány itthon, sok a szakmai háttér nélküli klub. Talán, ha ismertebb lesz az MMA minden szeglete akkor a laikusabbak is különbséget tudnak tenni, minőségi és bóvli klubok között, ami visszaszoríthatná a minőséget nélkülöző, mondvacsinált klubokat.

E: - Mik a legnagyobb tévhitek szerinted a külföldön történő edzéssel, versenyzéssel kapcsolatban?

SL: - Kint sem edzenek másképp. Körülbelül hasonlóak a módszerek. Azok az eszközök, amiket használnak, itthon is megtalálhatóak vagy könnyen beszerezhetőek bármelyik edzőterem számára. De az edzők sem varázslók. Egyedül, ami előre haladottabb, az a mentalitás, a nyitottságuk. Jobban összejárnak edzeni, egy edzésen több a minőségi edzőpartnerek száma, így jobban tudnak fejlődni, hamarabb tudnak magasabb szintre jutni. Kint több a rendezvény is, így aki magasabb szintre kerül, jobbak lesznek a lehetőségei. Aki átlagos szinten vagy alatta van, ott sem tud érvényesülni. Aki az itthoni mezőnyt se képes megverni, ne gondolja, hogy kint előrébb tartana!

E: - Mik a terveid, a kilátások az év hátralévő részére?

SL: - Mindenképpen szeretnék még legalább egy nemzetközi meccset MMA-ban, meg persze elindulok más szabályrendszerű versenyeken is (pl. grappling, bjj, amire a felkészülés hozzájárul a földharc-képességek fejlődéshez). Mindenkinek csak ajánlani tudom az ilyesmit, hiszen versenyre csak versennyel lehet igazán készülni.

E: - Mi az, amit még feltétlenül el szeretnél érni a sportban és mi jön utána?

SL: - Remélhetőleg sikerül egy jobb szervezetbe bekerülni, ott lépegetni a ranglétrán felfelé, aztán meglátjuk, hogy mire lesz kapacitásom. Szeretném segíteni közben az új generáció fejlődését, akár szakmailag, akár edzőpartnerként. Egy jó menedzsmenttel nagyot fejlődne a hazai MMA, mert emberanyag van, szakmai tapasztalat is egyre szélesebb és megtalálja az, aki nyitott szemmel jár!

Tovább