Stratégia vagy taktika? Mit jelentenek ezen fogalmak a küzdősport kontextusában, a csaták vonatkozásában? Vegyük górcső alá ezt a két analitikus eszközként használható szemléltető fogalmat, melyekkel alapvetően az edzők észjárásába, megközelítési módjaiba tekinthetünk be, ill. némileg több megértést nyerhetünk egy-egy adott döntés, siker vagy éppen kudarc mögé. Hol a taktika és a stratégia helye? Mi a jobb, ha az edző stratéga vagy ha olyasvalaki, aki pillanatról-pillanatra képes igazítani a taktikán?
Vágjunk a közepébe! Röviden azt lehet mondani, hogy a stratéga a küzdelmet magát szeretné megnyerni, a taktikusan hozzáálló head coach pedig az ütésváltásokból győztesen történő kikerülést tartja szem előtt. A taktika rövidebb időre szól, a stratégiai célok elérését segítő közvetlen célokat és feladatokat, módszereket és eszközöket foglalja magában. Logikus, nem? Ha az összecsapásokból győztesen kerülünk ki, akkor a meccset is megnyertük. A stratéga tehát a meccs végső kimenetelére fókuszál, semmint a meta-játékra vagy az egyes, a küzdelem helyszínéül szolgáló tér különböző pontjain kibontakozó ütésváltásokra.
Melyik megközelítés a jobb? Mi a célszerűbb? Melyiknek milyen előnyei és hátrányai vannak? Az igazság az, hogy nincs egyértelmű válasz, pontosan azért, mert mindkettő megközelítési mód hordoz előnyöket és hátrányokat is, mindkettőre felhozható számtalan ékes példa vagy éppen kudarc. Jelen sorok írója szubjektíven azonban a stratégiai megközelítés felé húz, már csak azért is, mert a harcosok érdeke is végső soron az, ha pénzt akarnak keresni, ismertté és visszatérő vendéggé válni egy-egy gálán vagy szervezetnél, ha megnyerik küzdelmeiket. Ilyen szempontból pedig a pusztán izgalmas, esetleg akár ellenfelében látványosan több kárt okozó, azonban a küzdelmet elbukó harcos végső soron hátrányban van.
Természetesen az edzőnek a fizikai adottságokat is komolyan figyelembe kell vennie. Ütőerő, robbanékony fizikum nélkül egy harcos vagy edzője nem engedheti meg, hogy ne stratégiailag közelítse meg küzdelmeit. Ha nincs meg az erő, az adottság, hogy az ellenfeleket egy csapással eltedd az útból, akkor nincs más választási lehetőség, mint stratégikusan megközelíteni a csatákat. A küzdelem a legőszintébb dolog a világon és bármi is legyen az igazság, a csatában megmutatja majd magát.
Hogy pár példát hozzunk mindkét kategóriára, Rafael Cordeiro, a Kings MMA head coach-a alapvetően stratéga, harcosai - bár nem teljesen egyformán néznek ki a ketrecben -, mind egy adott stratégia részeként és nagyon jellegzetesen használják az agressziót. Ide tartozik még Greg Jackson, de a korábban oldalunknak interjú keretében nyilatkozó Firas Zahabi, a Tristar vezető edzője is. Ide kívánkozik még Andre Pedeirneiras, a Nova Uniao (Renan Barao, Jose Aldo) edzője is.
Kik azok hát, akik jellegzetesen, taktikusan közelítenek inkább az előttük álló kihívásokhoz? John Kavanagh, az SBG Ireland feje, Conor McGregor, Gunnar Nelson edzője mindenképp ide tartozik. Henry Hooft, a Blackzilians edzője, Anthony Johnson, Vitor Belfort edzője is inkább taktikusan közelít az összecsapásokhoz, azonban a gameplan kezd eltolódni egyfajta egyensúly felé, miután Jorge Santiago viszont inkább a stratéga szerepét tölti be. Duane Ludwig, a jelenlegi pehelysúlyú bajnok, TJ Dillashaw edzője ide sorolható, bár tud komoly stratégiákban is gondolkodni. Mike Winkeljohn is ide tartozik és pontosan ez a Jackson-Winkeljohn páros igazi különlegessége, hogy míg Jackson igazi stratéga, Winkeljohn nagyon is taktikusan közelíti meg az ütközeteket.
De mit is értünk stratégián vagy taktikán ezen kontextusban és hogyan kell elképzelni kézzelfogható módon az ilyesmit? Nos, taktikai tanács például, ha azt mondjuk valakinek, blokkolja a rúgásokat, míg ha valaki mondjuk azon gondolkodik, hogyan kerülje el a csapásokat úgy, hogy hatékonyan tudjon ellentámadni, saját csapásait célba juttatni, akkor alapvetően stratégiáról beszélhetünk.
A kontrázás például taktika. A stratégia mondjuk az, hogy hogyan hozzuk létre azt a kontextust, melyben effektíven tudunk sok kontra-találatot bevinni és így megnyerni egy küzdelmet. Szemmel látható, hogy fentebb felsorolt fejtegetéseink, a nevek az MMA világából indulnak ki, de a leírtak alapján más sportokat ismerőknek nem okozhat nehézséget egy Freddie Roach, Mike Passenier, Virgil Hunter vagy Thom Harinck besorolása sem.
Fontos még megemlítenünk, hogy a stratégiai terv vagy 'gameplan' nem egy különálló valami, amit az edzőtáborod, a felkészülésed végén úgymond hozzáadtok az egészhez, mint egyfajta összetevőt, hanem tulajdonképpen maga a felkészülésed. Ebbe az is beletartozik, hogy milyen sparring partnereket hoznak neked, milyen drilleket csináltok, min dolgoztok.
Irány a terem! Jó edzést!
