Heti összefoglaló (78.)

Lehullott a lepel a régóta előkészületben lévő "meglepetésünkről", és közzétettük a héten, hogy ki is az az újabb világsztár harcművész, akivel elsőként portálunk készített interjút Magyarországról. Emellett volt szó a portugáliai WAC-ról, illetve az FFC bécsi gálájáról is, ahol 3 magyar versenyző lépett ringbe. Nézzük akkor ezekkel kiegészülve a hét főbb eseményeit. Heti összefoglaló az ellenfelem.hu-n!

Hétfőn beharangoztuk a közelgő Amatőr MMA Magyar bajnokságot, melyet Hatvanban rendez majd meg a Prémium MMA Liga áprilisban. Este megnéztük egy dokumentumfilmet aktuális világsztár-interjúnk alanyáról, John Wayne Parr-ról.

Kedden, a Nemzeti ünnepen néhány pillantást vetettünk az MMA élő legendájának, Fedor Emelianenko-nak a pályafutására. Ezt követte egy interjú Pataki Évával, aki hatalmas kitartásról és elszántságról tett tanubizonyságot. Hogy miről is van szó? Az kiderül a cikkből. ;)

Szerdán újabb versenyt harangoztunk be, ez volt az első Gyermek és Ifjúsági NoGi Open, Tamásiban. Edzettünk is egy kicsit, most épp medicinlabdával. Este egy beszámolót olvashattatok Nánási Fatimétől, aki Sárközi Robiékhoz csatlakozva Amerikában járt, ahol több, népszerű edzőtermet is meglátogattak.

Csütörtökön a hétvégi II. Zen Bu Kan Kempo Hungarian Open rövid összefoglalójával jelentkeztünk első körben, amit egy legendás mérkőzés, a Julio César Chávez és az akkori IBF bajnok Meldrick Taylor felejthetetlen ütközete követett. Még ezen a napon rátértünk az FFC 23 gálára, melynek bécsi programjában 3 magyar versenyző is helyet kapott, ebből ketten - Halmi Viktor és Sényei László - címmérkőzést vívtak.

Pénteken a Felix Promotion soros gálájáról olvashattatok. A Rácz Félix irányította vállalkozás a fővárosi Millenárisban rendez ismét nagyszabású gálát. Este interjút közöltünk Kovács Alexandrával, aki ezen a napon repült ki Portugáliába, hogy a Zen Bu Kan Kempo válogatott tagjaként megmérettesse magát a World All Style Championship versenyen.

Szombaton már tudtuk a Bécsben lezajlott FFC 23 eredményeit, amiknek nem minden esetben örültünk. Sényei László és Borics Ádám győzelemmel térhetett haza, míg Halmi Viktor egyhangú pontozással elvesztette övét svéd ellenfelével szemben. Délben a sportsérülések gyógyításában egyre nagyobb teret hódító kinezio tape-ről írtunk Nektek.

https://www.instagram.com/p/BDIBRUMwd-b/?taken-by=ellenfelemhu

Szintén szombaton történt, hogy Szilvássy Balázs a Re-gym /Evetke versenyzője -91kg ban Osztrák IFMA bajnoki címet szerzett, de a Magyar Kick-box Szövetség 2016 évi hazai versenynaptárában is elkezdődtek az országos versenyek. A Ringes Országos Bajnokság I. fordulóját március 19-én, szombaton, a Terem Harcművészeti Központban rendezte meg a TITÁN SE. A versenyzők junior 1, junior 2 és felnőtt kategóriában mérethették meg magukat a három ringes szabályrendszerben: full-contact, low-kick és K-1.

Junior korosztállyal kezdődtek a meccsek, low-kick szabályrendszerben, ahol a ringes újonc, Veres Roland, a Csepeli Halker-Király Team - tatamin már nagy sikereket elért -versenyzője hozta el az első aranyérmet egyhangú pontozással az esztergomi Nagy Larionnal szemben.

A versenyen a Zrínyi Miklós Kick-Box Akadémiát Debre Bence képviselte, aki ezúttal a Junior I. korosztály -60 kg-ban full-contactban indult és ezüstöt szerzett a Jurasits Ákost (Perfect Change Metex05 Controll SE) legyőző Kunya Noellel (Black&Gold Angels Veresegyház) vívott meccsén. Rákóczi Renáta, a Titán SE versenyzője egyhangú győzelmet aratott a Szigetszentmiklós-Tököl SE full-contact kategóriában versenyző Elszaszer Kittivel szemben.

A Controll SE Kick-Box Szakosztályt képviselve Bolfán Ádám a junior 1.low-kick -67 kg-os kategória 1.helyét szerezte meg, Jurasits Ákos junior 1. Full-contact -60kg-ban 3. lett, Bárdosi Sándor pedig a full-contact -75kg 2. helyét szerezte meg. A Szigetszentmiklós-Tököl SE harcosai Wágner Vivien, Laszák Zoltán, Elszaszer Dávid aranyérmet, Elszaszer Kitti pedig ezüstérmet szereztek!

Laszák Zoltán (Szigetszentmiklós-Tököl SE) a tőle nem megszokott low-kick szabályrendszerben indult, a veresegyházi Kőrösi Zoltánnal, és győzött egyhangú pontozással, színvonalas, kemény mérkőzésen.

A full-contact nehézsúlyt a Hunyadi SE versenyzője, Farkas György és a pécsi Sárközi Attila képviselte, utóbbi győzelmével. Low-kick 81 kg-ban ismételten ringes újonc győztest avathattak, Erdei Brúnó személyében, aki a Csepel Halker-Király Team tagja. Ellenfele a veresegyházi Magyar Gyula volt.

Este pedig következett a "meglepetés" az exkluzív interjú John Wayne Parr-ral, elsőként Magyarországon!

Vasárnap a jóga küzdősportokban is hasznosítható oldaláról olvashattatok újfent, hiszen egy mérkőzésen nem elég csupán fizikailag a toppon lenni!

A III. Vikker Dániel Emlékgála nagyszerű mérkőzéseket, feszült pillanatokat hozott a nézőknek és gyakran a versenyzőknek is. A Bács-Team csapata mind profi versenyzőkkel, mind második generációs fiatalokkal képviselte magát a megmérettetésen. A Super GP négyes tornájában a Bács-Team-es Vidákovics Patrik hurrikánként söpört végig a mezőnyön és meg sem állt az első helyig.

Imre Zsolt és Benkő László győzelemre vitt mérkőzése ismét szívnvonalas és izgalmas perceket okozott a keceli sportcsarnok nézőközönségének. Mindkettőjüknek keményen helyt kellett állni küzdelmük során. Zsolt végül 3x3 perc K-1 szabályrendszerű találkozó után győztesen hagyta el a ringet a fiatal egri versenyzővel szemben.

Vincze Lilla a Szentendréről érkezett Nagy Fruzsinával lépett csatába. A két lány már nem először találkozott, hiszen egy Pápán és Nyíregyházán rendezett sporteseményen is küzdöttek egymással. A közönség majdhogynem néma csendben figyelte kettejük párharcát, mígnem végül Vincze a második menetben feladásra kényszerítette Fruzsinát folyamatos fejre vitt ütéseivel.

Benkő László ezen az estén utoljára lépett a Bács-Team küzdőterének kötelei közé, hiszen edzőjével közösen arra az álláspontra jutottak, hogy visszavonul a profi versenyzők világából. Az utolsó meccs azonban "megizzasztotta" a szurkolókat-pattanásig feszültek az idegek a küzdelmük percei alatt. Lacinak minden erejét és versenyzői rutinját be kellett vetni, míg végül egyhangú pontozással az Ő kezét lendítették a magasba.

De nagyszerű meccseket hoztak a második generációs versenyzők is - Horváth Ádám, Schneider János, Schnürlein Henrik, Schnürlein Andor, Szlama Ferenc, Horváth Gergely, Ritter Ádám ringben mutatott teljesítményükkel üzenetet küldtek a küzdősport világának - a Bács-Team versenyzőivel a jövőben is számolni kell majd!

Ez volt tehát a Heti összefoglaló, kövessetek minket a következő héten is!

ellenfelem.hu - A harcos közösség

 

Tovább

Legendás meccsek - Chávez vs Taylor

Chávez vs Taylor! Nem semmi év volt a boksz szerelmeseinek az 1990-es. Több meccset is fel lehetne emlegetni, de ezúttal egy las vegas-i ütközetet veszünk górcső alá, ahol a "mennydörgés" találkozott a "villámlással".

Ez volt ugyanis az elnevezése a WBC bajnok Julio César Chávez és az IBF bajnok Meldrick Taylor cím-egyesítő összecsapásának, utalva Chávez erejére és Taylor sebességére. A rajongók, szakértők sejtették, hogy nem lesz hiány akcióban, de a mérkőzés minden várakozást felülmúlt. A Chávez vs Taylor meccset - melyet a Ring magazin 1990-ben az év bunyójának titulált - még nagyon sokáig emlegették!

Tyson hatalmas árnyékában sok feltörekvő harcos és jó meccs eltűnt. A rajongók tömegei számára boksz-eseménynek leginkább csak az számított, ha Iron Mike a kötelek közé lépett. Azonban pontosan Tyson '90-ben, Buster Douglas elleni, a világot megrázó veresége után elkezdtek megváltozni a dolgok.

A változás első szerencsései Chávez és Taylor voltak, az összecsapásuk idején két veretlen bokszoló. Julio César Chávez már a határán állt, hogy szülőhazájában legendának nevezzék, ráadásul három súlycsoportban is bajnok volt, a meccsre pedig 68-0-ás mérleggel érkezett.

A párharc "mennydörgő" fele 56 addigi ellenfelét kiütéssel tette el útjából! A "mexikói stílust" tökéletesen képviselő Chávez mérlegére majd' 80 éve nem volt már példa az összecsapásuk idején.

De ki volt Meldrick Taylor? A 17 évesen olimpiai aranyat szerző, a meccsre 24-0-1-es mérleggel érkező amerikait hihetetlen gyors kezekkel és lábmunkával áldották meg. A '84-es olimpiai csapatban olyan nevek mellett vágott neki az ötkarikás játékoknak, mint Evander Holyfield és Pernell Whitaker.

Taylor csillaga elképesztő sebességgel emelkedett a profik között, sebességére és reflexeire pedig addigi ellenfelei számára szinte lehetetlen volt választ találni. Egyetlen gyenge pontja saját mentalitása volt - gyakran állt bele a bunyóba és adott lehetőséget ellenfeleinek rá, hogy megüssék, holott egyébként ez sokkal nehezebb lett volna számukra.

Tizenhét másodpercen múlt minden - mondják a mai napig egyik legvitatottabb bokszmeccs és bírói döntés kapcsán. De nézzük a meccset!

https://www.youtube.com/watch?v=m9zKwGeHIgM?feature=oembed&wmode=opaque&rel=0&showinfo=0&modestbranding=0

Aki idő hiányában a teljes meccset nem tudja megtekinteni, az se keseredjen el, hiszen létezik egy rövidebb, 8 perces összefoglaló is! Íme:

https://www.youtube.com/watch?v=QIiOL292fEo?feature=oembed&wmode=opaque&rel=0&showinfo=0&modestbranding=0

Tovább

Sarokba szorítva - ring és ketrec

A rutin, a küzdelem helyszínéül szolgáló térben való otthonosan történő mozgás mindennél többet számít. Legyen szó szorítóról vagy ketrecről, ez az, amivel akár egy lassabb, gyengébben ütő harcos is felülkerekedhet ellenfelén. Amennyiben egyéb téren is előnyben van, rövid időn belül úgy tűnhet a szemlélőknek, hogy a párosítás igen szerencsétlenül hozta össze a küzdő feleket.

Nem véletlenül társul ugyanis csupa negatív képzet a "köteleken lenni" vagy a "sarokba szorítva" kifejezésekhez. A küzdelem szempontjából ezek valóban, az esetek túlnyomó többségében igen kellemetlen pozíciók.

Ez a ring-rutin, csakúgy, mint minden más a küzdősportokban, megközelíthető defenzív és offenzív szemszögből is. A legjobbak mindkét megközelítésben remekelnek, de viszonylag ritkán látni harcosokat, akik egyaránt kiválóak offenzíven és defenzíven is.

Az offenzív manőverek teszik lehetővé, hogy elvágjuk ellenfelünk útját, sarokba szorítsuk és mindeközben lehetőségeket teremtsünk magunknak, míg defenzíven pontosan arról van szó, hogy távol tudunk maradni a kötelektől vagy a ketrec falától, megfordítsuk ellenfelünket és a pozíciónkat, ha sarokba kerülnénk.

Ring és ketrec - különbségek

Alapvető különbségekkel kell szembenézniük igen sok téren azoknak akik a ring vagy a ketrec, esetleg mindkettő világába beteszik lábukat. Legyen szó a meta-játékról, a küzdelem dinamikájáról vagy éppen a tér alkalmazásáról, számtalan technika van, mely csak máshogy vagy éppen sehogy sem kivitelezhető. A ring sarkába szorítva ellenfelünk mozgástere, elmozgásának iránya is erősen lekorlátozott.

[caption id="attachment_4651" align="aligncenter" width="504"] A piros fél bal vagy jobb kezébe szalad bele a kék?[/caption]

Alapvetően kijelenthetjük, hogy egy ringben sokkal könnyebb az ellenfelet sarokba szorítani. Egy sokszögű ketrec sarkai egyáltalában nem olyan élesek, így nehezebb oda "beszorulni" is. A fentebbi kép példájánál maradva, amennyiben a piros nincs a kékhez "tapadva", a kék viszonylag könnyebben kimenekülhet egy ketrec sarkából, szemben a ringgel, ahol a sarokba szorított kénytelen ellenfele egyik keze irányába menekülni.

Terelés, blokkolás

Az ellenfél sarokból történő szabadulásának gátat kell vetnünk valahogy. Ezt a legegyszerűbben ütésekkel, mégpedig bal vagy jobb horgokkal érhetjük el. Ismét a fentebbi kép példájához visszatérve, ha a kék a piros balja felé körözne, akkor a piros bal horgával kellene találkoznia, jobbra pedig a jobbjával.

A mozgás miatt, mivel a kék belelép az ütésbe, veszít némi időt is, melyet arra használhatna, hogy felmérje, test- vagy fejmagasságban érkezik-e az ütés. Ráadásul az ütés ereje, hatása is nagyobb lesz, miután az ellenfél belemozog. Az ilyen ütés mindig megállító erejű, mely egyben elő is készíti a következő ütést vagy ütéseket, hiszen az ellenfelet helyén tartja.

Nem követjük az ellenfelet, mert így soha sem fogjuk utolérni - mehetünk körbe-körbe, de nem lesz értelme. Az sem működik, ha egyenesen nekik rohanunk - tapasztalt ellenfél ellen az egyenes vonalban történő nyomásgyakorlás nem fog hatékonynak bizonyulni. A pusztán egyenes vonalban történő előre haladással az ellenfelünknek még elég egyszerű dolga lesz, hogy valamelyik irányba oldalra kiszabaduljon. Ha közben komolyan ellentámadnak is, akkor még rosszabb helyzetbe kerülünk. A dzsebbel könnyedén távol tarthatnak így. Nézzük csak meg a Stiverne vs Wilder vagy az Alexander vs Khan meccseket, mint elrettentő példákat.

Az ellenfél mozgásának, útjának elvágására az oldalra történő, tehát laterális mozgás a legcélravezetőbb. Így ellenfelünket mindig magunk előtt tarthatjuk. Ha tehát ellenfelem balra lép, balra lépek. Ha jobbra, akkor én is jobbra. Előbb-utóbb így terelhetjük csapdába - kötelekre vagy valamelyik sarokba ellenfelünket. Nézzük csak meg a legendás Julio Cesar Chavez vs Meldrick Taylor küzdelmet!

De mit is kell, hogy nézzünk? Mire figyeljünk? Az alábbiakban egy egyszerű kis bemutatót láthattok, ahol is az ellenfél kezei jóval hosszabbak. Láthatjátok majd, mennyire nem célszerű csak menni utána, követni és végül, hogy mit lehet tenni, hogy utolérjük, elvegyük a mozgásterét, levegőjét és beszorítsuk.

https://www.youtube.com/watch?v=4-HFchxzfOU&feature=player_detailpage#t=34

Egy trükkösebb módszer, az ellenfél beugratása, ahol is rávesszük, hogy körözzön bele ütésünkbe. Ezt úgy érjük el, hogy az egyik oldalon kicsit nagyobb mozgásteret hagyunk (ismét csak lásd a fentebbi, első képet), mellyel meggyőzhetjük, hogy arrafelé induljon, majd belépve lesújthatunk. Vegyük csak elő Roy Nelson pár meccsét - Cheick Kongo vagy Antônio Rodrigo Nogueira (Minotauro) gyönyörűen belesétáltak a pusztító jobbosba, miután Nelson beleterelte őket.

A ketrecben gyakori stratégia a fal felé mozgás, klincs, majd annak bontása, miközben az ellenfelet azért ott tartjuk. Erre számtalan módszer van és ismét csak rengeteg trükk. Anthony Pettis például gyakran használ tolórúgást, hogy ellenfelét a ketrec falának lökje, majd hagy egy kis helyet, hogy hátha meggondolatlanul nekirontanak, melyet lézerpontosságú ellentámadással büntet.

[caption id="attachment_4652" align="aligncenter" width="504"] Sarokba szorítani? Melyikbe és hogyan?[/caption]

A ringben gyakran láthatjuk, hogy valaki a kötelekre dől, aztán onnan jön vissza, szinte visszapattantva (ld. Ali meccsét Foreman ellen lentebb), de a ketrecben nincs hova dőlni. Ha valakit a falhoz szorítanak, akkor gyakori, hogy egy sokkal szélesebb alapállást kell felvennie, különben egyszerűen nekilökik és a mozgási energiát felhasználva, ahogy a ketrecről visszapattan, felnyalábolják és leviszik. Ezzel viszont, a falnak szorítva, szélesebb alapállással tovább veszít ütésének lehetséges erejéből.

Példák

A ring világában rengeteget lehet tanulni a régi nagyoktól a sarokba szorítás terén is. Ali ugyan megverte, de George Foreman rendkívül jó volt abban, hogy ellenfeleit a kötelekhez ill. a sarokba szorítsa. A meccs nagyszerű tanulmányként szolgálhat ilyen értelemben is. A már említett Julio César Chávez is zseni volt ebben.

https://www.youtube.com/watch?v=bVseoF1-p3M

Ha MMA, akkor a már említett Anthony Pettis mindenképpen példaértékű ezen a téren is. Többek között Clay Guida vagy Donald Cerrone elleni meccsein mind megvillan valami, amire érdemes odafigyelni. A meccs során Pettis Cerrone ütőtávján kívül maradt, de amikor belépett, akkor egyszerűen rátapadt ellenfelére, hátrálásra késztetve a nála magasabb embert, meggátolva abban, hogy rúghasson. A lentebbi videón láthatjuk is a jelenetet, ahol Pettis kezeivel ellenfele mindkét kezét irányítva hátralöki azt a ketrecnek, majd jön a térdes.

https://www.youtube.com/watch?v=FaC1HO9zdOE

Érdemes még megnézni Chris Weidman címvédését Lyoto Machida ellen. Ez volt az első eset, hogy Machida olyasvalakivel lépett a ketrecbe, aki igazán jó ebben. Jelen pillanatban ugyanis az igazság az, hogy nem sokan vannak az MMA-ban, akik mesterei ezen technikáknak, bár változásnak indult ez a terület is. Weidman mindenesetre rengetegszer terelte Machida-t a ketrec falaihoz, aki a küzdelem nagy részét azzal töltötte, hogy valahogy összezavarja a bajnokot azzal kapcsolatosan, melyik irányba is igyekszik majd kitörni. Ez ugyan alapvetően nem feltétlenül rossz technika, azonban önmagában kevés és túlságosan is defenzív megközelítés, ami pontokat sem hoz.

Sokat fejlődött ilyen téren Matt Brown és Rafael Dos Anjos is. Sokaknak eszébe juthatnának a Diaz fivérek is, de az igazság az, hogy amennyiben az ellenfél védelme rétegeltebb és nem egyszerűen felemelt kezekkel, egyenes vonalban hátrálnak a ketrechez, akkor bizony Diazék bajban vannak. Nézzük meg Nick meccsét Carlos Condit vagy GSP ellen, de Nate Diaz összecsapása Ben Henderson vagy akár Josh Thomson ellen is jó példa lehet, hogy mennyire igaz ez.

Irány a terem, jó gyakorlást mindenkinek!

Tovább