Helyzetjelentés - Erdős Attila

Rég hallhattatok utoljára Erdős Attila felől. A fiatal IFMA Muaythai Liga győztes, WAKO K-1 Magyar Bajnok sportolóval sok minden történt azóta.

Az itthoni, patinás gálák után - mint pl. a Fight Night Hungary - Attila az edzősködésre fókuszált, nemrégiben pedig Thaiföldre is kijutott, sőt, két komoly meccset is kiütéssel nyert! A legutóbbi nem mellesleg a főmérkőzés volt a thaiföldi Petchbuncha stadionban! Meséljen a történésekről, az útjáról és terveiről bővebben ő maga. Helyzetjelentés rovatunkban mesél: Erdős Attila!

"Az elmúlt évet tekintve leginkább edzőként tevékenykedtem a Rokko Gym-ben. Jó néha más látószögből nézni a muay thai-t és egyébként is szeretek tanítani, oktatni.

Kemény spórolás és sok lemondás árán sikerült a pénzt összegyűjteni, hogy kijussak Thaiföldre. Régi és nagy álmom volt. Meggyőződésem, hogy aki komolyan gondolja a muay thai-t, annak legalább egyszer az életben ki kell menni Thaiföldre és megtapasztalni milyen az élet a thai harcosok között.

Február végén meg is érkeztünk Bangkokba Pataki Évával. Két hónapig maradunk, először Bangkokban majd Koh Samuin. Elsődlegesen is az edzésekért és a tanulásért jöttünk.

Próbáljuk minél inkább kihasználni az itt eltöltött időt, hogy a javunkra váljon. Bangkokban az FA Group muay thai edzőteremben edzünk. Egy igazi tradicionális stílust képviselnek. Kiváló harcosok, tapasztalt és rendkívül jó edzők  egy igazi kemény muaythai klub.

A fáradtság ellenére nagyon jól érzem magam, mintha hazaértem volna! Nagyon kemények az edzések napi öt órát edzek. Mint bárhol máshol a világban, itt is meg kellett küzdenem, hogy elismerjenek és "befogadjanak" foglalkozzanak velem és komolyan vegyenek.

Terveim közt szerepel, hogy meccsezzek Thaiföldön, nagyon megtisztelő volt hogy az FA Group fel is ajánlotta ezt a lehetőséget. De sajnos Bankokban csak két hétig maradunk. Vár még rám másfél hónap Samuin.

Hazatérve pedig szeretném egy komoly mérkőzés keretein belül megmutatni, hogy nem hiába voltam itt Thaiföldön muay thai hazájában!

[caption id="attachment_12075" align="aligncenter" width="504"] A meccs után (forrás: Facebook)[/caption]

Thaiföldi tartózkodásunk alatt idáig két mérkőzésem volt. Mind a kettőt megnyertem kiütéssel. Mivel tervezett volt az, hogy meccsezek, így fejben már sokat készültem rá és nagyon vártam. Ahogy elkezdtük az edzéseket és a felkészülést egyre nagyobb lett a nyomás is. Elhatároztam, hogy kis célokat tűzök ki magam elé. Mindig az járt a fejemben, hogy amit csinálok az edzésen, az legyen maximálisan jó. Pihenőidőben is csak a következő edzés járt a fejemben, hogy mire kell még jobban odafigyelnem, esetleg változtatnom.

Mindkét meccsem Chaweng-ben volt. Az első a Chaweng Boxing stadionban, a második a Phetchbuncha-ban. Ez utóbbi Samui legnagyobb csarnoka. Az első meccsemnél határozottan felkészültnek éreztem magam és a szokottnál magabiztosabbnak. Amit furcsállottam is, hiszen ez előtt még nem voltam Thaiföldön és azon kívül, hogy tudtam, nagyon kemények a thai harcosok semmi infó vagy opció nem volt az ellenfelemről.

Mégis a tudat, hogy erről álmodoztam 14-éves korom óta hatalmas erőt adott. Azt mondogattam magamban: "Meg tudod csinálni! Ezt akartad! Ezért vagy itt!" Magával ragadott az engem körülvevő légkör.

Az első meccsen thai ellenfelem erősen bekezdett fej és testrúgásokkal, azt érzékeltem rajta, hogy nem akarja mind az 5 menetet végig bunyózni. Azonban kialakult egy olyan helyzet, amikor a jobb forduló könyököm tisztán talált és elterült a földön.

A másodperc tört része alatt történt az egész és az első pillanatig el sem hittem, hogy a földön fekszik. Azt hittem fel fog kelni, de nem tudott, így kiütéssel nyertem. Egy pár percig összekeveredett a valóság az álommal. Nagy boldogsággal és sikerélménnyel zártuk a meccset.

Három napra rá kérdezték tőlem, hogy lenne-e kedvem meccsezni a Phetchbuncha-ba egy hét múlva. Meglepődtem az ajánlat hallatán, de elfogadtam, hiszen ezért vagyunk itt! Elkezdtem ismét tudatosan készülni és edzeni a következő megmérettetésre.

Egy kicsit más volt a hangulata és a kisugárzása a Phetchbuncha stadionnak. Ide tényleg sok turistát várnak, nagy meccseket szerveznek, komoly reklámjai vannak az összecsapásoknak. Mivel az edzőteremben még zajlott az esti edzés, amikor nekem már mondták, hogy indulunk, így edző nem volt velem. Aki pedig elvitt Évit és engem a stadionhoz, annyit mondott, majd jönnek.

Fogalmunk sem volt, hogy miért vittek minket oda 18:00-ra amikor a gála elvileg 21:00-kor kezdődik. Szép lassan megérkeztem a versenyzők is. Behívtak a öltözőbe, kezembe nyomtak egy sokat használt borotvát és mondták, hogy itt nem lehet egyáltalán borosta. Beálltam hát két thai srác mellé és gyorsan megszabadultam az egy napos borostámtól... Aztán virágfüzért akasztottak a nyakunkba, párosítás szerint egymás mellé álltunk és kimentünk a stadion elé.

[caption id="attachment_12088" align="aligncenter" width="504"] Erdős Attila a Petchbuncha stadionban (forrás: Facebook)[/caption]

Lefotóztak minket, mint egy középiskolai osztályt és felszálltunk egy nagy platós teherautóra, ami körbevitt minket a városban. Előttünk a stadion "reklám autója" a gála plakátjával és hatalmas mélynyomóval reklámozták az esti gálát. Az emberek tiszteletüket kifejezve köszöntek, integettek, fotóztak minket.

Személyes véleményem: Kicsit furán éreztem magam... De mindegy, itt úgy látszik ez a szokás. Ekkor tudatosult bennem, miért mondták a gym-ben, hogy megoszlanak a vélemények a Phetchbuncha gáláiról. A városban tett kör után visszaértünk és jöttek a szokásos tennivalók, orvosi vizsgálat, papírok kitöltése stb... Lassan megérkeztek a gym-ből is az edzők. Bandázst felépítették a kezemre, megkaptam a bemelegítő olajos masszázst aztán jött a várakozás, mígnem elérkeztünk a gála utolsó meccséhez ami az enyém volt.

Magyar zászló előttem és irány a ring. Az ellenfelemről most sem tudtam semmit. Egyedül azt az instrukciót kaptam Watt-tól, az egyik edzőtől, hogy "teep and punch, sometimes elbow and knee"!

Az ellenfelem elég óvatos volt, inkább kivárt és csak puhatolózott. Mintha várt volna a pillanatra, hogy robbanhasson. Nagyon figyelnem kellett, hogy mit és mikor csinálok. Mígnem jött egy helyzet klincsből amikor a bal kezét lerántva a fogásból be tudtam vinni egy könyök találatot. Elesett, rászámoltak.

Gyorsan felpattant póker arccal mintha mi sem történt volna, de láttam rajta, hogy benne maradt a találat. Összeengedtek újra minket, én kihasználva a helyzetet lerohantam és igyekeztem befejezni minél hamarabb a meccset. Talált még egy jobb könyök a részemről és egy térd is. A thai elesett, a bíró pedig beszüntette a mérkőzést. Ismét kiütéssel nyertem!

Összegezve, teljesen más itt a muay thai, mint otthon. Mind mentalitásban, szemléletmódban és hozzáállásban is. Otthon a muay thai sok embernek csak divat vagy unaloműzés. Kevesen vannak, akik komolyan is gondolják, és nagy célokat akarnak megdönteni. Thaiföldön a muay thai egy munka, lehetőség kitörni a szegénységből.

A thai 6-7 éves gyerekek itt azét meccseznek, hogy tudjanak az iskolában tankönyvet venni. A fiatalok és felnőttek pedig azért, hogy meg legyen a mindennapi betevő. Mégis lazán fogják fel az életet és sokat mosolyognak. Azt hiszem azzal, hogy itt vagyunk, nem csak szakmai tudásban fejlődtünk, emberileg is többek lettünk."

Kívánunk biztonságos tartózkodást, jó edzéseket és persze - amikor eljön az ideje - szerencsés hazautat majd mindkettőjüknek és reméljük hamarosan ismét valamelyik hazai ringben, az erős fények alatt láthatjuk őket!

Tovább

Fighter Rising – a küzdelem vonzásában

[caption id="attachment_11509" align="aligncenter" width="504"] Fighter Rising - Pataki Éva[/caption]

Fighter rising! Legyen szó akár az életét jelentős mértékben megfordító Nnadi Kristófról (akit egyébként a következő Fight Night Hungary gálán is láthattok majd) vagy a szinte csodát művelő, naponta példát mutató Matics Ádámról, nem egyszer találkozhattatok inspiráló, erőt adó, különleges történetekkel oldalunkon.

Egy ilyen, érdekes, több sztereotípiára is rácáfoló történet Pataki Éváé is. Éva 13 évnyi Shaolin kungfu, versenyek, a stíluson belüli tanári rangra történő vizsga és a TF sportedzői képzése után még a pszichológia mesterképzést is elvégezte, mielőtt fókuszát a muay thai-ra helyezte volna.

ellenfelem.hu: - Kezdjük az elején! Hogyan találkoztál a harcművészetekkel?

Pataki Éva: - Nos, gyerekként tátott szájjal néztem a Kung Fu című, mai szemmel nagyon gagyi sorozatot David Carradine-al. Leginkább a templomi részek tetszettek, a filozófia. Elhatároztam, hogy kungfuzni fogok, de kis faluban laktam, sokáig nem volt lehetőségem edzésre, amíg aztán elköltöztünk, és Esztergomban megláttam végre egy plakátot...

e: - Mikor kezdtél kungfuzni és hogyan került a sanda a képbe? Támogattak döntéseidben a családod, barátok vagy inkább le akartak beszélni?

PÉ: -  13 évvel ezelőtt, tehát 16 évesen tévedtem le egy shaolin kungfu edzésre, szerelem volt első látásra. Előtte nem sportoltam, de még a tesiórákat is ellógtam mindig. Gyenge voltam, ügyetlen, nulla mozgáskoordinációval, így az első pár év nagyon nehéz volt. Azonban mindennél erősebb volt a lelkesedésem.

Küzdelmet nem nagyon tanultunk. A shaolin kungfu vizsgarendszere sajnos teljesen a formagyakorlatok felé ment el. Edzésen is 90%-ban bázisgyakorlatokat, ugrásokat, formagyakorlatokat csinálnak a tanulók, hiszen ez a vizsgaanyag.

A formagyakorlatban található önvédelmi technikák páros gyakorlására sincs idő általában. Nekem pedig célom volt a tanári rang megszerzése, ergo vizsgáznom kellett (kb. évente).

Aki a sandával, vagyis a kesztyűs küzdelemmel szeretne foglalkozni, az külön sanda edzésre jár, ahogy azt én is tettem jó ideig. Azonban a kungfu edzések mindig is elsőbbséget élveztek nálam, mindig ehhez igazítottam minden mást. És olykor szinte lehetetlen volt olyan edzésidőpontot találni, ami nem ütközött valamelyik kungfu edzésemmel.

Viszont mindig is vonzott a küzdelem: vándoroltam sanda és thai box edzések, edzőtermek közt, rengeteg helyet kipróbáltam. Volt, ahol első edzésen véresre vertek, volt, ahol azt jósolták, világbajnok leszek, volt, ahol nem vettek komolyan, és csak fel akartak szedni.

Soha, senki nem támogatott, bátorított a küzdelemre, inkább mindenki le akart beszélni, gyakorlatilag a mai napig. A családom hallani se akar róla, a kungfus eredményeimről se nagyon. De mindez nem érdekelt, sajnos vagy nem, de nagyon makacs vagyok, és ha valamit szeretnék, azért megdolgozom, és elérem. Az én életem, az én álmaim.

e: - Mik a főbb eredményeid a kungfuban, melyikre vagy a legbüszkébb?

PÉ: -  Sajnos támogatás hiányában kevés nemzetközi versenyre sikerült kiutazni. Amire büszke vagyok: öt magyar bajnoki cím, Európa-bajnoki bronzérem rövidfegyver kategóriában, 6 világkupa győzelem.

De ha az otthon felgyűlt kb 50 éremre gondolok, nem mindig a nagy versenyek jutnak eszembe, voltak kis országos bajnokságok is, amik azért emlékezetesek, mert más női induló híján férfi mezőnyben indultam, és nyertem.

Másrészt a tanári rang megszerzése hatalmas próbatétel volt, főleg a tradicionális shaolin edzőkamrákban a feladatok teljesítése. Ez gyakorlatilag a fájdalomtűrésről szólt: puszta kézzel, ököllel, ujjheggyel, könyökkel ütni fát, vasat egy órán át.

e: - Miért nem volt elég úgymond a sanda, ill. amit a sanda versenyek nyújtottak?

PÉ: - Pár éve elhatároztam, hogy ha megszerzem a tanári rangot, és elérem, hogy a magyar bajnokságon mindhárom kategóriában egyszerre szerezzek aranyat, akkor abbahagyom a formagyakorlatozást, és bunyózni kezdek. Ez így is lett, nagy lelkesedéssel készültem a "fighter karrieremre" az ESWS SE keretein belül.

Csalódás ért. Már az edzések is nehezek voltak: egyetlen lány voltam a sanda edzésen, és általában 70-80-90 kilós srácokkal kellett gyakorolnom. Ez nem lenne akkora probléma, de a sandában ugye nagyon hangsúlyosak a dobások, kiemelések.  Nem mindig varázslatos élmény nálam 30 kilóval nehezebbeket felemelni, eldobni.

De mindezzel megküzdöttem volna, ami miatt végül (egyelőre) lemondtam a sanda versenyekről: gyakorlatilag kihalt a női mezőny. Háromfordulós a magyar bajnokság, nekem 2015-ben csak az első fordulón volt ellenfelem, a másik két versenyre hiába készültem kőkeményen.

Aki megélte már azt, hogy edzésen a végkimerülésig hajtja magát, készül, élesedik, meghozza a lemondásokat, majd a verseny előtti napon szólnak, hogy nem lesz ellenfél... Az érti a frusztráltságom.  Kvalifikáltam magam az EB-re, de rutin nélkül nem akarnék oroszok ellen küzdeni...

e: - Hogyan került a képbe és miért pont a muay thai mellett döntöttél?

PÉ: - Évek óta le-lenéztem thai box termekbe, kipróbáltam, továbbálltam. Mindig is tetszett ez a stílus, bár sok kevésbé jó edzőteremben is voltam, ahol gyakorlatilag a box, kick-box alapokat turbózták fel némi térdhasználattal. Ez még nem muay thai. Erre akkor jöttem rá, amikor találkoztam Attilával.

Az ok, amiért végül meg is maradtam a stílus mellett, az az, hogy egyszerűen rájöttem, hogy mennyivel jobban illik hozzám ez a küzdelmi rendszer, mint a sanda. "Infighter" vagyok, hiába tetszik az elegáns, vívó stílusú bunyó. Nem tudtam átvenni a sandás mozgást, ahol már alig ütnek, rúgnak, egymástól távolabb mozognak, és leginkább a dobásokra mennek rá.

Én szeretek sokat ütni, térdelni, közel menni, és mint számomra is meglepő módon, az első meccsemen kiderült: szeretek klincselni, ösztönösen jön is.

e: - Több, mint egy éve edzel Erdős Attilánál. Hogyan találkoztatok?

PÉ: - Teljesen véletlen volt ez is. Unatkoztam otthon egy délután, megint éreztem, hogy vonz a küzdelem, milyen jó lenne edzeni... Rákerestem, hol van thai box edzés, és kiderült, 3 villamosmegállónyira tőlem működik a Rokko Gym, és 20 perc múlva kezdődik az edzés. Szedtem a cuccom, és rohantam.

Amit Attilától láttam, az elvarázsolt. Ő nem alkuszik meg, hiába divat most a K-1. A tradicionális muay thait oktatja, és számomra már csak a mozgását nézni is élmény volt mindig.

Általa jöttem rá, hogy a muay thai is olyan gazdag és mély, mint a shaolin kungfu, nagyon érdekes múlttal és filozófiával, és itt is kimeríthetetlen a tudásanyag, csak ezt az átlag "thai-kickbox" termekben nem tudod meg.  Nekem pedig olyan kell, ami leköti az érdeklődésem, tudásszomjam.

[caption id="attachment_11511" align="aligncenter" width="504"] Ott Évával és Erdős Attilával[/caption]

e: - Jelenleg Thaiföldön vagytok mindketten. Hogyan jött ez a lehetőség és meddig maradtok?

PÉ: -  Nem jött. Nem lehetőség volt, hanem cél, amiért megdolgoztunk.  Rengeteg tervezgetéssel, számolással, munkával, spórolással.  Két hónapig tudunk kint maradni, aztán reméljük, vissza tudunk még jönni.

Amiért én akartam ezt: valójában 2 hónap intenzív edzőtábor. 17 lehettem, amikor először mentem shaolin kungfu edzőtáborba. Kemencén voltunk, a szállásunk a falutól távolabb,  mögötte jéghideg vizű patak, körülötte az erdő, hegyek. 5 napos tábor volt csak talán, de utána hetekig elvarázsolva járkáltam, visszaálmodtam magam oda.

Nehéz volt napi 3x edzeni, melegben, tűző napon, az első nap után állandó izomlázzal - mégis vágyódtam vissza. Megéltem valamit, amire aztán folyton szomjaztam. Amit ad egy ilyen tábor: végtelenül leegyszerűsített, primitív életmódot, napi 6 óra edzést.

Edzések után farkaséhesen veted magad az ételre - soha máskor nem esik ennyire jól. Után szendergés, akkor is, ha amúgy soha nem alszol napközben. Vagy csak nyugodt pihenés, elheverve az árnyékban, olvasva, beszélgetve. Ismét edzés, ismét evés. Este beesel az ágyba, és nincs gond az alvással, semmi nem kattog a fejedben. Mozogsz-eszel-alszol.

Talán furcsán hangzik, de ennél jobban semmi nem tudja átmosni, újraéleszteni az embert. Pár nap után lehull minden álarc, görcs, magamutogatás, felszínesség. Előkerül az őszinte, igazi természetünk, kívül-belül.

e: - Mennyire volt megtervezve az út, a maradás, az edzések? Mennyire voltál vagy voltatok felkészülve arra, ami várt? Mennyire esik egybe a valóság a várakozásaitokkal?

PÉ: -  Abszolút megterveztünk mindent. Két hétig Bangkokban vagyunk, és az egyik legkeményebb helyen edzünk, az FA Groupban. Itt nincsenek kezdők, turisták, külföldiből csak kettő. Nincs oktatás.

A gym egy nagy épület aljában van, az utcán szinte. Iszonyú pici, koszos, kevés felszereléssel, pár harci kakassal. Ellenbe teli van fiatal thai versenyzőkkel, akik így 15-19 évesen már 4-500 meccsel rendelkeznek, és hétvégente a legnagyobb stadionokban (Lumpinee, Rajadamnern, Omnoi) bunyóznak - és nyernek.  Napi 2 óra klincs - ilyet máshol nem találsz.

[caption id="attachment_11512" align="aligncenter" width="504"] Thaiföld - "A kesztyű égeti a kezem.. aludni pedig nehezen tudunk"[/caption]

Utána még sparring, paozás, zsákolás, erősítés, még futás... Nincsenek menetek se sparring, se klincs, se paozás közben. Elkezded, és talán negyedóra után ihatsz egy kortyot, lerázod a karod, majd folytatod. Mindezt a fullasztó hőségben.

Az első pár nap pokol volt, a tizedét sem bírom annak, amit otthon tudok teljesíteni edzésen.  A kesztyű égeti a kezem, olyan meleg van, aludni pedig nehezen tudunk. Nagy az időeltolódás.

Amit sokan tévesen hisznek: mi nem luxusnyaralásra jöttünk, nagyon nem.  Nagyon alacsony költségvetésből élünk, így sok a fogcsikorgatós pillanat. Olykor igen éhesek vagyunk :)  Megtehettük volna, hogy lazábbra engedjük a nadrágszíjat, és 1 hónapig maradunk, de a muay thai edzés a fő szempont, és ebből a lehető legtöbbet akarjuk kapni.

Szuper lenne több ideig itt edzeni a bangkoki gym-ben, mert tényleg elképesztő, de sajnos egyrészt Bangkok drága, másrészt ez a környék, ahol lakunk, a város "nyolckere", távol mindentől, ami szép. Hihetetlenül koszos, elhanyagolt, büdös, szegény és nincs itt semmi.

Itt nem bírunk ki két hónapot, pláne hűtő nélkül. Koh Samuin viszont szép lesz a környezet - és az edzés nem lesz ilyen top minőségű. Legszívesebben megfognánk az FA gymet, és átvinnénk Samuira.

e: - Mi a cél thaiföldi kalanddal? Mi lesz utána?

PÉ: - Tanulni, edzeni, megtapasztalni az igazi muay thait. Meccsezni itt, Thaiföldön, még ha félek is a sípcsontvédő nélküli, 5x3-as bunyótól. Legrosszabb esetben feltörlik velem a padlót.

e: - Mikor láthatunk esetleg itthon majd, valamelyik hazai versenyen?

PÉ: - Eddig otthon a Harcosok Klubja rendezvényeken, a Re-Gym edzőmeccsein, és a magyar bajnokságon vettem részt. Mivel végül is kezdő vagyok, minden lehetőséget meg szeretnék ragadni a meccsezésre.

Nagyon jó dolognak tartom a Harcosok klubja sorozatot, rutinszerzés céljából, de mondjuk, jobban vonz az, ahol valóban muay thai szabályrendszerben küzdhetek, könyöktechnikákkal, térdrúgás engedélyezésével fejre is.

Ha hazaérek, szeretnék minél hamarabb egy meccset, amíg még friss a "thai élmény". Illetve nagyon szemezek az októberi, horvátországi EB-vel... Ha merek nagyot álmodni.

Mindez attól is függ, a két edzőm hogyan látja a fejlődésem. Ott Évi, a másik fantasztikus edző, aki rengeteget segít nekem. Ahogy viccesen szoktam mondani, ő kistermetűként, és nőként megérti azt, amit Attila nem, és ráadásul versenyzőként is átment már mindazon, amin én átmegyek. A csapat, amit vezet, a legösszetartóbb, ahol eddig voltam.

Köszönjük az interjút és további sok sikert kívánunk az edzések, versenyzés és egyebek terén! Reméljük hamarosan ismét hallunk felőled és hírt adhatunk rólad!

/Éva történetét, küzdelmeit, kalandjait oldalán, a Fighter Rising-on követhetitek nyomon szorosabban./

Tovább

Új utakon - interjú Vidákovics Patrikkal

Vidákovics Patrik már többször szerepelt oldalunk hasábjain, és számunkra is nagyon örömet jelent, hogy Patrik eredményeivel mindig szolgáltat témát szerkesztőségünk számára. Hazánk egyik legtehetségesebb és legeredményesebb állóharcosa körül az elmúlt időszakban több dolog is változott, szakmailag is, és a magánéletben is. A nehézségek után és közepette Patrik új csapatra lelt, motivált és sikerre éhes! Az új kihívások pedig már a küszöbön állnak. Volt miről beszélgetnünk. Ezt olvashatjátok most.

ellenfelem.hu: - Legutóbbi beszélgetésünk óta történtek változások az életedben. Hogy vagy most?

Vidákovics Patrik: - Pesten dolgoztam K-1  edzőként a Life Combat Gymnél, majd onnan hazaköltöztem júniusban, és a Bács-Team színeiben tartom most az edzéseket Érsekcsanádon. Most szeptembertől kezdett beindulni a szezon, ami nem is probléma mivel kellett egy kis idő mire újra beállt a rendszer a “küzdősportos magánéletemben”.

e.: - Nemrég Romániában szerepeltél (beugróként), és pontozással ugyan alul maradtál a helyi ellenfeleddel szemben, de mégsem tűntél csalódottnak. Kívülről úgy tűnik, hogy helyén van a motivációd, és a formád is egyre jobb.

V.P.: - Szerda este tudtuk meg, hogy pénteken lenne lehetőség Temesváron a Golden Fighter nevezetű muay-thai gálán a főmérkőzést játszani a rutinos Adrian Mituval, aki már a SuperKombat-ban is szerepelt. Alapozó időszakban voltunk, de bevállaltuk a mérkőzést, mivel még volt egy hónap a következő lekötött mérkőzésemig. Alulmaradtam, de pozitív élményként élem meg, mivel egy nívós közönségmeccset játszottunk , és ez is bizonyítja hogy jó úton haladunk a Mesteremmel.

e.: - A Vancsik Nándor vezette Bács Team-nél leltél új „otthonra”. Hogy érzed magad a csapatban?

V.P.: - Fél évig nem volt konkrét klubom ahova tartoztam volna, kerestem a megfelelő helyet, és most sikerült számomra a lehető legjobbat megtalálni. Már több éve kapcsolatban voltunk a Bács-Teammel, nem is gondoltam volna, hogy ilyen jól fogom magam érezni náluk. Megtiszteltetés tagja lenni egy ilyen összeszokott, komoly múlttal rendelkező csapatnak. Nándival nagyon jól kijövünk, segíti a felkészülésemet mentálisan és fizikálisan is. Rengeteget köszönhetek neki.

e.: - A színeikben már indultál Shidokan Karate versenyen is. Tervezed, hogy ebben a stílusban is megméretteted magad rendszeresen?

V.P.: - Jó volt kipróbálni ezt a szabályrendszert is. Meglátjuk mit hoz a jövő. Viszont Nándival beszéltük, hogy kipróbálom a jiu-jitsu-t. Elkezdem, aztán meglátjuk, hogy mennyire fekszik.

e.: - A legszembetűnőbb változás az erőnléteden tapasztalható. Mennyi idő fordítotok erre az edzések során?

V.P.: - Nagy hangsúlyt fektetünk az erőnlétre a különböző crossfit gyakorlatokkal, aminek már érzem a hatását. Heti 2-3 alkalommal bele is tettük a felkészülésembe. Nemrég óta csinálom, de már a temesvári meccsen éreztem az előnyét.

e.: - Október végén újra itthon mérkőzöl, hiszen  Te is ringbe lépsz a Harcosok Klubja Versenysorozat következő gáláján. 

V.P.: - A két napos rendezvény vasárnapi blokkjába kerültem be főmeccsként Sebestyén Dániel ellen, -81 kg-ban. Ellenfelemet ismerem régóta, ugyanis 4 éve már megmérkőztünk egymással, ahol győztesként sikerült kikerülnöm, és már többször szerepeltünk ugyanazon a rendezvényen. Erős fizikumú, jó mentalitású harcosnak tartom, biztos egy jó meccset fognak látni a nézők.

Szeretném megköszönni Vancsik Nándornak és a Bács-Teamnek, hogy "befogadtak", és hogy velük dolgozhatok együtt. Szeretnék még köszönetet mondani a Rokko Gymnek, akik a számomra idegenebb technikákat megismertették velem valamint, a Mogyi Felsővárosi Ökölvívó SE Baja-nak, hogy javítják a kéztechnikámat. Illetve köszönet az érsekcsanádi Önkormányzatnak a meccsekre való felkészülések támogatásáért!

Megkérdeztük Patrikról és az eddigi közös munkáról Vancsik Nándort is, a Bács Team vezetőjét és edzőjét:

"Patrik ugyan nemrég került hozzánk, de nagyon hamar megszerették a csapatban. Állóképessége jónak volt mondható, mi az erőnlétére helyezzük most a hangsúlyt. Az általunk eddig végzett edzésmunkával és módszerekkel próbáljuk ezt a részt nála is fejleszteni.

Szerencsére csapatunk létszáma elég bő ahhoz, hogy a súlycsoportjához megfelelő partnerekkel is tudjon gyakorolni. Itt köszönném még meg azoknak a csapatoknak, akik mindemellett segítik Patrik felkészülését, köztük a Karacs Team-nek és a Rokko Gym csapatának, illetve Mezőfi Andrásnak, hogy ilyen kiváló szakmai alapokkal látta el Patrikot. Biztos vagyok benne, hogy az elkövetkezendő időszakban számos siker kapcsán lehet majd hallani róla!"

Ebben mi is biztosak vagyunk és folyamatosan követjük is Patrik pályafutásának alakulását, melyről igyekszünk rendszeresen be is számolni Nektek! A ringben legközelebb tehát a Harcosok Klubja 19 gálán láthatjuk majd a őt Budapesten, a HUNGEXPO-n megrendezésre kerülő Fitbalance programjában.

Tovább

Revansra készen – interjú Horváth Istvánnal

Hétvégén, egészen pontosan vasárnap este került megrendezésre a Fight Night Hungary 3 gála a Regym szervezésében. A gála egyik pikáns párosítása a Horváth István vs Borbély György csata lesz, ugyanis az előbbi versenyző részéről akad némi kiegyenlíteni való dolog.

Horváth István, a Rokko Gym versenyzője eddigi egyetlen vereségét a debreceni Borbély Györgytől szenvedte el, és azóta is vár a lehetőségre, hogy revansot vegyen ezért. A vasárnapi gála egyik beharangozójaként kerestük fel néhány kérdéssel a mérkőzéssel és a felkészülésével kapcsolatban.

ellenfelem.hu: - A nyári szünet utáni első megmérettetésed vár rád vasárnap. Hogy sikerült a felkészülésed?

Horváth István: - Én úgy érzem, maximálisan készen állok a megmérettetésre, az idei felkészülésemben sok ponton történt változás. Több szakember segítette a munkámat és igyekeztem az ő javaslataikat, is is figyelembe venni, kevésbé mentem a saját fejem után. Természetesen apróbb sérüléseim voltak, de mint
azt tudjuk ezek nélkül „nem is komoly egy felkészülés”. Régóta várom a visszavágót az ellenfelemmel, melynek már tavaly októberben meg kellett volna történnie, csak egy komoly sérülés következtében sajnos ez nem valósult meg. Attilával minden tőlünk telhetőt megtettünk annak érdekében, hogy egy nagyon parázs meccsel szórakoztassuk a közönséget, és végül az én kezemet emeljék a magasba.

e.: - Az itthoni küzdősportban egy elég sarkalatos pont az erőnléti felkészülés. Sokan komolytalanul állnak a témához, ami aztán hamar vissza is üt a mérkőzések/versenyek során. Te mekkora hangsúlyt fektetsz a kondíciódra?

H.I.: - Nálam ez sosem jelentett gondot, én úgy állok hozzá a felkészülésekhez, hogy a kondícióm miatt ne mehessen el egy meccs, számomra az megalázó lenne. A harcosok kondíciója szerintem tükrözi a meccshez való hozzáállásukat is, természetesen, ha sérülés miatt nem tud valaki felkészülni rendesen az más, de legtöbbször nem ez a helyzet.

e.: - A vasárnapi Fight Night Hungary 3 programjában Borbély Györggyel csapsz össze, ami kettőtök közt egy visszavágó lesz, amit megfűszerez kicsit, hogy eddigi egyetlen vereségedet pont tőle szenvedted el. Mennyit motoszkált a gondolataidban az a kiütés a felkészülés időszakában?

H.I.: - Tulajdonképpen hálás is vagyok Neki emiatt, véleményem szerint ez vereség kellett ahhoz, hogy lelkes amatőrből, lelkes profi lehessek. Természetesen nehéz volt megélni az első vereségemet, de sikerült túltennem magamat ezen, és még profitáltam is belőle. A felkérés szerint kettőnk visszavágója egy presztízs harc lett volna, de mi ragaszkodtunk hozzá, hogy az én profi magyar bajnoki muay thai címem is terítékre kerüljön, dupla vagy semmi alapon. Borbély Gyuri egy remek harcos, ha ellene is meg tudom védeni a címemet, akkor jogosan fogom továbbra is viselni a magyar bajnoki övet!

e.: - Utolsó meccsed egy szép test KO-val nyerted. Tudtál abból elég önbizalmat meríteni az elkövetkezendő időszakra?

H.I.: - Mindenképpen. Ez egy kitűnő visszaigazolás volt arról, hogy úgymond az új irány, amin elindultunk kifizetődő. Erősebb lettem, mentálisan sokkal felkészültebb vagyok egy-egy meccsre – ennél a meccsnél például elhatároztam, hogy az első menetben befejezem, kiütéssel. Jobban rá tudok hangolódni a meccsekre és jobban is élvezem.

e.: - A vasárnapi mérkőzésen túl vannak-e már konkrét tervek az év további szakaszára?

H.I.:  - Szerencsésnek érzem magam, mert a Rokko Group és a Morgan Hitel és Faktor Zrt. támogatásával illetve Rehák György szakmai mentorálásával maximálisan a muay thaira tudok összpontosítani.  Ezt igyekszem minden mérkőzésemen úgy meghálálni, hogy a tőlem telhető maximumot nyújtom.. A jövőmmel kapcsolatos konkrétumokat majd később szeretném közölni, egyelőre a mostani kihívás lebeg csak a szemem előtt, , erre koncentrálok 100%-osan.

A pofonok, ahogy eddig mindkét alkalommal, most is a Barba Negra-ban csattanak majd el, vasárnap 17 órától! A hétvége zárásaként egy kiváló programnak ígérkezik!

[youtube http://www.youtube.com/watch?v=nGgTVNmIlsU&w=560&h=315]

Tovább

A sikerek útján - Erdős Attila

Erdős Attila neve nem cseng ismeretlenül a hazai küzdősport rajongók körében. Legutóbb akcióban a Fight Night Hungary előző gáláján láthattuk Szebeni Attila ellenében, de az IFMA Muaythai Liga győztes, WAKO K-1 Magyar Bajnok történetét kicsit korábbról kell azért ennél indítani.

Erdős Attila 1996-ban, még gyerekként kezdett ismerkedni a küzdősportokkal, de első választása a judo-ra esett, nem a nyolc végtag művészetével indított. Viszonylag hamar felismerte, hogy valami hiányzik számára, nem találta meg, amit keresett, aztán 2002-ben egy sorsdöntő találkozás mindent megváltoztatott. Attila lement egy thaibox edzésre, amit Rehák György és Vörös Roland tartott. A muay thai pedig megragadta. Beleszeretett és elkezdett edzésekre járni, majd idővel versenyezni is.

Attila hazánkat és a Re-Gym-et sok külföldi országban képviselte már, köztük Hollandiában, Szlovákiában, Lettországban, Olaszországban és Ukrajnában is. Ma már nem csak versenyzőként, hanem edzőként is dolgozik. Attilával mind a Re-Gym-ben, mind a Rokko Gym-ben találkozhatnak a sport iránt érdeklődők vagy épp a versenyzők, de magánedzőként is tevékenykedik.

ellenfelem.hu: – Mesélnél egy kicsit a kezdetekről és arról, hogy miért pont a muay thai lett végül számodra az út?

Erdős Attila: – Mindamellett, hogy veszélyes, a muay thai magában hordozza a tekintélyt és a szépséget is egyaránt. Ez az elejétől fogva megragadt engem.

e: – Mi az, amire az eddig elért eredményeid közül a legbüszkébb vagy, ami különösen fontos neked?

EA: – Voltak itthon és külföldön is nagyon szoros meccseim igazi adok-kapok, ezekre emlékszem vissza legszívesebben. Szlovákiában sikerült nyernem egy helyi nagyon jó harcos ellen aki mind technikában mind erőnlétben nagyon jó volt, de a pontozók engem láttak jobbnak. 5menetes kemény csata volt.

e: – Milyen emlékeid vannak a legelső versenyedről? Mesélnél kicsit róla?

EA: -Az első meccsem 2004-ben volt, nagyon izgultam előtte mint mindenki. 3x2 percben kellett megmutatnom, hogy mit tudok, sikerült pontozással nyernem. Varázslatos volt a kötelek közt csinálni élesben amit azelőtt csak edzésen gyakoroltunk. Magával ragadt az érzés.

e: – Nem egyszer harcoltál külföldön is. Mi volt a legpozitívabb és a legkevésbé pozitív élményed?

EA: – A legpozitívabb élményem, hogy sikerült megmutatnom mit tudok és győzelemre vinni hazánkat és a Re-gym-et. Ami esetenként negatív volt az az, hogy volt olyan ország ahol nem vettek minket komolyan mint magyarokat. De ennek köszönhetően még jobban oda kellett magunkat tenni, hogy megmutassuk kik is vagyunk valójában.

e: – Ki vagy kik voltak Rád a legnagyobb hatással, kiktől tanultál a legtöbbet?

EA: – Nagyon sok nevet felsorolhatnék, de elsőként az edzőm Rehák György, Vörös Roland, nagyon sok edzőtárs mint Birics Tomi és még sokan mások. Világ viszonylatban Buakaw aki nagy hatással volt rám.

e: – Voltak olyan komoly sérüléseid, kerültél olyan helyzetbe, ami miatt komolyabban pihenőre kényszerültél?

EA: – Igen, de azt hiszem ez nem szokatlan dolog a thai boxolók számára.

e: – Mindig megkérdezzük, így Neked is feltesszük a kérdést: mit adott Neked, ill. mi az, amire megtanított a sport?

EA: – A muay thainak igazi jellem formáló hatása van. Mindemellett szerintem egy jó önismereti tréninggel is felér.

e: – Mesélnél edzői tevékenységedről, tapasztalataidról? Hogy jött az edzősködés ötlete és mi az, amit leginkább szeretsz benne?

EA: – Az ötlet úgy jött, hogy nem csak versenyezni szeretnék, hanem segítő kezet nyújtani másoknak akik ki szeretnék próbálni magukat ebben a sportágban, netán versenyszerűen. Szerintem tanítani és oktatni az egyik legnagyszerűbb dolog. Segíteni másoknak a céljaik elérésében legyen az gyermek, nő vagy férfi jó érzéssel tölti el az embert. Persze meg kell jegyezni azt is, hogy elég kemény munka az edzősködés.

e: – Hamarosan itt a Fight Night Hungary. Gondolom már csak az utolsó simításokat végzitek. Alaposan kielemeztétek Spéth Norbit vagy inkább arra koncentrálsz, hogy te mit csinálsz majd a ringben?

EA: – Minden meccs előtt magamra koncentrálok. Sosem az ellenfelem stílusát tanulmányozom, hanem a sajátomban bízok.

e: – Mennyire figyeled/követed egyébként a kortársakat, súlykategóriád versenyzőit ill. a nemzetközi színteret? Kik a kedvenceid manapság?

EA: - Manapság könnyen értesül az ember a hírekről, sok olyan harcos van a nagyvilágban aki irigylésre méltó a ringben.

e: – Komoly meccs előtt állsz, ezért tán nem szeretnél előre rohanni, de mik a további terveid és kilátásaid az idei évre?

EA: – Nincsenek konkrét terveim. Egyenlőre a közelgő meccsemre fókuszálok.

Köszönjük az interjút és sok sikert kívánunk a következő meccshez, valamint a 2015-ös évhez is természetesen! Reméljük hamarosan ismét beszámolhatunk majd rólad ‘Helyzetjelentés’ rovatunk keretében olvasóinknak!

Tovább

Helyzetjelentés - Vidákovics Patrik

A tavalyi évben egy interjú keretén belül már megszólaltattuk hazánk egyik legtehetségesebb állóharcosát, Vidákovics Patrikot, így szinte kézenfekvő volt, hogy idén egy rövid helyzetjelentés kapcsán felkeressük újra.

Patrikról az elmúlt időszakban kevesebbet lehetett hallani, ennek azonban az oka nem a láblógatás. A „színfalak mögött” keményen edz, edzéseket tart, és karrierjében is jelentős változások következtek be, hiszen korábbi klubját elhagyva Pest és Baja közt ingázik hetente többször. Meséljen erről azonban ő maga - Vidákovics Patrik!

- Tavalyi év második felében kevesebb hallottunk felőled. Mi volt ennek az oka?

- 2014. decemberétől feljöttem Budapestre, a XI. kerületi Hengermalom utcában lévő Life Combat Gym Küzdősport terembe K-1 edzéseket tartani. Sajnos a régi egyesületemet, a Kick-Thai Boxing Team Baját ott kellett hagynom. Közel 8 évet Mezőfi Andrásnál edzettem, rengeteg mérkőzésen vettünk részt, sok címet szereztünk. Ezúton is szeretném megköszönni neki, hogy foglalkozott velem, és a rengeteg eredményt, amit elérhettem ezáltal.

[caption id="attachment_4510" align="aligncenter" width="504"] /fotó: Juhász Kornél/[/caption]

- Hetente többször is Baja és Budapest közt ingázol. Hogy tudod az edzéseiddel összeegyeztetni a munkát?

- Minden héten - keddtől-péntek reggelig bezárólag - Budapesten tartom az edzéseket. Egyszer reggel, egyszer este. Ehhez kellett az edzéseimet hozzáigazítani, ezáltal pedig több klubhoz is járok:

Kedd és csütörtök este az Erdős József által vezetett Thaywondo Hungary SE-nél edzek. Szerda reggel a Life Combat Gymnél, ahol Dobos Ádám boxedző, délután pedig Tollár László segítik a felkészülésemet. Szerda este Ales Attila Rokko Gym-ben tartott muay-thai edzésén veszek részt. Csütörtök reggel a Spartan Fightclubnál edzek, Dudok Károly segítségével.

[caption id="attachment_4511" align="aligncenter" width="600"] Jó társaságban - Gilányi Attilával, Erdős Józseffel és Nnadi Kristóffal.[/caption]

A hét többi napján - otthon - erősítő és állóképesség-fejlesztő tréningeket csinálok, illetve a párom, Mezőfi Alexandra, aero-kick-box edző tart erőnléti edzéseket.

- Rengeteg mérkőzést vívtál már, itthon és külföldön egyaránt. Nyilván - ahogy sokaknak - van számodra egy olyan mérkőzés vagy ellenfél, amire/akire büszke lennél, mikor visszatekintesz majd a pályafutásodra.

- Van számomra egy velem egy súlyban levő példaértékű harcos, a holland Nieky Holzken. Tetszik a bunyós stílusa, megfontoltsága, és ahogy felépíti a meccseit. Remélem egyszer majd úgy hozza az élet, hogy megmérkőzhetek vele egy K-1 meccs keretében.

- Vannak már konkrét terveid erre az évre?

- Igen, május 16-án a keceli Bács-Team-mel részt veszek a Shidokan Karate Világbajnokságon, illetve még ugyanebben a hónapban, Vancsik Nándor által szervezett keceli gálán bunyózok.

Köszönjük Patrik, és sok sikert kívánunk az idei évre is!

Tovább

Bemutatkozik a Rokko Gym!

Ales Attila mögött már több mint 20 évnyi thai boksz tapasztalat van. Kezdetektől fogva a legjobbaktól tanult, 1997-ben csatlakozott a Rehák György vezette csapathoz, így szakmai repertoárjában kiválóan vegyíti a „régi” és az „új” iskolát. Versenyzői tapasztalatának köszönhetően, ő maga is készít fel versenyzőket.

A Rokko Gym-et 2011-ben alapította a Re-Gym és Rehák György irányvonalát követve a Rokko Group és a Morgan Hitel és Faktor Zrt. támogatásával, de edzői tevékenységét már 2008-ban elkezdte. Célja a Muay Thai széleskörű megismertetése az országban.

Ezt a célt a csapatával közösen viszi véghez, így sportfesztiválokra is járnak bemutatni ezt a csodálatos sportágat. Számos versenyen is részt vesznek, illetve már rengeteg cikk és szakma anyag került ki a Rokko Gym-ből, népszerűsítve a Muay Thai-t az általuk üzemeltetett www.thai-box.info oldalra.

A csapat nagyon barátságos, szívesen fogadja az újonnan érkezett lelkes kezdőket, vagy akár a haladókat is, akik szeretnének visszatérni a thai-boksz világába. A csapatra jellemző az összetartás, egymás segítése, így egy folyamatosan bővülő családként lehetne a legjobban jellemezni. Ahhoz, hogy mindenki a saját szintjén tudjon haladni, külön kezdő és külön haladó edzések is vannak.

A Rokko Gym nem csak a Muay Thai gyakorlására ad lehetőséget. A klubban megtalálhatóak a Kettlebell-es, TRX-es oktatások is, illetve jógázásra is van lehetőség. Ezek kiváló kiegészítései a thai boksznak, így minden adott egy komplex edzésterv kialakításához, mely kitűnő alapja lehet a versenyzésnek.

Versenyzőink:

Tomi „Háború” Cheng
Pécsi „Sebhelyes Arcú” László
Vörös „Rosso” Béla
Horváth „Fishbone” István

Várjuk a Te csapatod jelentkezését is!

Tovább