Utcai harc, kempo, K3, MMA - Zathureczky Zsoltot nem kell bővebben bemutatni a hazai közönségnek. Zsolt egy igazi jelenség, aki fiatal kora ellenére a magyar MMA élet egyik legkeresettebb alakja volt hosszú éveken át. Egy szép napon, 17 évesen besétált a soroksári Pitbull Gym-be, két hét múlva pedig már versenyzett. Azóta se állt meg. Az eredmények pedig magukért beszélnek. Hogy csak egy párat említsünk, melyek cikkünk írásának időpontjában relevánsak:
- K3, Nehézsúlyú Magyar Bajnok 2010
- Muay Thai Nehézsúlyú Magyar Bajnok 2010
- Cage Fight, Sopron, 16-os nemzetközi MMA Torna 1.helyezett 2010
- 2012 Kempo világbajnokság, 1. helyezett full contact (A)
- 2013 MMA super fight, Pitesti, 1.helyezett
Nemrégiben egy K-1 nyolcas tornán vett részt, amit szintén megnyert. Zsolttal a torna, az élet, az edzések és a tervek mellett sok mindenről beszélgettünk.
ellenfelem.hu: - Szia Zsolt! Kezdjük akkor a legelején! Hogy alakul a 2014 eddig, a K-1 nyolcas tornán kívül, amit megnyertél?
Zathureczky Zsolt: - A Harcosok Klubja 12. rendezvénye egy nagyon jól megszervezett történet volt. Külön örömet okozott abban az értelemben, hogy hosszú idő után most lehetőségem nyílt arra is, hogy álló harcban bizonyítsak, hiszen az emberek az MMA kapcsán leginkább vagy leggyakrabban földharcosként gondolnak rám. Mikor megkerestek a torna miatt és igent mondtam, az ellenfelek is nagyon gyorsan beleegyeztek.
e: - Hogy látod, alábecsültek talán kicsit?
ZZ: - Úgy gondolhatták, hogy nagy lesz az előnyük velem szemben, mert ők K-1-ből, Thai bokszból érkeztek, én meg birkózó/bjj alapokkal rendelkezem, úgyhogy biztosan derült égből villámcsapásként érte őket az egyes kombinációk, majd a térdesek becsapódása. Azt hiszem igen csak megleptem őket.
e: - Mennyire áll közel hozzád egyébként a K-1? Jól érzed magad ilyen szabályrendszerben is?
ZZ:- A K-1 szabályokból nekem nagyon hiányzik a fogás, a clinch, mert a fő fegyveremnek érzett térdeseket innen szeretem a leginkább bevinni és ebben a szabályrendszerben, ha ilyet próbálsz, nagyon hamar szétválaszt a bíró, ez pedig sokat ront nekem a küzdelem élvezhetőségén.
e: - Talán ez volt akkor a legnehezebb is abban, hogy belerázódj a dolgokba?
ZZ: - Abszolút. Az első meccsen ez még látszott is. Az izgalom és a feszültség hatására talán egy kicsit darabos lett a meccs. A második már olajozottabban ment, de a harmadikra éreztem azt igazán, hogy tudom mit akarok csinálni. Be is fejeztem egy test-ütéssel. Egyfajta próbarepülés volt ez. Tudtuk, hogy mit akarunk elérni, és megnéztük, hogy jó irányba haladunk-e. A torna előtti meccs után az állóképességen kezdtünk dolgozni és meg is lett az eredménye, mert még a vége felé is teljese frissnek éreztem magam.
e: - Sokan nem szeretik a torna-formátumot, pont azért, mert csökkentheti az esélyeit azoknak, akik amúgy nagyobb valószínűséggel nyerhetnének. Te hogy látod ezt?
ZZ: - Mint az élethez, úgy ehhez is, a munkán, akaraton kívül szerencse is kell. De ha a megfelelő mennyiségű munkát beraktad és egy adott százalékkal jobb vagy a többieknél, akkor annak elégnek kell lennie. Persze le is sérülhetsz, de egy harcosnak tudnia kell a vereséget is kezelni és akár meríteni is belőle. De se egy vereségbe, se egy győzelembe nem szabad beleragadni és leülni. Menni kell tovább, jön a következő cél.
e: - Van kedvenc ko-d? Vagy esetleg ez volt az?
ZZ: - Megmondom őszintén, hogy meccsen ezt életemben először sikerült így, de edzésen sok embernek okoztam vele már percekig tartó kellemetlen érzést. Ez most úgymond akadt, de remélem lesz még ilyen máskor is.
e: - Ha már edzés és edzőpartnerek - hogy zajlanak pl. a sparringok?
ZZ: - Külön kell sparringolnom mindent, mert a Thai bokszosok nem szívesen bírkóznak, a bjj-sek szívesebben foglalkoznak csak földharccal, de néha sikerül összeszedni pár srácot akikkel lehet sparringolni MMA-ban is. Nagyon fontos, hogy az edzésen megfelelően próbára legyenek téve a képességeim. Ebben nekem nagyon nagy segítségre vannak a barátaim és edzőtársaim. Külön szeretném most itt megragadni az alkalmat és megköszönni nekik: Bíró Peti ,Veres Ádi, Jánosi Laci, Tolnai Dávid, Peszlen Ferkó... Tőlük nem csak pofonokat, hanem baráti támogatást is kapok, ha éppen az edzés vagy más miatt kicsit mélyponton lennék.
e: - Sokat utazol, egyszer itt edzel, egyszer ott. Nem túl kényelmes megoldás, de gondolom megvan a maga előnye is?
ZZ: - Igen, mert nagyon változatos. Sosem vagyok kétszer ugyanazon a helyen, ugyanazon a napon. A hátránya, hogy sokkal többet kell utánajárni. Az igazság, hogy nincs túl sok nehézsúlyú versenyző és páran vannak csak, akik hasonló szinten vannak és tudnák egymást segíteni, de messze vagyunk és ezért ez sajnos nem igazán megoldható.
e: - Van most edződ? Hogy néz ki a "munkafolyamat"?
ZZ: - A bátyámmal együtt állítunk össze mindent. Megálmodjuk, hogy mi az, amit el akarunk érni és strukturáltan dolgozunk a cél érdekében. Mindig van egy fő vonal, egy gyenge pont, amit támadunk, amin javítani akarunk és maximálisan koncentrálunk rá, amíg meg nem oldjuk, ki nem küszöböljük. Természetesen a többi dologgal is foglalkozunk, de mindig van egy fő csapásvonal. Utánanéz nekem dolgoknak, fordít, stb. Egy csapat vagyunk. Amikor odaérek az edzésekre, akkor már egy kész program alapján tudunk dolgozni és nem nekem kell ezzel is foglalkoznom.
e: - Mi most a következő cél?
ZZ: - Télen lesz egy meccsem Németországban, de Ősszel is szeretnék egy párat.
e: - Egész évben készen állsz vagy versenyen kívül megengedőbb vagy a súlyoddal kapcsolatban?
ZZ: - Nem tehetem meg, hogy elengedjem magam. Nem kell olyan szigorúan figyelnem, de az edzéseket győznöm kell energiával. Az állóképességből nagyon könnyen, gyorsan lehet veszteni sajnos. Több hónapos kínkeserves munkából akár 30%-ot is veszíthetsz egy másfél hét alatt.
e: - Mesélnél egy kicsit az edzésekről?
ZZ: - Be vagyok osztva minden napra - edzéseket is tartok, bjj-re is járok a Sztraka Mihály vezette Carlson Gracie terembe. A bjj egy külön helyet foglal el a szívemben amúgy is, de nagyon szeretek ide járni. Jó a közeg, a társaság. Szerdán futó programom van, utána egy erősítés a konditeremben. Csütörtökön általában egy laza futás, de ha valamelyik teremben lent vannak barátaim és meghívnak, akkor földharc vagy állóharc is beleférhet. Akár az is előfordulhat, hogy a Nyárra való tekintettel meghagyom pihenő napnak. Pénteken szintén futás és bjj, hétvégén pedig egy pihentető úszás vagy kocogás szokott lenni a program.
e: - Honnan veszed az erőt, hogy a legnehezebb napokon is találj motivációt és felkelj, menj és csináld?
ZZ: - Ha több akarsz lenni, bele kell tenned a munkát. Ott van Bernard Hopkins például. Nem véletlenül "alien" a beceneve. Ennyi év után is megy, felveszi a csizmát és csinálja, beteszi a munkát, mert be kell tenni. A munka nélkül jöhetnének a kínos vereségek, de Hopkins beletesz mindent és annyit enged meg magának, hogy a meccsek után eszik egy szelet répatortát, hétfőn pedig már megint a teremben van.
e: - Ha jól sejtem, ő az egyik kedvenced?
ZZ: - Abszolút. Úgy gondolom, hogy ő egy üdítő figurája a boksznak. Ha MMA-ról van szó, akkor pedig Fedor Emelianenko. A hozzáállása, kisugárzása és minden, amit képvisel, az hozzám nagyon közel áll.
e: - Hogy látod a hazai helyzetet? Mi változott leginkább és milyen irányba?
ZZ: - A fiatalok körében mindenképp kiterjedtebb, ismertebb az MMA, de úgy gondolom, hogy még mindig nem kap elég figyelmet. A magyar társadalom még nem elég nyitott erre. Jobban kéne propagálni, de nem csak ezt, hanem az összes többi küzdősportot is. Nagyon fontos lenne, hogy megfelelően jelenjen meg a médiában és mindenhol.
e: - Mik az idei év legemlékezetesebb momentumai számodra, saját meccseken vagy eredményeken kívül?
ZZ: - Nagyon sajnáltam például, hogy Sergio Martinez kikapott. MMA-ben pedig két névtelenebb srác harcolt egy amatőr meccs keretében és az egyik (Mike Pantangco), mivel nem akarta kórházba küldeni ellenfelét, ahelyett, hogy eszméletlenre verte volna, inkább kopogott és vesztett. Ez számomra egy nagyon megható momentum volt.
e: - Nem dobták be a törölközőt, így ellenfele volt kénytelen az egészségével foglalkozni. Te hogy állsz ehhez a kérdéshez? El tudnád fogadni, ha bedobnák neked egy olyan helyzetben?
ZZ: - Nyilván szeretném elkerülni ezt, amíg csak élek, de ha egy külső "stáb" úgy látja, hogy esetleg maradandó sérülések lehetnének és az én egóm miatt menne csak tovább, akkor - bár én nem szeretném - valószínűleg jobban járnék. Ez onnantól, hogy lendül a törölköző, már nem az én döntésem.
[/flowsplit][flowsplit id="evmomentumtorulkozo" option="b2"][/flowsplit]
e: - Említetted korábban, hogy van pár meccsed kilátásban. Ezek nagyobb részben külföldön lennének?
ZZ: - Nem, itthon is szeretnék egy párat, de most igyekszem kicsit külföldre koncentrálni. A nemzetközi eredmények jobb lehetőségekhez juttathatnak és ez nagyon fontos. Ha csak a hazai piacra készülnénk, itt már nagyon sokan éhen haltak volna. Én például nagyon sokat köszönhetek az Elite Security Groupnak, a Blue Team-nek, a XXI Bull's kennelnek és a Pit Bull Wear-nek, az öltözékért.
e: - Hogy tudsz ennyi mindent - a sok utazást, edzést, munkát - összehangolni a magánéleteddel?
ZZ: - Ez az a plusz, aminek egy sportolóban az átlagemberrel szemben meg kell lennie. Én minden nap, minden héten találkozom a határaimmal és meg kell tudnom küzdeni velük, hogy akarattal és munkával át tudjak lépni rajtuk. Nekem ez egy életstílus és nem kényszerként élem meg. Valamilyen szinten ehhez az egészhez egy kicsit aszkétaként kell élni és természetesen ehhez a megfelelő társra is szükség van, de szerencsére nekem ez megvan. Valóban, néha nem könnyű, de ha az ember igazán el akar érni valamit, azt sosem adják ingyen.
e: - Mindig is ennyire komolyan vetted minden aspektusát a sportnak, ennek az életmódnak?
ZZ: - Mindig. Az edzőm belém nevelte ezt. Számtalanszor hallottam, amikor a hozzáállásról beszélt és úgy gondoltam, hogy ha ez rendben van, akkor nem lehet gond.
e: - És mi volt a beszédek lényege? Mi az a legfontosabb gondolat vagy vezérelv, amit a leggyakrabban hallottál, ami úgymond veled maradt?
ZZ: - "Testem-lelkem, mint egy meredek sziklakő. Nem törhet meg senki és semmi. Ha egyszer elindultam nincs visszaút." Ezt minden Pit Bull-os tudja, mert bele van égve a lelkébe, a szívébe.
Köszönjük az interjút és további sok sikert kívánunk!
Fotó: HFC / BG Production[/caption]
Budapest Top Team és a magyar válogatott a WMMAA Világbajnokságon[/caption]
Tánczos Gábor és a HFC bírói csapata! (Fotó: HFC)[/caption]
Laszák Zoltán derekán a WFC Nemzetközi bajnoki öve[/caption]
Gilányi Attila győztes mosolya[/caption]
