Sport coaching! Bánóczi Péter rovatunkban ismét univerzálisabb, nem csak a küzdősportban, de a versenyzésben és azon kívül is fontos dologgal foglalkozik!
A sport coaching egy tág terület, szakág, melybe igen sok minden belefér. Bizonyos átfedések elkerülhetetlenek életünkben, hiszen legyen szó magánéletről vagy sportról, mindenhol önmagunk vagyunk - jó és rossz tulajdonságainkat, problémáinkat, "csomagunkat" visszük magunkkal mindenhová.
Így van ez belső küzdelmeinkkel is. Akaratunkkal, koncentráltságunkkal nap mint nap versenyre kelünk magunkkal, különösképp, mikor egy-egy élethelyzetben mindezt összhangba kell hozni, hogy stresszhelyzetben is a legjobbat tudjuk nyújtani önmagunkból. Következzenek sport coaching rovatunk vezetőjének, Bánóczi Péter szavai, aki ezeket a témákat járja körül kicsit a részleteket boncolgatva.
Szerencsém volt részt venni a Július 14-30-ig a FINA 17. Vizes Világbajnokságon, Budapesten, önkéntesként V.I.P-Protokoll területen. Szociálpszichológiai szempontból, megküzdési technikák alkalmazásából nagy mennyiségű tapasztalatra tettem szert, amit fel is fogok használni a munkám során, hogy még jobban tudjam támogatni a hozzám fordulókat.
Van-e különbség egy vízben úszó sportoló és a között, aki kemény ütéseket rúgásokat áll ki, azért, hogy a végén ő legyen a győztes? Igen is, meg nem is! :)
Ahol nincs fizikai kontakt a versengők között, ilyen például az úszás vagy a műugrás, ott a küzdelem belül zajlik. Az ember itt önmagával, az akaratával, a koncentráltságával és azzal kel versenyre, hogy ezeket hogyan képes úgy összhangba hozni, hogy abban az adott pillanatban a legjobbat nyújtsa.
Nagy teher, de el kell viselni. Láttam az arcán az épp ugrani készülő versenyzőnek, hogy teljesen átszellemült, a légzését is pontosan beállítva rugaszkodott el és szinte éreztem, ahogy abban a pár másodpercben, amíg a levegőben volt és zuhant, forgott, akkor is „tapintható” volt szinte az agytevékenysége. Még a medence széléről is.
Ezt mindenképp érdemes átvenni, hogy a koncentráció, ha jó és hasznos koncentráció (ami nem azonos a „rágörcsöléssel”), azt meg fogják érezni kívül is. Mi több, az ellenfelek is. Ez pedig a kezdésnél előnyt jelent. Te rendben vagy, tudod, mit akarsz és azt, hogyan akarod azt!
A másik csoportban a fizikai kontaktust használók - például a vízilabdázók-, akik szinte vagy félig már-már küzdősportolók. Nos, ott igen csak szükség van nem csak mentális erőre, hanem fizikaira is. De, akár ide vehetem a nyílt vízi úszókat, ahol köztudottan kemény rúgásokat-pofonokat osztanak ki egymásnak a hosszú úszás-idő alatt. Habzik a víz, senki nem lát semmit, csak a fájdalmat érzi. És tűrni kell. Mert ez a világbajnokság most van, nem holnap. Most kell megtenni azt, amire évekig készültél. Ma kell kiadni magadból mindent.
És megérkeztünk egy fontos ponthoz.
Hogy tudja kiadni magából az, aki esetleg egy beszűkült tudatállapotba kerül? Ezt az állapotot a versenyző adott pillanatban könnyen össze tudja keverni a fókuszáltság érzésével. De nem az! Ezred másodpercek döntenek arról, hogy a pillanat mivé válik. És utána, mivel csapat sportról van szó, ezért dominó elvszerűen fut végig a többieken.
Láttam összeomlást egy jól felkészült, erős és mindenre kiképzett csapatnál és láttam mámorban, szinte önkívületben játszó sportolókat gyengébb képességek birtokában is. Mi volt a különbség a két módosult tudatállapot között? Egy hajszál. Én úgy gondolom.
Az a hajszál, amikor azt mondom: a sportoló muszáj, hogy értelmes, tanult legyen és folyamatosan fejlessze is ezeket a képességeit. Csak akkor fog tudni a lehető legtöbb váratlan helyzetre megfelelően reagálni. Ha, pedig tudjuk, hogy a versenyzőnk tanult, intelligens, akkor a felkészülésnél és a meccsek alatt, pihenő időben erre őt emlékeztetni kell."
