[caption id="attachment_8895" align="aligncenter" width="504"]
Klincs akció Horváth Anitától![/caption]
Sikerek útján című rovatunkat ezúttal ismét egy tehetséges fiatal sportolóval, a legutóbbi, 22. Kickbox Világkupán a -56kg-os felnőtt női K1-ben bronzot szerző Horváth Anitával folytatjuk! Anita mindössze négy éve foglalkozik küzdősporttal komolyabban, mégis nem egy szép sikert ért el már. Az egyetemista lány tehetségét, nem csak gyors fejlődése, de eredményei is bizonyítják.
Lételeme a sport - a versenyek, az érmek világába már igen fiatalon belekóstolt, hiszen korábban öttusában világ- és Európa-bajnokságon is szerepelt a magyar korosztályos válogatott színeiben. Anita pályáját már a Hurricane gála óta szorosabban nyomon követjük, így természetes, hogy volt pár kérdés a tarsolyunkban.
Következzen az interjú! A sikerek útján - Horváth Anita!
ellenfelem.hu: - Szia, Anita! Kezdjük az elején! Hét évig öttusáztál, négyszeres Európa-bajnok, kétszeres Világbajnok, de olimpiai „B” kerettag is voltál. Hogyan, miért váltottál?
Horváth Anita: - Az öttusát elhúzódó sérülés (térdműtét) miatt fejeztem be, ráadásul akkor kezdtem az egyetemet is. Akkor mérlegelve úgy láttam, itt az ideje befejezni az élsportot és inkább tanulásba fektetni az energiáimat. Már újabb térd műtéthez közeledtem, amikor kiderült, hogy a mandulám okozta a problémákat a szervezetemben.
A mandula műtétet követően újra edzésbe álltam öttusában, újra válogatott is lettem a juniorok között, de betegség miatt ki kellett hagynom az Eb-t. Ez után döntöttem, hogy végleg befejezem ezt a sportot. Azonban a sok felesleges energiámat nem tudta az egyetem lekötni. Az akkori párom járt thai-boksz edzésre és gondoltam kipróbálom. Végül félve, de kíváncsiságból elmentem egy edzésre.
[caption id="attachment_1056" align="aligncenter" width="504"]
Horváth Anita akcióban a Hurricane gálán[/caption]e: - Miért a küzdősportok? Nem akartak lebeszélni? Vagy mindenki megértette, elfogadta körülötted, hogy ez "szerelem első látásra"?
HA: - Mindig is érdekelt a küzdősport, főleg az állóharc típusok. Már gyerekként is nagyon szerettem a harcos, küzdős, motivációs filmeket és a keleti kultúra is vonzott. A környezetem ismert annyira, hogy tudta muszáj mozognom, sportolnom valamit, így meg se fordult a fejükbe, hogy lebeszéljenek. Sőt, inkább bátorításokat, támogatást kaptam. Főleg az öttusa után, már Édesanyámnak sem jelentett gondot. :-)
e: - Hogyan találtál első klubodra Szentendrén? Mesélnél kicsit erről az időszakról, a teremről, mesteredről?
HA: - Ebbe a terembe járt több ismertősöm is, és az akkori párom is, aki által megismerhettem ezt a sportot, klubot. Eleinte csak velük jártam edzésekre, hetente pár alkalommal. Jól esett az egyetemi órák után ott a teremben zárni a napot. Ráadásul Szentendréhez közel lakom, így ez is pozitívum volt, hogy hamar otthon lehetek. :)
Régen öttusában reggel 5-kor elindultam otthonról és este 9-10 körül értem haza. Akkoriban heti 23 edzésünk volt. Teljesen más világ a két sport, és ez nagyon megtetszett. A teremben mindig nagyon jó hangulat volt. Eleinte csak az esti edzéseken vettem részt, ahol Skrobár Róbert és Szászi Ferenc mindig gondoskodtak arról, hogy mindent kiadjunk magunkból.
e: - A küzdősportba fogva rögtön tudtad, hogy versenyezni akarsz majd?
HA: - Pár hónap elteltével egyre jobban azt éreztem a mindennapjaim szerves részévé válik ez a sport. Egyre többször a teremben jártak a gondolataim, kombinációkon, szituációkon pörgött az agyam (még az órákon is). :) Ferivel az edzések során egyre többet beszélgettünk és lehetőségem volt becsatlakozni a reggeli csoportjába is. Ez után rendszeressé váltak a napi edzések, sőt a napi kettő sem volt ritka. Edzésről edzésre egyre nagyobb vágyat éreztem az iránt, hogy a ringben, éles helyzetben is próbára tegyem magamat. Feri támogatásával így forrta ki magát bennem szép lassan a versenyzés iránti vágy.
e: - Ha már a versenyeknél tartunk, melyik volt eddig számodra a legemlékezetesebb mérkőzésed és miért? Melyik meccsre, eredményedre vagy a legbüszkébb?
HA: - Az összes meccsem emlékezetes valamiért, mindegyikből tudtam tanulni. De mégis, eredménytől függetlenül a Fight Night Hungary 3. gáláján való szereplésemet említeném, mert az volt az első valóban muay thai mérkőzésem, ráadásul egyből profiban, egy külföldi lány ellen, hazai közönség előtt.
Ezek egyenként is emlékezetes szempontok, de így együtt megélve még fantasztikusabb élmény. Eredmény tekintetében talán a mostani világ kupa szereplést mondanám, de nem vagyok teljesen elégedett. Tanulságos meccsek voltak, ezekből merítve igyekszem ezen túl edzeni, készülni, versenyezni, főleg ha K-1 szabályrendszerről lesz szó.
e: - Mikor és hogyan kerültél a ReGymhez? Könnyen, gyorsan ment a beilleszkedés?
HA: - A Hurricane Fight gála után nagyjából 3 hónappal kerültem be a ReGym központi termébe. Már előtte is kaptam lehetőséget Rehák Györgytől verseny felkészülésekkor ott edzeni, így nem volt ismeretlen a csapat. Pont ebben az évben voltam először a ReGym edző táborban is, ami nagyon nagy löketet adott.
Az akkori klubomnál én voltam az egyedüli versenyző és megtapasztalva a ReGym versenyzői légkörét, úgy éreztem ott a helyem. Így a volt edzőmmel egyeztetve és Gyuri áldásával ott folytathattam tovább az edzéseket. Úgy érzem nem volt gond a beilleszkedéssel, és mai napig egyre jobban szeretem a társaságot.
[caption id="attachment_12883" align="aligncenter" width="504"]
Horváth Anita akcióban[/caption]e: - Voltak olyan komolyabb sérüléseid, kerültél olyan helyzetbe, ami miatt komolyabban pihenőre kényszerültél, netán az is kétségessé vált, hogy folytathatod-e?
HA: - Már gyerekként is és öttusázóként is sok sérülésem volt, (csonttörések főként) így ezek számomra nem jelentenek problémát. A rosszabb az, hogy ezek miatt sokszor valóban kényszer pihenőre szorul az ember és újra és újra az alapoktól kell kezdeni a munkát. Ezért is érzem közel magamhoz a főnixet, nem véletlen a tetoválás. Mindig újra éled! :)
De igyekszem olyankor máshogy edzeni magamat, azt az időszakot is beépíteni a felkészülésekbe, hogy ha újra edzhetek sokkal jobb mentális állapotban legyek. Vagy éppen az egyetemi teendők kerülnek előtérbe. Volt olyan meccsem ahova törött csontokkal mentem, és részleges izomszakadásokkal jöttem el, de ezek kevésbé ijesztettek meg, mint az év elején kapott agyrázkódásom.
e: - Hogy élted meg ezt az időszakot? Hogyan sikerült átlendülni a negatív szakaszon?
HA: - Annál a sérülésemnél elég sok holtponton mentem keresztül, - első sorban lelkileg- , de mégis tudtam, hogy vissza akarok menni a ringbe. Szerintem ez olyan, mint amikor valaki leesik a lóról - minél hamarabb vissza kell rá ülni. Szerencsére a családom nagyon támogat, annak ellenére, hogy féltenek. Az edzőm, Gyuri is mindenben segít, beszélget velem, így nem csak fizikális felkészítést kapok, aminek nagyon örülök.
Mindig arra törekszik, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki magunkból edzésről edzésre, meccsről meccsre, emellett a versenyeket is úgy szervezi, hogy a lehető legtöbbet tanuljunk belőle. Szakmai tudásának, és sokévi tapasztalatának köszönhetően, én is nagyon sokat fejlődtem mellette, amiért külön hálás vagyok neki. Ezek óriási nagy segítséget jelentenek a nehezebb időszakokon való átlendülésen.
A párom, Horváth István - vagy, ahogy még ismerhetik: „Fishbone” - teljes mértékben támogat, hiszen ő is ennek a sportágnak a színvonalas képviselője. Nem beszélve az edzőtársaimról, barátaimról, akik szintén támogatnak, mellettem vannak a nehezebb pillanatokban is.
e: - Több szabályrendszerben is láthattunk már küzdeni, de adja magát a kérdés, azt hiszem: melyik áll hozzád a legközelebb?
HA: - A mérkőzéseimet latba véve, sokkal több volt K-1, mint muay thai, de a szívemhez mégis az utóbbi áll sokkal közelebb. Magával ragadott az első pillanattól kezdve a tradíciója, mozgás kultúrája.
e: - Nem egy szép eredményt elértél már, de van valami konkrét, nagy célkitűzésed, álmod, a küzdősporttal kapcsolatosan?
HA: - Természetesen vannak álmaim ezzel kapcsolatban, de első sorban szeretetből csinálom ezt a sportot. Korábbi sportágamnál a versenyek és eredmények motiváltak, hajtottak, de nekem a küzdősport ennél sokkal többet jelent. Ha, úgy hoz az élet lehetőséget persze szeretnék élni vele és a legjobb formámat nyújtva kötelek közé lépni, de csak is teljes szívből, szeretetből. Más hogy igazán küzdeni szerintem nem lehet.
e: - Mit adott, mit ad neked a sport? Mi az, amire megtanított?
HA: - Édesanyám után a sport volt, ami a legtöbb mindenre megtanított. Időbeosztással élni, értékelni az egészséget, a pillanatokat és a szabadidőt, alázatosnak és tisztelettudónak lenni másokkal, és még sorolhatnám sokáig. Hálás vagyok a sportnak, hogy megismerhettem azokat az embereket, akikkel kapcsolatban állok, hogy általa sok helyre eljuthattam. A sportnak köszönhetem az életmódomat és azt is, hogy tudom, mivel szeretnék foglalkozni egész életemben: a sporttal.
e: - Mikor és hol láthatunk téged legközelebb akcióban?
HA: - Egyelőre ezt még én sem látom, mert most nyáron fogok sportmenedzseri mester diplomát szerezni a Testnevelési Egyetemen. Így most a világ kupa után, ez kap ideiglenesen főszerepet. De természetesen az edzések sem merülnek feledésbe. Az államvizsga és egy kis pihenő után, már meg is kezdem a felkészülésemet a ReGym által szervezett nyári edzőtáborban, hogy az őszi versenyszezont teljes erőbedobással tudjam elkezdeni.
