Ahogy azt portálunk indulásakor kitűztük, és amint az eddigi cikkeinkből és interjúinkból is kitűnt, elkötelezetten képviseljük a hazai sportolókkal kapcsolatos hírek, eredmények közlését, igyekezve első sorban a velük kapcsolatos történéseket, híreket fókuszban tartani, prioritással kezelni. Az internetnek, a sport csatornáknak köszönhetően igen sokan ismerik a nagy, külföldi neveket, legyen szó kick-boxról, MMA-ról, bokszról vagy egyéb küzdősportról. Sajnos sok kiváló magyar harcos repül a radar alatt úgymond, és mivel a bulvár, a fősodrat nem foglalkozik velük, szinte mintha nem is léteznének. Sajnos. Többek között ezen is szeretnénk változtatni, ill. aktívan részt venni a folyamatban, hogy ez megváltozzon.
Jelen interjúnkban a nyolcszoros Európa- és hatszoros Világbajnok, 5. danos kick-box mestert, a mindössze 26 éves Mórádi Zsoltot kérdeztük sportról, kezdetekről, elképesztő tempójáról, mellyel az életet éli, de a tervek mellet sem mentünk el! Mi vette rá Zsoltot, hogy a kick-box-ba fogjon? Hogy találkoztak? Szerencse? Sors? Ki lehet emelni ennyi eredmény közül valamit, ami különösen fontos és kiemelkedő számára? Mit lehet elérni még, mi hajthat valakit, aki ennyi mindent elért már és letett az asztalra (legutóbb január végén, Athénből hozta haza az aranyat a WAKO Athens Challenge Tournament pointfighting open kategóriában)? Válaszoljon minderre ő maga, Mórádi Zsolt!
ellenfelem.hu: - Kérlek mesélj kicsit magadról és a sporttal való találkozásodról!
Mórádi Zsolt: - A versenyszerű sporttal való találkozásom az általános iskolás éveim legelejére datálható. Mivel sporttagozatos osztályba voltam beíratva, muszáj volt egyesületi szinten sportolnom, ezért első osztályos koromban csatlakoztam iskolám röplabda csapatához. Most már mondhatom, hogy szerencsémre ez a pályafutás alig tartott tovább, mint fél év, mert az edző nem tudta tovább vállalni a kis csapat irányítását, így nagyon gyorsan újra sportágválasztás elé kerültem. Abban az időben édesapámnak volt egy kedves ismerőse, aki akkor már évek óta kick-box versenyző volt. Az ő biztatására lettem beíratva 1996 év végén a Csepeli Szabadidősport Egyesület kick-box szakosztályába, ami ma már a HALKER-KiralyTeam Kick-box Akadémia nevet viseli, és immár több mint 17 éve vagyok a csapat versenyzője. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a szüleim elmondása szerint nagyon jámbor lelkű gyerek voltam, akinél könnyen eltört a mécses alkalomadtán, így nagyon örültek, amikor lehetőség adódott a szilárd jellemhez vezető személyiségjegyek megtanulására a küzdősport által. Sejtésük nagy szerencsémre valóban beigazolódott. Szépen lassan megerősödtem testileg és lelkileg is, amiért nagyon hálás vagyok a sportágnak és a csapatomnak.
Azokban az években iskolatársaim jelentős része az akkor nagyon eredményes és jó hírű, csepeli birkózó csapat tagjai voltak, így gondolva egy merészet, nem kellet sok és én is beálltam közéjük. Az akkor már kialakulóban lévő maximalista hozzáállásom miatt nem tudtam megülni két lovat egyszerre, így a továbbiakban kizárólag egy sportra koncentráltam, a kick-boxra. Nyolc év alatt iskolai szinten kipróbáltam versenyszerűen számos sportágat a labdarúgástól kezdve, a tornán keresztül, az atlétika sokféle számán át. Nagyon élveztem azokat a versenyzéssel zsúfolásig megtöltött éveket, és szilárd meggyőződésem, hogy a különféle sportágak sajátos mozgásanyagának elsajátítása segítségemre volt a pointfighting eredményeim elérésében.
e: - Ennyi verseny és eredmény után hogy látod - szerencse volt vagy sorsszerű a találkozásod a kickbox-val?
MZS: Szerencsésnek mondhatom magam, nem is csak a sportág megtalálása miatt, hanem azért is, mert ahhoz a csapathoz kerültem, amely olyan emberré és sportolóvá formált, mint amilyen ma vagyok, és nem mellesleg, amelyik a világ pointfighting kick-box életének egyik, ha nem a legmeghatározóbb szereplője.
"Hiába van például egy adott versenyszituációban más véleményem, ott és akkor azt csinálom, amit ő mond..."
e: - Szemmel láthatóan nagyszerű a szinkron Király István és közted, de általában a tanítványok között. Te hogy látod belülről, miért vagy mitől működik ilyen jól ez a kapcsolat?
MZS: Király István, 6. danos kick-box mesteredző, 8 éves korom óta edzőm és tanítóm. Tanítása egyáltalán nem csak sportszakmai oktatást, hanem az ő ismeretei összességének és fiatalkori hibáiból tanult bölcsességének az átadását is jelenti számomra. Edzőm, tanítóm, második apám és mindezek mellett a legjobb barátom, akiben maradéktalanul megbízom, és ami fontos, hogy ez az érzés kölcsönös.
Hiába adódnak nézeteltérések akár edzésen, akár a magánéletben köztünk, mert azok minden kapcsolatban akadnak, könnyen felül tudunk emelkedni rajtuk, és az előbb említett kölcsönös bizalom miatt könnyedén megoldást is találunk rájuk együtt minden esetben. A mély, bizalmi kapcsolat ellenére az edzéseken szigorúan edző és tanítvány viszony uralkodik köztünk, ami az eredményesség egyik nagyon fontos eleme. Hiába van például egy adott versenyszituációban más véleményem, ott és akkor azt csinálom, amit ő mond, és ez tényleg ilyen egyszerű, mint ahogyan mondom. Akkor és ott nincs apelláta. A maradéktalan bizalom egymásban a mi különleges kapcsolatunk alapja.
[caption id="attachment_4312" align="aligncenter" width="610"]
"Barátok vagyunk, és ha bármelyikünknek segítség vagy támogatás kell, az edzőtermen kívül vagy belül, ott vagyunk egymásnak."[/caption]
e: - Mi a Halker-KirályTeam elképesztő sikereinek titka szerinted?
MZS: Nem könnyű szavakba önteni azt a különleges kapcsolatot, ami az egész HALKER-KiralyTeam-et átszövi, de természetesen megpróbálom. Talán furcsán hangzik, ha azt mondom, hogy egyfajta mesterséges család vagyunk. Közel 20 év alatt „választódtunk ki“ a csapatnál megfordult ezres nagyságrendű sportolók közül. Egy 10-15 fős csoport, beleértve Király Istvánt is, alkotja a csapatunk mai kemény-magját, akik mára mind felnőtt Európa- és/vagy világbajnokokká váltak, és igyekeznek példát mutatni mind elhivatott sportolóként, mind pedig emberként a közel 200 fősre duzzadt teljes KiralyTeam-nek.
A kemény-mag kivétel nélkül szinte minden hétköznap együtt edz a csepeli tornateremben, együtt járunk versenyekre és edzőtáborokba egész évben, szóval több időt töltünk egymással, mint a legtöbb rokonunkkal. A család jelző persze nem csak az évente együtt töltött idő hosszában, hanem annak minőségében merül ki igazán. Barátok vagyunk, és ha bármelyikünknek segítség vagy támogatás kell, az edzőtermen kívül vagy belül, ott vagyunk egymásnak. Pusztán ennyi a KiralyTeam titok.
Igen, még valami! Azt sem szabad elfelejteni, hogy a tornatermünk egyes tatamijain néha 5-6 (!) világ- és vagy Európa-bajnok tud együtt edzeni egymással. Ezt úgy képzeljétek el, hogy minden egyes nap egy vagy akár több világbajnoki döntőt tudunk lejátszani egymással. Nem semmi, ugye? Ezzel a világon semelyik másik sportklub sem büszkélkedhet. Ez is a „titok“ része, ami hosszú-hosszú évek kemény és elhivatott munkáján, valamint Király István személyiségén és tudásán alapul.
e: - Mesélnél egy kicsit a PFM-ről? Bemutatnád röviden, hogy miről is van szó, mi a rendszer lényege és hogy épül fel?
MZS: A PFM, vagyis Pointfighting Masters, egy 2011-ben általunk létrehozott brand, melynek „termékei“ pointfighting szemináriumaink. Mára hivatalos instruktorként Király István, Jároszkievicz Krisztián, Gömbös László és jómagam, segítőként pedig Veres Richárd és Imre Tamás képezzük a PFM gárdáját. Meghívások alapján utazunk a világ körül és oktatjuk Király István pointfighting kick-box edzéselméletét, vagyis a KiralyTeam „titkot“ Oroszországtól Chiléig.
Kaptunk már meghívásokat például Mexikóból, Kanadából és Nagy-Britannia különböző részeiből is. A PFM legnagyobb eseménye az idei évben már a 9. alkalommal megrendezésre kerülő nyári nemzetközi pointfighting edzőtábor, ami 8 teljes napig tart. A KiralyTeam Summer Camp az utóbbi 3 évben a világ legnagyobb pointfighting edzőtáborává nőtte ki magát 150-160 fő részvételével, melynek 90%-át nemzetközi szintű sportolók alkotják 15-20 különböző országból.
Nagyon izgalmas megismerni a legkülönbözőbb pointfighting kultúrákat, és hálás feladat eleget tenni a résztvevők tudáséhségének. Nagyon élvezem ezeket a szemináriumokat. Erre az évre már tárgyalás alatt van egy újabb amerikai PFM szeminárium is, amiről egyelőre többet még nem mondhatok.
e: - Néhány éve összeültetek páran, mert kitaláltatok valamit, amiből aztán megszületett a Hyper Fight Club. Beszélnél egy kicsit erről?
MZS: - Már korábban is tapasztaltam, hogy a Facebook-on közzétett Hyper-ral kapcsolatos bejegyzéseim félreérthetőek lehetnek. Ez alkalommal akkor tisztába teszem a Hyper és a köztem lévő kapcsolatot. A Hyper egy 2009-ben alapított észak-amerikai cég, melynek fő profilja a sportruházat gyártás és értékesítés főként a küzdősport vonalon, de néhány ahhoz kapcsolódó projektjük is, amely az egész világra kiterjed.
A kezdetekben a Hyper látóköre kizárólag az Egyesült Államokban elképesztő módon népszerű és megbecsült formagyakorlatos harcművészekre terjedt ki, mellyel a márka letette névjegyét a legnagyobb küzdősport szervezetekben a tengerentúlon, és megalapozta saját népszerűségét anyaországában. Ezek után 2012 év végén egy új célcsoportot célzott meg, mégpedig a „bunyósokon“ keresztül, ez a Hyper Fight Club.
Itt jövök én és HALKER-KiralyTeam-es csapattársam, a magyar X-Faktor zenei tehetségkutató műsorból is ismert Gömbös László a képbe. Sokan talán még nem tudják, de 2011 év vége óta a legnagyobb tradíciójú és presztízsű észak-amerikai csapat, a John Paul Mitchell Karate (Team JPM Karate) leszerződtetett kettőnket a tengerentúli versenyszezonokra, mely tagságunk azóta is tart. A JPM segítségével évente 4-5 alkalommal tudjuk megmérettetni magunkat az amerikai kontinens legjobbjaival. A tengerentúli eredményeinknek köszönhetően figyelt fel ránk a Hyper, és váltunk a Hyper Fight Club arcaivá és nagyköveteivé már a 2012-es induláskor.
Ennek a Club-nak a célja a sportág népszerűsítésén túl az egész világon elterjedt fiatalkori erőszakoskodás megállítása Hyper Bully Defense nevű mozgalmával. Ez a mozgalom a küzdősportok által megszerezhető önbizalmat és önvédelmet hirdeti, amely eredményesen felveheti a harcot a fiatalkori terrorizálással, és mára már igen komoly sikerrel teszi azt mind az öt kontinensen. Nagyon büszke vagyok, hogy egy ilyen nemes célért küzdő szervezet kiemelt tagja lehetek, és igazán remélem, hogy a Hyper Bully Defense mozgalom minél hamarabb eléri végső célját.
[gallery type="slideshow" link="none" ids="4310,4311,4308,4307,4306" orderby="rand"]
e: - Rengeteg verseny, eredmény van már mögötted. Mi az, ami motivál, hajt még mindig és tartja benned a tüzet?
MZS: - Ez egy lényeges kérdés. Amikor 8 éves koromban elkezdem a kick-box-ot két célt tűztem ki magamnak: fekete öves mesterré és a sportág világbajnokává akartam válni. Tizenegy évre arra a dátumra elértem mindkettőt, így új célok következhettek. Akkoriban nem volt nehéz új célokat kitűzni magamnak, mert olyan sportolókkal volt lehetőségem együtt készülni a világversenyekre a Magyar Kick-box Válogatottban, mint Dancsó Zoltán 6-szoros és Debreczeni Dezső 7-szeres világbajnokok, akik a legmagasabb szinten tartották bennem a motivációt hihetetlen eredményeikkel. Az a korszak is véget ért. Gyorsan múlnak az évek.
Bevallom voltak olyan - szerencsére rövid - időszakok, amikor motiváció hiánnyal küzdöttem. Már minden versenyt megjártam, amit lehetett, a legtöbbön már győztem is legalább egyszer, így bajban voltam. Hasonló gondokkal, úgy gondolom, hogy minden professzionális szintű versenyző megküzd egyszer-kétszer a karrierje során, amivel nincs is nagy gond. Egyszerűen törvényszerű a versenysportban. Szerencsére gyorsan átvészeltem ezeket a bizonytalan időszakokat, és megtanultam, hogy hogyan tűzzek ki további célokat magam elé, és hogy hogyan motiváljam magam edzésről edzésre.
Mára már nincsenek, és remélem, hogy nem is lesznek többet motivációs problémáim. Olyan tűz és bizonyítási vágy ég bennem újra, mint gyerekkoromban a kezdetekkor. Új céljaim vannak. Ebben sokat segített a szerződés az amerikai csapattal, és a Hyper színre lépése is, mivel óriási kihívást jelent megmérettetni magam versenyről versenyre egy idegen kultúrában a tengerentúlon, új versenyzők ellen. A kihívások azok, amik egy versenysportolót hajtanak tovább. Persze, így 26 évesen már a privát életemet is szem előtt kell tartanom, és a versenyek még mindig költségesek, de egyelőre még össze tudom egyeztetni a két életet. Nem könnyen, de még megy.
e: - Versenyekre jársz, szemináriumokat tartasz világszerte. Szemmel láthatóan nagyon sűrű a beosztásod. Hogy bírod?
MZS: - Az utóbbi néhány évben valóban nagyon sűrűvé váltak a napjaim. Hétköznaponként napi 1-2 edzésen veszek részt, ami nem csak kick-box edzésekben, hanem szabadtéri futóedzésekben és edzőtermi foglalkozásokban merül ki. Néhány hónapja találkoztam Horváth Gergely profi személyi edzővel, és most a segítségével együtt próbálunk javítani az állóképességemen az egész versenyszezonban. Ez egy nagyon új dolog nekem, hiszen 16 éven keresztül kizárólag egy edzővel, Király Istvánnal dolgoztam együtt, de úgy érzem, hogy jól haladok a fejlődésben Gergő segítségével.
Az edzések mellett munkával töltöm ki a napjaim maradék idejét, ami a sportolói életemtől teljesen független, valamint folyamatosan szervezem a szemináriumokat és a versenyzéssel kapcsolatos ügyeimet. A hétvégék többnyire versenyzéssel, vagy edzéssel és pihenéssel telnek.
Rengeteget utazom, ami szinte kizárólag a sport miatt történik, és az amerikai csapatomnak köszönhetően nem csak Európa-szerte, hanem a tengerentúlra is 5-6 alkalommal eljutok egy évben. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egy-egy hétvégén nem jut eszembe, hogy szívesen unatkoznék egy kicsit, de az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ha esetleg megadatik ez az érzés, néhány óra után hasztalannak érzem az eltöltött időt, és elindulok valami hasznosabbat csinálni. Hasonlóan élem az életemet egészen gyerekkorom óta, persze akkor még a tanulás volt jelen a munka helyett. Válaszolva a kérdésedre, el sem tudom igazán képzelni az életemet máshogyan, lassabb ritmusban.
e: - Ki tudsz emelni valamit az eredményeid közül, ami különösen fontos és amire kiváltképp büszke vagy?
MZS: - Azt mindenképpen, hogy 26 éves koromra 6-szoros WAKO kick-box világbajnoknak mondhatom magam, ami azért komoly eredmény, mert egyrészt a WAKO Kick-box Világszövetség a SportAccord (Nemzetközi Sportszövetségek Szövetsége) által elismert egyetlen kick-box világszövetség (ami a WAKO presztizsének utolérhetetlen nagyságát mutatja a kick-box sportban), másrészt pedig azért, mert a világon csak egy maroknyi ember mondhatja el ugyanezt magáról. Talán ez egy amolyan magyar szokás, mert Pesuth Ritán (6-szoros WAKO világbajnok), Dancsó Zoltánon (6-szoros WAKO világbajnok) és az ebben a tekintetben világrekorder Debreczeni Dezsőn (7-szeres WAKO világbajnok) kívül más bunyósról nem is tudok, aki ilyen eredménnyel büszkélkedhet.
A WAKO-n kívüli eredményeim közül, amire a legbüszkébb vagyok, az az, hogy a pointfighting egyik őshazájában, az Egyesült Államokban, ahol a versenyek és a versenyzők színvonalával talán csak Európa képes felvenni a kesztyűt, én vagyok az egyetlen nem amerikai versenyző, aki valaha nyílt ketegóriát (Overall Grand Champion címet) nyert pointfighting szabályrendszerben a tengerentúli major versenyek bármelyikén (New England Open, US Open, Ocean State Grand Nationals, Diamond Nationals).
e: - Mik a terveid az idei évre és azon túl?
MZS: - Éppen egy komolyabb vádli- és térdsérülésből vagyok felépülőben, úgyhogy a legközelebbi célom, hogy tökéletesen meggyógyuljon a bal lábam. Olyan 85%-os állapotban lehet most már, ami azért nagyon jó hír, mert az év első negyedének legnagyobb versenyére készülök, a márciusi Irish Open világkupára. Ezen a versenyen kívül a 100%-os forma elérése júniusra, a floridai Orlandoban megrendezésre kerülő amerikai csúcsversenyre, a US Open-re, és az év végi WAKO világbajnokságra van kitűzve, ami az ír fővárosban, Dublinban kerül megrendezésre, és ahova címvédőként utazom.
Úgy érzem, hogy ha a sérülések elkerülnek, akkor még 4-5 olyan hasonlóan eredményes évem lehet a versenysportban, mint az elmúlt időszakban, ami akár Debreczeni Dezső világrekordjának a megdöntéséhez is bizakodásra adhat okot, de ennyire azért nem szeretnék előre szaladni. Csak lépésről lépésre.
Köszönjük, hogy időt szakítottál ránk és további sok sikert kívánunk Neked, legyen szó sportról vagy magánéletről! Reméljük hamarosan ismét beszámolhatunk majd rólad 'Helyzetjelentés' rovatunk keretében olvasóinknak! Zsoltot pályafutását, utazásait és egyebeket addig is a Facebookon vagy Instagram-on követhetitek.
MTI Fotó: Kovács Tamás[/caption]
fotó: Magyar Kick-Box Szakszövetség Facebook[/caption]
„Kicsit fáradtan, de ígérem meglesz az eredmény lányok, fiúk!” - Debreczeni Dezső[/caption]
