A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Freddie Roach. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Freddie Roach. Összes bejegyzés megjelenítése

Kulisszák mögött - Miguel Cotto

[caption width="504" id="attachment_9625" align="aligncenter"]Miguel Cotto Fotó: Mike Ehrmann/Getty Images[/caption]

Nem olyan rég betekinthettünk Saul "Canelo" Alvarez felkészülésébe. A mexikói november végén csap össze Miguel Cotto-val Las Vegasban. Most lehetőségünk van ugyanezt megtenni a Purto Ricó-i esetében is.


Cotto a Wild Card termében készül Freddie Roach vezénylésével, és ahogy az alábbi videóban is látható lesz majd a teljen összehang mentén telnek a foglalkozások. Roach azt nyilatkozta, hogy Alvarez egyik fő gyengéje az állólépessége lehet, míg a mérkőzések elején nagyon aktív, addig a közepétől egyre esik az aktivitása.


[youtube https://www.youtube.com/watch?v=xMb_ED9b6sI&w=560&h=315]

Interjú Dr. Randy Borum-mal a küzdősportok pszichológiájáról

Az alábbiakban egy, a Fight News Unlimited oldalán megjelent interjú fordítását olvashatjátok. Az oldal készítői a küzdősportok pszichológiájával foglalkozó szakembert kérdeztek ezeknek a sportágaknak a mentális oldaláról – többek között például az elvesztett meccshez való hozzáállásról, az összpontosítás, a vizualizáció és a pozitív belső beszéd fontosságáról. Dr. Borum rendőrből lett pszichológus és egyetemi tanár, aki az erőszak és terrorizmus lélektana mellett a magas stresszel és kockázattal járó helyzetek pszichológiáját kutatja. Emellett sportpszichológusként profi MMA-harcosokkal és bokszolókkal dolgozik.


RB-Chair


FNU: Mennyire fontos egy sportoló, ezen belül is egy harcos számára a pszichológia?


RANDY: A legjobb küzdősport edzők és sportolók közül sokan úgy vélik, hogy ezekben a sportokban a  siker 10-20%-a köszönhető a fizikai, míg 80-90% a mentális tényezőknek. Pat Miletich mondta ezt az MMA-ról. Freddie Roach említette ugyanezt a bokszról, és Dan Gable a birkózásról. A valóságban persze nincs lehetőség arra, hogy pontosan megmérjük ezeket a dolgokat, de mégis mind arra a tényre hívják fel a figyelmet, hogy a pszichológiai tényezők kritikus fontosságúak a hatékony harcos sportteljesítményben. Ez a profi szinteken különösen fontos lehet, ahol az ellenfeleket már eleve összepárosítják testsúly, tapasztalat és készségek alapján. A sportpszichológia nem varázslat, nem fog egy rossz harcost kiemelkedővé változtatni, viszont a legtöbb sportolónak segít megvalósítani a benne rejlő lehetőségeket.


FNU: Hogyan tudja egy harcos maximalizálni a pszichológiai megközelítést a felkészülés során?


RANDY: Érdekes, hogy a legtöbb harcos szerint a mentális készségek a legfontosabbak, de a saját edzésük során majdnem az egész időt a fizikai edzéssel töltik, és keveset szánnak a mentális készségek fejlesztésére. Talán azért van ez, mert sokan nem tudják, hogy a pszichológiai készségek tanulhatók és fejleszthetők. Nem feltétlenül jönnek maguktól.


FNU: Mi történik az agyban, amikor egy harcos felspannolja magát, vagy éppen kiborul, elveszti az önuralmát?


RANDY: Az agyunk szabályoz minden viselkedést. Annak, hogy hogyan küzdesz, három olyan viselkedési eleme van, amelyet pszichológiai tényezők szabályoznak: a gondolatok (kogníciók), az érzések (érzelmek), és a testi (szomatikus) érzések.


Az, hogy egy harcos felpörgeti magát, vagy elveszti az önuralmát, és hogy ez mikor történik, nagyrészt azon múlik, hogy mi történik a gondolataiban, érzéseiben és a testi reakcióiban. Ezeknek a tényezőknek mindegyike befolyásolni tudja a másik kettőt, a különböző időpontokban más és más sorrendben. Egy negatív gondolat, mint például „Fogy az erőm – nem fogok tudni kitartani a menet végéig” az elbátortalanodás érzéséhez, valamint a fáradtság testi érzetéhez vezethet. Ezzel szembenaz olyan magabiztos gondolatok ismétlése, mint például „Izmos és erős vagyok, tökéletesen felkészülve erre a meccsre” az izgatottság érzését idézheti elő, amely az energia testi érzeteit hozza magával.


A megoldás – csakúgy, mint a küzdelem stratégiája – abban rejlik, hogy felkészüljünk mindenre, ami történhet, és kialakítsuk azokat a készségeket, amelyek segítségével megfelelően reagálhatunk.


FNU: Hogyan kell egy harcosnak az elvesztett meccshez hozzáállnia?


RANDY: Tapasztalatom szerint a legjobb harcosok nem rágódnak a vereségen, és nem is hibáztatják magukat újra meg újra. Kialakítanak egy értelmezést, ami számukra megmagyarázza, hogy „mi is történt” – aztán kitalálják, min kell dolgozniuk, hogy ez ne történjen meg újra; felállítanak erre egy tervet; és ezt végigcsinálják. Sok harcos a veszteséget olyasmivel magyarázza, ami számára működik, de mások ezt „kifogásnak” vélhetik. A veszteségben való dagonyázás elszívja az energiádat, és aláássa az önbizalmadat. Egy meccs elvesztése nem tesz „vesztessé”.


A vesztes meccs utáni talpraállás során, ami a legtöbb embernek segít, az a veszteség elfogadása, az önbizalom megőrzése, és konkrét, mérhető célok kijelölése, amelyeket el akarnak érni a továbblépésben. Ezután rögtön azon kezdenek dolgozni, hogy elérjék őket. Az előretekintés jobban működik, mint a visszafele nézés.


FNU: Milyen szerepe van a vizualizációnak és a pozitív megerősítésnek egy harcos fejlődésében?


RANDY: A sportolók különféleképpen használják a vizualizációt. Az egyik módja a mentális gyakorlás. Amikor először tanulsz egy technikát, akár több százszor is elismételheted fejben, még akkor is, ha edzésen nincs lehetőséged ennyire. Persze a leghatékonyabb a fizikai edzés, de a mentális gyakorlás szintén működik – főként akkor, ha saját magadat úgy képzeled el, ahogyan végrehajtod a feladatot, nem csak „kívülről figyeled” magad. Kutatások azt mutatják, hogy egy testi készség mentális gyakorlása ugyanazokat az idegpályákat aktiválja, mint amikor a valóságban hajtod végre a feladatot. A vizualizáció egy másik módja egy konkrét küzdelemre való felkészülés. Elképzelheted magad, ahogyan egy bizonyos ellenféllel küzdesz – pontosan úgy teljesítve, ahogy te akarod, sikeresen kivédve a támadásait. Pszichológiailag így azt az előzményt építed fel, hogy már többször győzedelmeskedtél fölötte, ami megerősíti az önbizalmadat.


FNU: Miben különbözik egy harcos mentalitása a többi sportolóétól?


RANDY: Ez egy nagyon érdekes kérdés. Nem tudom, hogy létezik-e „jó” válasz, vagy hogy a válaszfeltétlenül igaz-e minden harcosra. A készségek közül sok hasonló, de különbözőképpen kell alkalmazni. Például az összpontosítás fontos a teniszben és a küzdősportban is, de az, hogy hogyan, mire és mikor összpontosítasz, illetve hogy mi tereli el a figyelmedet, az nagyon eltérő minden sportban. Egy tényező, ami szerintem valamennyire különleges az MMA-ban, az a dominanciáért folyó harc nagyon személyes és fizikai természete. Ez egyike annak a nagyon kevés sportnak, ahol az emberek jellemzően azért veszítenek, mert akkora fájdalmaik vannak, hogy fel kell adniuk, vagy mert az ellenfél annyira szétveri őket, hogy a bírónak kell közbelépnie. Sok sportágban meg lehet sérülni, de azok a sérülések esetlegesek. Az MMA-ban viszont ezek nem a játék részei, hanem maga a játék. Tehát az egyik olyan dolog, ami különbözik egy MMA harcos mentalitásában, az az, hogy kognitíven, érzelmileg és testileg alkalmazkodnia kell ahhoz a tényhez, hogy az ellenfele az esetek többségében arra törekszik, hogy fájdalmat okozzon neki. Különböző harcosok különféleképpen fejlesztik ki ezt az alkalmazkodást, de mindenképpen találnod kell egy módot arra, hogy ezt egy profi sporteseményként, ne pedig kocsmai verekedésként kezeld.


A teljes interjút angolul itt (link:http://unlimitedfightnews.com/wordpress/an-experts-perspective-on-the-mental-aspects-of-fighting/) olvashatjátok.


Bóna Krisztina

Freddie Roach - Profil

Freddie Roach

Kezdetek


Freddie Roach a bokszra született. Bajnoknak nevelték. Apja maga is profi volt, édesanyja pedig boksz bíró. Idősebb testvére is korán kezdte a boksszal való ismerkedést, majd mikor Freddie hat éves lett, szinte azonnal levitték egy helyi terembe. Napi több órát edzett az edzővel, heti hatszor.


De mindennek megvan az ára. Freddie 15 éves korára úgy érezte ki van égve. Egyre több kifogást gyártott, hogy miért ne menjen a terembe. Persze az emberek is észrevették, hogy valami megváltozott. Egy napon aztán anyja így szólt hozzá: "Minek küzdesz egyáltalán? Egyfolytában csak ütnek. Nem tudsz bunyózni." Apjától és testvéreitől már megszokta az állandó kritikát, de anyjától igencsak meglepte az őszinte megállapítás. Anyjuk bátyját szemmel láthatóan többre tartotta, Freddie pedig elhatározta, hogy bebizonyítja igazát és hogy mindenki más téved. Visszatért a terembe, de ezúttal már egy teljesen más, szinte mániákus hozzáállással. Felfedezte magában a szenvedélyt a gyakorlás és a fegyelem iránt és élvezni kezdte, ahogy érezhetően jobbá vált, ahogy egyre több trófea kezdett felgyűlni és azt, hogy immáron meg tudta verni bátyját. A sport iránt érzett szerelme újra fellángolt.


Magaslatok és mélységek


Freddie láthatóan jobb lett, apja pedig Las Vegasba vitte, hogy karrierjét egy komolyabb szintre emeljék. Vegasban, 18 évesen Roach találkozott a legendás Eddie Futch-val, aki új edzőjévé vált. Nagyon ígéretesen indult a történet: Freddie-t beválogatták az amerikai boksz csapatba és a ranglistákon is megindult felfele. Hamarosan azonban egy újabb, nagyon kemény falba ütközött. Mindent megtanult Futch-tól, mindent a tökéletességig gyakorolt, de amikor harcolni kellett, az egész elszállt. Ahogy megütötték, Freddie az ösztönökre váltott a technikáról. Érzelmei elragadták, bunyói pedig sok menetes verekedésekké váltak. És Freddie gyakran vesztett.


Pár év múltán Futch azt mondta neki, ideje visszavonulnia. De Roach egész élete a bokszról szólt. Vonuljon vissza? És utána? Folytatta hát és vesztett. Folytatta, amíg maga is meg nem látta az igazságot. Visszavonult. Telemarketingesként kezdett dolgozni és keményen ivott mellé. Ekkorra már gyűlölte a sportot. Annyi mindent bele tett, de semmit nem tudott felmutatni erőfeszítései nyomán.


A fordulat


Egy nap, már-már önsajnálatból, Freddie beugrott egykori termébe, hogy megnézze barátja, Virgil Hill kesztyűzését egy övmeccsre készülő bokszolóval. Mindkét bokszoló Futch tanítványa volt, de Hill sarka üres maradt, így Freddie hozta neki a vizet és tanácsokkal látta el. Másnap Roach ismét megjelent. Aztán újra, meg újra. Rendszeresen lejárt. Nem fizette senki, így a telemarketinges állás maradt, de megszimatolt valami lehetőséget. És kétségbeesetten akart valami jobbat. Mindig időben ott volt és utoljára távozott. Miután tökéletesen ismerte Futch technikáit, így tanítani is tudta azokat. Egyre több mindent bíztak rá. De Roach itt még mindig kételyekkel küzdött - meddig bírja vajon? Meddig tarthat ez az egész edzősködés? Egy kegyetlen pálya volt ez, az edzők pedig nem bírták túl sokáig. De attól is tartott, hogy ebbe is beleun és az egész rutinná válik, ahol is ugyanazt ismételgeti majd orrvérzésig, amit Futch-tól tanult. Egy része még mindig küzdeni akart. A tűz soha sem aludt ki teljesen.


Egy nap Virgil Hill barátja aztán mutatott neki egy technikát, amit valami kubai harcostól tanult el - a zsák helyett a kubaiak az edzőjükkel dolgoztak, aki bent volt velük a ringben és nagy párnákat viselt. A ringben a bunyósok félig-meddig sparringoltak az edzővel és az ütéseiket gyakorolták. Roach kipróbálta a dolgot Hill-vel és szemei felragyogtak. Azon túl, hogy a visszakerült a ringbe, volt itt még valami más is. Seregnyi dolog átrohant a fején és úgy látta, hogy ezt a módszert többre is fel lehet használni az ütések gyakorlásánál. Történetesen arra, hogy egy egész stratégiát kidolgozzon és valós időben mutassa azt be a bunyósának, a ringben. Úgy látta, hogy az egész sportot forradalmasíthatja és új életet lehelhet bele. Elkezdte kidolgozni a technikát a bunyósokkal, akiket már ő edzett. Sokkal strategikusabb és folyékonyabb manővereket tanított nekik.


Hamarosan ott hagyta Futch-t és egyedül kezdett dolgozni. Hamar híre ment, mint olyan edzőnek, aki mindenki másnál jobban felkészíti a bunyósait és néhány éven belül generációja legsikeresebb edzőjévé vált.


Freddie-Pac
Parkinson kór


Roach-nál 1990-ben Parkinson kórt diagnosztizáltak. Gyógyszerekkel, injekciókkal és a bunyósok edzésével szerencsére elég jól kordában tudja tartani betegségét, így állapota nem vagy csak enyhe mértékben romlik. Doktorai szerint az aktív életmód, a speciális edzések és a kéz-szem koordináció tették lehetővé a betegség előrehaladásának lassítását. Bár beszédén hallatszik az a furcsaság, ami a sok fejsérülést szenvedett bokszolókra, küzdősportolókra jellemző, az edzésekre ez nincs hatással.


Edzőként Roach olyan nevekkel dolgozott együtt, mint Mike Tyson, Oscar De La Hoya, James Toney, Bernard Hopkins és Manny Pacquiao, akivel forradalmasították a bokszot és akire a legbüszkébb. De ez már egy másik cikk témája lehetne.


Pacman