Nem csak egy vérbeli muaythai mérkőzésen repkednek a térdesek a versenyzőktől, hiszen az MMA sem nélkülözi ezt a hatékony és egyben nagyon látványos technikát. A bizonyítékot erre az alábbi videóban láthatjátok egy csokorba gyűjtve! Jó szórakozást! :)
Az alábbiakban a hivatalos közlemény olvashatjátok:
Kedves Barátaink!
Örömmel értesítünk Benneteket, hogy megalakult a Magyar Grappling Szövetség, a Fővárosi Törvényszék bejegyezte, mint országos sportági szakszövetséget és a bejegyzés jogerőre is emelkedett.
A szakszövetség tisztségviselői:
Elnök: Kovács Gábor
Elnökhelyettesek: Vancsik Nándor és Lakatos Sándor
Titkár: dr. Boromisza Péter
Gazdasági vezető: Berkes László
Az elnökség tagjai: Merkert Zoltán és Sós György
A Felügyelő Bizottság elnöke: dr. Szilágyi Dávid
A szakszövetség képviselői:
Kovács Gábor és Berkes László
A szakszövetség önálló jogosítványai alapján rendezzük meg ezentúl a versenyeinket, a Magyar Bajnokságot és a Diákolimpiát, állítjuk össze a válogatottat.
Mellékelem az Alapszabályt és a csatlakozási kérelmet. Örömmel várjuk minden sportszervezet jelentkezését.
"A Szakszövetség tagja lehet minden sportszervezet, amely a Szakszövetség célkitűzésével egyetért és a célok megvalósítása érdekében tevékenységében aktívan részt kíván venni, továbbá az Alapszabályban foglalt rendelkezéseket elfogadja. A Szakszövetségbe való felvétel nem tagadható meg, ha a kérelmező a Szakszövetség Alapszabályát magára nézve kötelezően elfogadja, és a felvételhez jogszabályban meghatározott feltételek fennállnak."
A Magyar Grappling Szövetség nevében
Berkes László
Az elemzés egyfajta tanulmány a harcosok szokásairól, tendenciáiról, bizonyos – a stílusukban, habitusukban feltűnő – mintázatokról, melyek, ha többször alkalmasak arra, hogy kihasználják ellenük őket, általuk akciójuk vagy reakciójuk megjósolhatóbb, kiszámíthatóbb lesz, akkor hibáról beszélhetünk.
Természetesen mindenki követ el hibákat, legyen szó technikáról vagy akár stratégiáról.
Minden bunyósnak vannak kedvenc technikái, megközelítései, melyek szokásaikká válnak. Ezekben a legerősebbek. Ez egyben azonban az Achilles-sarkuk is lehet. Ha megakadályozzák őket abban, hogy legerősebb fegyvereiket használják, ott, ahol azt ők szeretnék, amolyan B tervre kényszerülnek, melyben szinte lehetetlen, hogy kimagaslóan jól teljesítsenek.
A lényeg alapvetően nem az sokszor, hogy ki követ el kevesebb hibát, hanem, hogy ki tudja inkább erre rávenni ellenfelét, kiszámíthatóbb reakciókat, ellenreakciókat kiprovokálni és mennyire tud aztán élni a hiba nyújtotta lehetőségekkel, nyitányokkal.
Ahogy az első találkozás kapcsán írott elemzésünkben ajánlottuk, Spéth szinte végig igyekezett Görbicset ütései végén tartani, dzsebbel tapogatózott/mérte a távot és előkészítette akcióit, a combosokkal elvéve ellenfele lábmunkájából is.
A dzseb mögül dolgozás, a combosok, és főleg a tolók nagyon jól működtek végig. Távol tartották, megzavarták, kizökkentették sokszor Görbicset, aki a főleg kickboxban szerzett rutin miatt nincs eléggé hozzászokva ezekhez.
Spéth ezúttal hamarabb törekedett talán a domináns szerepre, mint az első találka alkalmával és igyekezett a kötelekhez, főleg a sarokba terelni Görbicset, defenzív pozícióba kényszeríteni. Ez a meccs során sokszor sikerült is neki.
Az első meccs kapcsán írtuk, hogy ajánlott Görbics ellen bizonyos csapások duplázása, Spéth Norbi pedig rúgásait variálta meg olykor szépen. Láthattunk tőle pl. akciókat, ahol 3-4 rúgást is elengedett, de a találatok nyomán ugrasztásai is egyre hatékonyabbá váltak a meccs során.
Az egyik tényező, mely Spéth Norbi stílusát izgalmassá teszi, a gyakran előbukkanó kockázati faktor. Sokszor az akciók közbeni/nyomás alatti bevésett reakciói nem a legideálisabbak (akció utáni védekezés, elmozgás pl), de ezeket gyors reflexekkel kompenzálni tudja.
Egy előkészítetlen támadás után Spéth rúg egy pörgőt, ami Görbics karján landon és míg egyensúlyát visszanyeri, kezei lent vannak - nem sokáig, de Görbics beléphetett volna és horoggal vagy egyenessel tisztán találhatott volna.[/caption]A távolság zárása még mindig az egyik legkritikusabb pont nála, mivel bizonyos minták az évek során sem változtak ilyen téren. Olykor nagyon szépen megoldja, „bedolgozza” magát a kívánt távra, akciókkal, szögekkel előkészítve jut el oda, ahova szeretne, de van, hogy visszaesik a régi mintába, és szinte próbál odaszaladni ellenfeléhez. Régebben pár meccsen - így pl. a Görbics elleni első találkozó alkalmával is - bajba került emiatt vagy közel járt a tűzhöz.
Egy másik példa az ideálistól eltérő akció utáni mintára. Sikeres vagy sikertelen akció után is, az egyik legfontosabb, hogy alapállásomat visszanyerjem, védelmem azonnal a helyén legyen, esetleg a lehető leggyorsabban megpróbáljak ellenfelem ütőtávolságán kívülre kerülni (mondjuk egy gyors hátralépéssel, vagy kisebb ugrással, szögekben történő elmozgással).
Rendkívül rizikós ilyen közelről leengedni bármelyik kezet! Ahogy a fentebbi szekvencián látszik, nem sokon múlt a találat:
Magabiztos fölény vagy szükségtelen kockázatvállalás? A felelőtlen, mélyről jövő dzseb elég lassú ahhoz, hogy egy gyorsabb ellenfél „olvasni” tudja, és hatásos ellenreakcióval válaszoljon.
Csak a szerencsén múlott, hogy a könnyedén alábukó Görbics nem ment fejre egy bal horoggal vagy felütéssel.[/caption]Görbics hibája még mindig, hogy ha nem az ő irányába megy a meccs, nincsenek neki kedvező tendenciák, nem tud kellőképp nyitányokat előidézni. Még mindig sokat kerül a kötelekhez és bizonyos akciókat túlreagál, amit ellene tudnak fordítani.
Ilyen volt a harmadik elején az egyik akció, ahol Spéth ellenőrizte, hogy még mindig olyan magasra emeli-e az első lábát a várt rúgás blokkolása kapcsán, mint régen (lásd pl a Milea vagy az első Spéth elleni meccseket), majd mikor megállapította, hogy igen, belépett és kihúzta a tartó lábat Görbics alól.
Ez az a bizonyos, még a legelején említett B terv – Görbics végigbunyózza a meccset, ahogy addig, nem próbál jelentősen változtatni, vagy mindent feltéve egy lapra kockáztatni a győzelem érdekében. Pedig van, hogy már csak ez segíthetne.
Ha fárad, Görbics koncentrációja gyakrabban megtörik - olykor nem megfelelően készít elő bizonyos technikákat és olyan alapvető hibákat vét, melyeket amúgy nem szokott elkövetni. A vége felé közelítve kiszámíthatóbbá, elő nem készítetté vált több rúgása is, melyeket Spéth rendre elkapott és fel is borította Görbicset.
Az esés több szempontból is kellemetlen. Azon túl, hogy erősen demoralizáló hatású és fárasztó tud lenni a feltápászkodás, Spéth ezzel további dominanciát mutatott a bírók felé is.
Görbics ösztönös bunyós, reakciókra épít inkább, szemben Spéth-vel, aki, ha belejön, csak néha-néha esik ki koncentrációjából és szemmel láthatóan - az olykor felesleges rizikó-vállalástól eltekintve - jobban tud stratégiai tervet követni.
Görbics még mindig a ring közepén a legmagabiztosabb, ahol helye van a mozgásra, de Spéth sikeresen diktálta legtöbbször, hogy a csapásváltások mikor és hol történjenek. Összezavarta a dzsebekkel, változatos rúgásaival és így olykor időzítése, tempója is széthullott kicsit.
Az elején még volt pár jó belső combosa, később ezekről teljesen megfeledkezett. Szemben Spéth-vel, aki ütéseivel leginkább azt készítette elő, amit lábaival szeretett volna csinálni, neki pont fordítva kellett volna. Amikor csinálta – még az elején -, volt pár nagyobb találata Spéth combjaira, melyekkel talán hosszabb távon lelassíthatta volna.
Furcsa volt az is, hogy a középvonal ennyire nyitva volt nála, melynek következtében elég sok toló ment be kesztyűi között. Az ugrasztásai, megtévesztő manőverei sem tűntek működni, Spéth nem harapott igazán egyikre sem.
Ezekkel, illetve a fentebb felsorolt tendenciákkal és helyenkénti nyitányokkal élt a macska-reflexekkel rendelkező Spéth Norbert, aki itthon súlykategóriájában egyszerűen legyőzhetetlennek látszik. Minden menetet vitt, dominánsabb szerepet játszott, kiegyensúlyozott bunyót hozott. Szemmel láthatóan magabiztosabb tán, mint valaha, mind képességei, mind felkészülése okán.
Görbics Gábor és Spéth Nobert, valamint természetesen a szervezők jóvoltából az idei év egyik legjobb és egyben az utolsó nagy hazai meccsét láthattuk a Harcosok Klubja 30 fő összecsapásán!
A közelmúltban kapuit megnyitó Beast Arena adott helyet a Harcosok Klubja idei utolsó gálájának az elmúlt hétvégén szombaton. Az évzáró 30. rendezvény a várakozásoknak megfelelően kiválóan sikerült, a kilátogató közönség igazán komoly ütközeteket láthatott.
Ahogy látható volt a Harcosok Klubja ringjébe hosszú idő után visszatérő Győrfi Csaba a második menetben test KO-val győzte le a szerb Goran Sucevic-et.
A WFC szervezet junior K-1 címe is terítéken volt az este folyamán, melyért két igazán tehetséges harcos lány szállt ringbe. Bajáról Dóka Aliz és az idén kempoban sikert sikerre halmozó Ódor Lili, a Hegyvidék Harcosai Küzdősport Akadémia versenyzője mérte össze tudását az övért, ami végül nagy csatában Dóka Aliz derekára került fel.
Az este legjobban várt összecsapása Spéth Norbert és Görbics Gábor visszavágója volt. Az első összecsapásra tavaly májusban a Harcosok Klubja 22. gálán került sor. A visszavágó azóta mondhatni, hogy a levegőben lógott.
A mérkőzés végig ment, és ezúttal is Spéth Norbert bizonyult jobbnak, aki egyhangú pontozással húzta be a meccset. Így kettőjük mérlegét tekintve 2-0 áll az ő neve mellett.
A Harcosok Klubja Versenysorozat idén is színvonalas gálákkal szolgálta ki a küzdősport rajongóit és azokat is, akik ringbe szálltak a rendezvényeken. A Harcosok Klubja 30 méltó befejezése volt a 2017-es évadnak! Folytatás 2018-ban! Találkozunk a Klubban!
A szakma minden idők egyik legjobb magyar judósának tartja a miskolci születésű olimpiai és világbajnoki ezüstérmes, kétszeres Európa-bajnok Hajtós Bertalant, aki vitathatatlanul egy igazi magyar sportlegenda.
Hajtós Bertalan teljesen véletlenül botlott a cselgáncsba. Az egyik alkalommal a testnevelésórájukat egy judo edző látogatta meg, aki megszólította, hogy csatlakozzon. Előzőleg fél évig kajakozott, de több sportágba is hívták: futballozni, kézilabdázni és atlétikázni például. Fociban is jó volt, de szerencsére a judonál kötött ki.
Tizenkét esztendős korában, 1977-ben az MVSC-ben ismerkedett meg a sportággal, és 1986-ig volt a vasutas klub tagja. Nevelőedzőként Nagy József tanította, később pedig Braskó Péter irányításával dolgozott.
Páratlan eredményhalmazzal rendelkezik: olimpiai és világbajnoki ezüstérmes, kétszeres Európa-bajnok, többször nyert Világkupát és Bajnokcsapatok Európa Kupáját, nem mellékesen pedig sokszoros magyar bajnok. Sikereit 71, majd 81 kilóban érte el.
Média-középpontba és a szélesebb, a judo-t, mint sportot szorosabban nem követők figyelmébe leginkább az 1992-es barcelonai nyári olimpia kapcsán került, ami a magyar sport történetének egyébként második legsikeresebb szereplését hozta.
/Hajtós Bertalan és Moravetz Ferenc a barcelonai olimpián - MTI Fotó: Honéczy Barnabás/[/caption]Sok szempontból volt maradandó az a tizenhét nap – különösen az első nyolc –, amit 1992-ben átélhettek a magyar sportrajongók Barcelonában. Judóban történelmet láthattunk az akkor húsz éves Kovács Antal első helyével. Kokó itt bronzérmes lett, négy évvel később viszont már arany volt a nyakában, és végigverte még a profikat is.
Ez az olimpia túlmutatott önmagán, mert a 11 arany-, 12 ezüst- és 7 bronzérmen túl példaképeket is adott. Kis szerencsével a 11 aranyból több is lehetett volna, de Hajtós Bertalan a 71 kilósok között egy japánnal találkozott a döntőben, a bírók pedig nem adták meg az akcióját és ellenfelét hozták ki győztesnek.
A Barcelona utáni első két évet nagyon nehezen viselte, ráadásul egy év múlva a vb-n ugyanilyen vitatott körülmények között veszített.
Az egykori kiváló sportoló a sportágban szerzett tudását régóta a gyerekek nevelésében kamatoztatja. Tudatosan készült a sportvezetői és az edzői szerepkörre. Jelenleg is edzőként szolgálja sportágát a Rákosvidéke Hajtós DSE csapatnál, melyet visszavonulását követően, 2000-ben alapított a fővárosban.
Köztudott róla, hogy mind a mai napig reggeltől estig a sportággal foglalkozik.
