Pillanatképek - Mike Bernardo

A K-1 World GP rendezvényeken '94-ben berobbant, 2012-ben elhunyt Dél-afrikai Michael "Mike" Bernardo a sport egyik vitathatatlanul nagy alakja volt. Nézzük miért! Mike Bernardo!

A Cape Town-ban, 1969-ben született Michael Shawn Barnardo (1969 július 28 - 2012 február 14) gyerekkorában gyakran vált nagyobb fiúk célpontjává, ezért 12-13 évesen kyokushin karatézni kezdett. Igazi örökmozgóként mindenbe belekapott - szörfözött, rögbizett és egy sereg egyéb dolgot is kipróbált.

A kickboksszal a seregben találkozott, az egykori boksz-bajnok Steve Kalakoda kezei alatt. Nagy ereje hamar ismertté tette - Dél-afrikai, olaszországi, oroszországi meccsek után meghívást kapott a '95-ös K-1 World GP-re, ahol Andy Hug ellen debütált. Bernardo - mindenki megdöbbenésére - a harmadik menetben megállította a favorit Hug-ot.

A nagy áttörés a '96-os K-1 WGP-n jött, ahol a torna első meccsén nem kisebb nevet kapott ellenfélnek, mint Peter Aerts-et. Ismét nagy meglepetést okozott sokaknak, hiszen a 3. menetben egy jobbossal Aertset is megállította.

Bernardo legjobb eredményei: 1995 K-1 WGP 3. hely, 1998 K-1 WGP 3. hely, 2000 K-1 WGP Fukuoka győzelem, 2001 K-1 WGP Nagoya 3. hely.

Mike Bernardo 2004-ben, egy Kaoklai Kaennorsing ellen vívott döntetlen után visszavonult, majd visszaült az iskolapadba és klinikai pszichológus lett, hogy problémás fiataloknak segíthessen.

A 77 profi meccsel, több bokszmeccsel bíró, 54 győzelmet és 42 KO-t behúzó, legendásan nagy ütő Mike Bernardo élete utolsó két évében súlyos depresszióval küzdött. Családja 2012-ben holtan talált rá otthonában.

"A meccsek előtt mondok egy imát, hogy Isten mindkettőnkre vigyázzon. A szívemben nincs bosszú. Nem a fájdalomért akarok fájdalmat okozni, hanem egyszerűen versenyezni akarok a velem szemben állóval.

Mindketten versenyzők vagyunk és egyszerűen összemérjük a tudásunkat, hogy lássuk, ki a jobb azon a napon."

https://www.youtube.com/watch?v=vqp13CQ2FsI

Tovább

Pillanatképek - Masato

Alábbi cikkünkben a legendás japán harcos, Masato Kobayashi pályájára vetünk pár pillantást!

Az 1979-ben született Masato - hasonlóan a másik japán legendához, Sakurabához - nem nagyon találta a helyét gyerekként. Tanulmányait megszakítva próbált először engedélyt szerezni, hogy bokszolhasson (sikertelenül), majd 17 évesen kickboxba kezdett, mert úgy gondolta, hogy az még jól jöhet az utcán.

A K-1-ben 2002-ben debütált, majd még ugyanebben az évben a World Max 2002-ben is, melyet direkt a kisebb súlycsoportokra találtak ki. Utóbbi fellépése alkalmával a mára az MMA-ban sztár-edzőnek számító Duane "Bang" Ludwigot búcsúztatta.

A tornák és kihívások pedig sorra érkeztek - a K-1 World MAX 2003 torna fináléjában egy hajszállal, de legyőzte Mike Zambidist, a thai Sakeddaw Kiatputon-t kiütötte (tán ez volt legnagyobb kiütése), majd jött Albert Kraus, akivel egy évvel korábban döntetlenre sikerült a találka.

Masato pályája során olyan nevek ellen lépett szorítóba és aratott győzelmet, mint Norifumi "Kid" Yamamoto, Mike Zambidis (2x), Gesias Calvancante, Buakaw (2x), Artur Kyshenko (2x), Gago Drago, Albert Kraus (4x), Tatsuya Kawajiri, Andy Souwer (3x).

Nehéz választani, hiszen majd' minden meccs emlékezetes volt, de a K1 World Max 2002: Masato vs Kraus negyeddöntő (bár döntetlen lett) vagy a Buakaw ellen 2004-ben vívott ütközetek (utóbbit Buakaw nyerte) tán különösképp emlékezetesek. A technika mellett a szív, az akaraterő, a kitartás fantasztikus példáit láthatjuk ezeken a meccsekben!

https://youtu.be/KTkzvKCxGyQ

Tovább

Pillanatképek – Kovács Kokó István

Pillanatképek rovatunkat abból az okból hívtuk életre, hogy korábbi legendák pályafutását ismertessük meg a jelenkor bajnokaival és küzdősport-kedvelőivel. Ezúttal egy hazai kedvenccel, Kovács Kokó Istvánnal folytatjuk a sorozatot.

Nem sok boksz- és küzdősport-rajongónak kell bemutatni Kovács Kokó Istvánt, hiszen az egész ország szurkolt szinte érte a képernyők előtt, és követte végig amatőr, majd profi karrierjét. Mi mégis úgy gondoltuk, hogy egy csokorba gyűjtjük Kokó pályafutásának fontosabb mérföldköveit.

Az idén 48. életévébe lépő Kokó 1985-ben kezdett el az ökölvívással foglalkozni, rá 3 évre már junior Európa-bajnokként állhatott fel a dobogó tetejére. Az igazi áttörést az 1991-es év hozta meg számára, amikor a számos külföldi verseny mellett Sydney-ban már a Világbajnokságon is a csúcsra ért! Érdekesség, hogy két évvel előtte még a válogatottba sem tudok bekerülni.

Következett az a bizonyos 1992-es barcelonai Olimpia, ahol ugye többek mellett az eddigi egyetlen judo olimpiai aranyérmünknek örülhettünk Kovács Antal révén. Itt Kokó az elődöntőig menetelt, majd bronzéremmel térhetett haza.

1996 nyarán Atlanta-ban már senki nem állíthatta meg a Magyarországon akkorra már óriási rajongótáborral rendelkező Kokót. Aranyérem!

1997 az újabb fordulópont. A budapesti Világbajnokság előtt bejelenti, hogy a következő évtől a profik táborába lép. Amatőr karrierje megkoronázására itthon került sor, amit méltóképpen, egy világbajnoki arannyal fejezett be! És ne feledkezzünk meg Erdei Zsoltról sem, aki szintén a dobogó tetején állhatott!

Profi karrierjét már egy ország szurkolta végig. A gödörben lévő labdarúgó-válogatott után Kokó magyar családok sokaságát ültette le a képernyők elé, és örvendeztetek meg minket számos sikerrel.

Az első hazai profi bokszmeccsére bemutatkozása után két évet kellett várni, ekkor Nabaloum Dramane legyőzésével a WBC nemzetközi bajnoka lett. Majd 8 hónap alatt megvívott újabb 4 mérkőzést, makulátlan mérleggel. 2001-ben várt rá élete addigi legnehezebb küzdelme a dominikai Antonio Diaz ellen, a tét a WBO Világbajnoki öve! A Münchenben megrendezett gála érdekessége volt, hogy Erdei Zsolt itt vívta második profi mérkőzését, illetve ezen az estén mutatkozott be a profik táborában Felix Sturm! A főmérkőzést egyébként az idősebbik Klitschko testvér vívta Orlin Norris ellen.

Visszatérve Kokóra, Diaz személyében tehát eddigi legnehezebb feladata előtt állt, amit azonban profihoz méltóan oldott meg egy technikai KO-val! Jöhetett a címvédés, méghozzá Magyarországon!

Az ellenfél az argentin Julio Pablo Chacon, akinek a nevét aztán – sajnos – az egész ország hosszú évekre megjegyezte. Helyszín a Kisstadion küzdőtere volt, ahol egy rajzszeget sem lehetett leejteni. Kokót megelőzően láthatta még a budapesti közönség Artur Grigorian-t, Felix Sturm-ot és Erdei Zsoltot is. Minden úgy volt tervezve, hogy ez egy felejthetetlen sportesemény lesz a magyar rajongók számára.

A közönség soraiból zúgott a „Táncolj Kokó!”, de sajnos ezen a júniusi estén is hamar jéghideggé vált a hangulat. Az argentin kicsit sem megilletődve hazai közönség előtt öklöző címvédőtől rendületlenül tört előre. Az ötödik menet végén keményen megszórta Kokót, aki ezt a szünetben sem tudta kipihenni, így a hatodik menetben az argentin le is zárta a mérkőzést 15 ezer helyszíni és a képernyők előtt ülő több százezer magyar szurkoló legnagyobb döbbenetére.

A találgatások azonnal megkezdődtek, hogy vajon ez jelentett-e a nemzet hősének pályafutásának végét, vagy képes még ezek után visszakapaszkodni a csúcsra. Még ez év decemberében és 2002 áprilisában is megvívott egy-egy mérkőzést, de Steve Trumble felett aratott győzelme után többet már nem lépett szorítóba.

Kokó kilométeres eredménylistáján csupán egy apró folt a Chacon elleni vereség, és azok értékén semmit sem tompít. Aktív pályafutása befejeztével nem távolodott el szeretett sportágától. Sportvezetőként és szakemberként is mai napig jelen van az ökölvívásban. A kesztyűket pedig futócipőkre cserélte. Maraton és triatlon versenyeken is rendszeresen indul, amiről nekünk adott interjújában bővebben be is számolt.

https://vimeo.com/324806818/

Tovább

Pillanatképek - Hajtós Bertalan

Pillanatképek rovatunkban ezúttal egy igazi magyar sport-legenda, Hajtós Bertalan pályáját vesszük röviden nagyítónk alá!

A szakma minden idők egyik legjobb magyar judósának tartja a miskolci születésű olimpiai és világbajnoki ezüstérmes, kétszeres Európa-bajnok Hajtós Bertalant, aki vitathatatlanul egy igazi magyar sportlegenda.

Kezdetek

Hajtós Bertalan teljesen véletlenül botlott a cselgáncsba. Az egyik alkalommal a testnevelésórájukat egy judo edző látogatta meg, aki megszólította, hogy csatlakozzon. Előzőleg fél évig kajakozott, de több sportágba is hívták: futballozni, kézilabdázni és atlétikázni például. Fociban is jó volt, de szerencsére a judonál kötött ki.

Tizenkét esztendős korában, 1977-ben az MVSC-ben ismerkedett meg a sportággal, és 1986-ig volt a vasutas klub tagja. Nevelőedzőként Nagy József tanította, később pedig Braskó Péter irányításával dolgozott.

Páratlan eredményhalmazzal rendelkezik: olimpiai és világbajnoki ezüstérmes, kétszeres Európa-bajnok, többször nyert Világkupát és Bajnokcsapatok Európa Kupáját, nem mellékesen pedig sokszoros magyar bajnok. Sikereit 71, majd 81 kilóban érte el.

Média-középpontba és a szélesebb, a judo-t, mint sportot szorosabban nem követők figyelmébe leginkább az 1992-es barcelonai nyári olimpia kapcsán került, ami a magyar sport történetének egyébként második legsikeresebb szereplését hozta.

[caption id="attachment_18449" align="aligncenter" width="504"] /Hajtós Bertalan és Moravetz Ferenc a barcelonai olimpián - MTI Fotó: Honéczy Barnabás/[/caption]

Barcelona ’92

Sok szempontból volt maradandó az a tizenhét nap – különösen az első nyolc –, amit 1992-ben átélhettek a magyar sportrajongók Barcelonában. Judóban történelmet láthattunk az akkor húsz éves Kovács Antal első helyével. Kokó itt bronzérmes lett, négy évvel később viszont már arany volt a nyakában, és végigverte még a profikat is.

Ez az olimpia túlmutatott önmagán, mert a 11 arany-, 12 ezüst- és 7 bronzérmen túl példaképeket is adott. Kis szerencsével a 11 aranyból több is lehetett volna, de Hajtós Bertalan a 71 kilósok között egy japánnal találkozott a döntőben, a bírók pedig nem adták meg az akcióját és ellenfelét hozták ki győztesnek.

Olimpia után

A Barcelona utáni első két évet nagyon nehezen viselte, ráadásul egy év múlva a vb-n ugyanilyen vitatott körülmények között veszített.

Az egykori kiváló sportoló a sportágban szerzett tudását régóta a gyerekek nevelésében kamatoztatja. Tudatosan készült a sportvezetői és az edzői szerepkörre. Jelenleg is edzőként szolgálja sportágát a Rákosvidéke Hajtós DSE csapatnál, melyet visszavonulását követően, 2000-ben alapított a fővárosban.

Köztudott róla, hogy mind a mai napig reggeltől estig a sportággal foglalkozik.

https://www.youtube.com/watch?v=LA7SL4cVjqM

/A judoinfo.hu cikkei, ill. egyéb interjúk alapján, ellenfelem.hu/

Tovább

Pillanatképek - Takanori Gomi

Takanori Gomi a PRIDE tán második legnagyobb hazai (azaz japán) neve volt. Kazushi Sakuraba ugyan mindenkit beárnyékolt népszerűségével, Gomi mégis nemcsak otthon, de nemzetközileg ismert, elismert harcossá vált.

Az 1978-ban született Takanori Gomi, a "Fireball Kid", mielőtt a PRIDE leghosszabb győzelmi sorozatát, a zsinórban 10 meccsen veretlenséget hozta volna, baseballal kezdte a sporttal történő ismerkedést. A tanulás iránt nem sok érdeklődést mutatott és amikor a középiskolából kibukott, apja is kitagadta.

Gomi a szabadfogású birkózás és a catch wrestling felé fordult és ilyen téren is szép eredményeket könyvelhetett el. Pályája innen mondhatni egyenesen az MMA világába vezetett, hiszen 1997-ben már a Shooto Gym-ben edzett és sorra vett részt az MMA-hoz nagyon hasonló szabályrendszerű Shooto gálákon.

Első komolyabb meccse az UFC-t akkor hátrahagyó, korábbi váltósúlyú bajnok BJ Penn ellen esett, mely egyben az első olyan meccse is volt, amit az MMA egyesített szabályrendszerének előírásai alapján vívtak. Penn ugyan a harmadikban RNC-vel subolta, de itt korántsem volt még vége a történetnek.

Gomi a PRIDE felé vette útját és jött a 10 meccses győzelmi sorozat. Ennek során olyan nevek estek áldozatul ökleinek és submission képességeinek, mint Ralph Gracie, Charles "Krazy Horse" Bennett, Jens Pulver, Tatsuya Kawajiri vagy Hayato "Mach" Sakurai. Ez a legtöbb zsinórban behúzott győzelem az egykori PRIDE történelmében.

Az UFC-be viszonylag későn, pályája delén túl került, így bár volt pár szép győzelme, az eredmény nagyon vegyesre sikerült. A híres UFC ketrecben legutóbb 2017 júliusában láthatták a rajongók, amikor is a szingapúri gála utolsó felvezető-mérkőzésén, Jon Tuck ellen szállt harcba. A legutóbbi hírek szerint a Rizinhez igazolt.

Vessünk pár pillantást az MMA eddigi történetének valaha volt egyik legjobb könnyűsúlyú harcosának pályájára! Következzenek a Pillanatképek!

https://youtu.be/b-TlpuNov-Y

Tovább

Pillanatképek – Pedro Rizzo

A brazil Pedro Rizzo, a szintén legendás Marco Ruas egyik legjobb tanítványaként 1996-ban kezdte pályafutását. A hatalmas rúgásairól, izgalmas meccseiről elhíresült harcos pályája 2015-ben, tehát majd’ két évtized után ért véget.

A Vale Tudo körökből érkező, de muay thai és kickbox meccseken is harcoló Rizzo 1998-ban tűnt fel először az UFC-ben. Rögtön itt, első meccsén kiütötte az akkori nehézsúlyú sztárt, a romboló stílusú Tank Abbottot. Ráadásul az első menetben.

Ezt követően három évig veretlen maradt. Olyan nevek estek áldozatul erejének, technikájának, mint Mark Coleman, Dan Severn, Josh Barnett, Andrei Arlovski vagy Ricco Rodriguez. Bár a nehézsúlyú UFC övet – melyért háromszor is ketrecbe lépett - sose nyerte el, évekig a top kihívó volt. Randy Coutoure elleni meccsén 2001-ben csak egy hajszállal maradt le a pontozólapokon az övről, a meccset pedig az év MMA mérkőzésének szavazták.

Pedro Rizzo - főleg pályája elején - Marco Ruas-hoz hasonló, ha nem erősebb rúgásairól volt ismert. Rettegték szinte az amszterdami Chakuriki Gym-ben tökéletesre csiszolt lábrúgásait, veszélyesre fejlesztett állóharc-képességeit, melyekkel nem csak az UFC, de a PRIDE, az M-1 és Affliction szervezetek több harcosának is sok kellemetlenséget okozott.

Pályája úgy fejeződött be, ahogy kezdődött – 2015-ben (41 évesen) lábrúgásokkal aratott TKO győzelmet hazájában, Brazíliában. Ekkor jelentette be, hogy kesztyűit végleg szögre akasztja, miután egy utolsó meccset szeretett volna adni tanítványainak és akkor nyolc éves lányának.

Vessünk hát rovatunk ezen cikkében pár pillantást Pedro Rizzo pályájára!

https://youtu.be/Jo2PEzSo-wQ

Tovább

Pillanatképek - Pat Miletich

Ezúttal 'Pillanatképek' rovatunk alanya nem más, mint Pat Miletich!

Az iowai születésű, horvát felmenőkkel rendelkező Pat Miletich (becenevén 'A horvát szenzáció) nem csak, hogy generációjának egyik legnagyobb befolyású versenyzőjévé vált, de az MMA történelmének egyik legsikeresebb edzőjévé is.

A fekete öves karatés, 3 danos bjj-s Miletich minden értelemben megjárta a hadak útját. Az összesen 38 profi MMA meccsén olyan nevekkel szállt harcba, mint a legendás Dan Severn, Jorge Luis "Macaco" Patino, a mára a Nova União csapat sztáredzőjévé vált André Pederneiras (itt edz José Aldo, Renan Barao is többek között), az MMA úttörőinek számító Shonie Carter, Carlos Newton, Matt Lindland vagy Renzo Gracie.

Az úttörő Pat Miletich már akkor is több stílusban edzett, mikor a legtöbben még szinte azt sem tudták mi az az MMA - karatéban, bjj-ben, muay thai-ban, bokszban csiszolta magát. Legszebb eredménye kétségtelenül, hogy ő volt az első, aki a UFC váltósúlyú övét megszerezte, melyet négyszer meg is védett, mielőtt a már említett Carlos Newton ellen elvesztette volna.

Csapata a Miletich Fighting Systems évekig uralta az MMA világát, olyan bajnokokat adva a sportnak, mint Jens Pulver, Matt Hughes, Tim Sylvia vagy Robbie Lawler. A bajnokokon kívül természetesen számtalan sikeres sportoló került még ki Miletich kezei közül, a teremből, melynek keménységéről máig legendák keringenek.

Miletich már 40 is elmúlt, mire visszavonult, pályáját pedig egy szép, második menetes kiütéssel zárta, amit az IFL 11-en sikerült véghez vinnie. Miletich a sporttól történő visszavonulása után is aktív maradt, főleg a bjj terén, de mellette edzősködött is, helyi, állami rendőri szerveket, katonákat oktatott és sikeres szakkommentátorrá nőtte ki magát, aki a mai napig elég sok gálán gazdagítja az élő közvetítéseket meglátásaival.

https://www.youtube.com/watch?v=rFbsOcoV9tg?feature=oembed&wmode=opaque&rel=0&showinfo=0&modestbranding=0

Tovább

Pillanatképek - BJ Penn

Az egykor nemes egyszerűséggel csak csodagyereknek titulált,  2015-ben 36 éves Jay Dee "B.J." Penn, egykori UFC harcos volt a második, aki az amerikai MMA szervezet történetében több súlycsoportban is övet szerzett. Nem csak a könnyű, de a váltósúlyt is meghódította a hawaii harcos, aki bjj fekete övét 1997-2000 között, tehát háromévnyi edzéssel szerezte meg, miközben Ralph Gracie akadémiáján, majd később Andre Pederneiras kezei alatt csiszolódott.

Mindössze 19 évesen, kék övesként második lett, 20 évesen pedig harmadikként „futott be” az 1999-es bjj Világbajnokságon (Mundials), ekkor már barna övesként. Az első hely 2000-ben lett meg, amikor már a fekete övesek között lépett színre.

Az UFC 2000-2001-ben győzte meg, hogy próbálja ki az MMA-t, aminek aztán egy több mint 10 éves karrier lett a vége. Az UFC-n kívül Penn megjárta a K-1-et is, ahol egyik alkalommal pályafutása legnehezebb súlyával, 86kg-val mérlegelt be az ekkor 102kg-ot nyomó Lyoto Machida ellen.

Pályafutása során olyan nevekkel lépett szorítóba, ill. ketrecbe, mint Matt Hughes, Renzo Gracie, Georges St-Pierre, Sean Sherk, Nick Diaz, Kenny Florian, Diego Sanchez, Takanori Gomi, Matt Serra vagy épp a mára híres és igen keresett MMA sztár-edzővé vált Duane Ludwig.

Feltűnt filmekben, készült róla dokumentumfilm is, idén pedig az UFC a hírességei csarnokába is felvette, mint a sport egyik legendás alakját és úttörőjét. Lássunk hát pár pillanatképet az egyik leginkább megragadó karriert és életutat, - melyben magaslatok és mélységek váltották egymást -, befutó harcos, BJ Penn küzdelmeiből!

https://www.youtube.com/watch?v=N9gbiva2vOo

Tovább

Pillanatképek - Minotauro Nogueira

Nem mindennapi karrier és életút, amit Antônio Rodrigo "Minotauro" Nogueira bejárt. Minotauro már a '90-es években feltűnt, hiszen '97-'98 tájékán - még barnaövesként - már mindenféle bjj tornát megnyert nyagyjából országszerte, majd magát az országos bajnokságot is elvitte nehézsúlyban és a barna öves kategória abszolútját is.

Az ember, akit tíz évesen maga a halál kerített karmai közé, minden elképzelhető problémát legyőzött, mindent, mit valaha hittek vele kapcsolatban túlszárnyalt, meghaladott. A mindössze tíz éves fiút egy teherautó gázolta el, melynek következtében bordái összetörtek (egyet ki is kellett operálni), májának egy darabját pedig eltávolították.

A kis Rodrigo négy napig kómában volt. Összesen 11 hónapot töltött kórházban. Nem hitték, hogy túléli. Aztán nem hitték, hogy járni fog. Arra végképp nem gondolhattak, hogy bajnok lesz. Egy igazi harcos, aki majd' 20 éves karriert futott be végül a küzdősportok világában.

Elég csak pár névre, küzdelmére gondolni - Dan Henderson, Semmy Schilt, Mark Coleman,  Fedor, Bob Sapp, CroCop. A sort nagyon hosszan lehetne folytatni. Sok minden változott az idők során, de Minotauro szíve, kitartása soha. Mire a UFC-hez került, már három komoly műtéten volt túl. Kétszer csípőjét, egyszer az egyik térdét műtötték. Majdnem 18 hónapig járni se nagyon bírt. Az orvosok lemondtak róla - úgy gondolták, elfelejtheti az MMA-t. Aztán edzeni kezdett, majd az első riói UFC gálára már mosolyogva kezdett készülni. A meccs során végül kiütötte ellenfelét...

Nézzük e hihetetlen életút és karrier pár főbb állomását!

https://www.youtube.com/watch?v=ojhtg0hyYs0&hd=1&rel=0

Tovább

Pillanatképek - Peter Aerts

A valaha élt egyik legjobb nehézsúlyú kickbox harcos, Peter Aerts már életében legendává vált Japán rajongói körében. A hatalmas csatáiról, fejrúgásairól ismertté vált harcos komoly szerepet játszott a K-1 növekedésében is, részben ennek is köszönhető, hogy a "Mr. K-1" becenév ráragadt.

A sok más hollandhoz hasonlóan focival indító Aerts 1983-ban váltott a küzdősportokra. Egy év Tae-Kwon-Do után találkozott a Muay Thai-val Eddy Smuldersnek köszönhetően, majd újabb egy év múlva már megnyerte első profi meccsét. Egyik későbbi nagy riválisával, Ernesto Hoost-val már '88-ban találkozott és ugyan pontozással veszített, a történet itt még korántsem ért véget.

A sikerek sorra jöttek, Aerts pedig akkora tehetségen bizonyult, hogy már 19 évesen felajánlotta neki az ISKA a nehézsúlyú címmeccset Jan Oosterbann ellen. A Hoost meccs után pár évvel, '91-ben a Chakuriki teremhez igazolt, ahol Thom Harinck edző kezei alatt pallérozódott tovább.

Sorra jöttek a kiütések, a címek, aztán egy '93-as kiütéses győzelem után sokan felfigyeltek rá és meghívták egy új szervezet tornájára is. Ez volt a K-1 GP, ahova mindössze nyolc harcost válogattak be, ráadásul Aerts volt a legfiatalabb.

Ugyan hajszállal veszített pontokon Hoost ellen, azonban meggyőzte munkaadóit. Legközelebbi meccsén kiütéssel nyert, majd Hollandiába visszatérve Muay Thai övét is megvédte kétszer.

Az 1994-es K-1 GP-n hatalmas meccseket produkált - Rob van Esdonk, Patrick Smith mind áldozatául estek, a fináléban pedig Masaaki Satake-t győzte le a pontozólapokon. Ezzel megszerezte első K-1 címét. A '95-ös GP-n ismét szembe került Ernesto Hoost-val, és egy extra menet után ezúttal a szerencse neki kedvezett a pontozólapokon.

A fináléban aztán nem mással találkozott, mint a hatalmas Jerome Le Banner-vel, aki átgázolva ellenfelein jutott a végső harcig. Aerts komoly találatokat kapott, de befejezte a meccset - jobbosa után, mely a francia máján landolt, Le Banner a földön fekve kapkodta a levegőt. Aerts mindössze 24 évesen megszerezte második GP övét is.

Nagyon hosszan lehetne sorolni, elemezni meccseit, ellenfeleit, hiszen a legjobbakkal küzdött meg. A holland favágó olyan nevek ellen indult csatába az évek során, mint Jerome Le Banner, Andy Hug, Stefan Leko, Semmy Schilt, Badr Hari, Alistair Overeem.

Karrierje mérlege 105-32-1, melyből 79 győzelmet kiütéssel nyert. Legendás fejrúgásai és a sztár-faktor komoly segítsége és támasza volt a K-1-nek. Aerts többszörös kickbox és muay thai bajnok volt, ráadásul példaképként és motivációként szolgált számtalan utána következő fiatal Holland harcosnak.

https://www.youtube.com/watch?v=5AAbiU6UCDg&rel=0&controls=0

Tovább

Pillanatképek - Roy Jones Jr.

A sokoldalú tehetség, "Horog kapitány" a boksz történelmének máig egyetlen sportolója, aki karrierjét nagyváltósúlyban kezdte, de nehézsúlyban is címet nyert. Roy Jones Jr. a sport történelemkönyvébe akkor írta be magát, amikor - 106 év után először - egykori középsúlyú bajnokként elnyerte a nehézsúlyú övet.

Roy Jones Jr már egész fiatalon óriási tehetségnek bizonyult, egymás után nyerte a rangos amatőr versenyeket, majd egy egészen rendkívüli mérleg begyűjtése után (135 győzelem, 10 vereség) a profik közé lépett, ahol első 19 mérkőzését nem csak, hogy zsinórban megnyerte, de ráadásul KO-val.

Pályája során olyan nevek ellen lépett a szorítóba, mint Bernard Hopkins (akit sérült jobbal is leiskolázott), a rettegett Thulane Malinga (6 menetig húzta Jones ellen), James Toney (bohócot csinált belőle), a három súlycsoportban is világbajnoki címet szerző Vinny Pazienza (hat menetet bírt Jones ellen). Jones három alkalommal védte meg a nagyközépsúlyú címet, mielőtt feljebb lépett volna és az éppen betöltetlen WBC félnehéz övet is elhódította volna.

Több kalandos (Griffin), nagyszerű (Hill), kemény (Telesco) meccs után Roy Jones Jr nem kisebb fába vágta a fejszéjét, mint John Ruiz. Ruiz a WBA nehézsúlyő címet nem mástól, mint az öregedő Evander Holyfieldtől vette még el. A mérleg nyelve 88kg-ot mutatott a mérés éjszakáján, míg Ruiz 103kg-ot nyomott. Jones 12 menetben, egyhangú pontozással vitte az övet, majd visszatért félnehézbe, hogy Antonio Tarver ellen megvédje a Ring és az IBO félnehéz címeit, ami sikerült is neki, sőt, még a WBC és a betöltetlen WBA szuper-félnehéz címeket is elnyerte.

Leszállóág

A baj ekkor kezdődött. Többé nem működtek úgy a dolgok. Sem a sebesség, sem a reflexek nem voltak már egészen olyanok, mint előtte. A Tarver elleni visszavágón a 2. menetben TKO vereséget szenvedett, miután a bíró úgy ítélte meg, nem tudja tovább folytatni. Pár hónappal később Glen Johnson az IBF félnehézsúlyú övéért vívott meccsen a 9. úgy kiütötte, hogy 3 percig feküdt eszméletlenül a padlón.

Pályafutása még így, az ötvenhez közel sem ért véget. A több, mint 60 győzelemmel, 40 kiütéssel, 8 vereséggel tarkított történet még nem zárult le. A csúcson érinthetetlen, nagyszerű ellentámadásairól, megduplázott ütéseiről, szokatlan vezető technikáiról ismert Jones valóban rendkívül gyors volt és hihetetlen reakcióidővel bírt. Igazi gondolkodó bokszoló volt, aki mindig azon törte fejét, hogyan tehetné még hatékonyabbá támadásait. Roy Jones Jr. a tehetség és a küzdelemhez szükséges, ún. fight IQ különleges egyvelege volt. Ez a kombináció pedig majd’ minden meccsre szolgált valami meglepetéssel, újdonsággal.

Nézzük!

https://www.youtube.com/watch?v=SGICCNgjQdM

Tovább

Pillanatképek - Andy Hug

A svájci születésű karatéka Andreas "Andy" Hug a kickbox, de a K-1 történelmének mindenképpen egyik legtehetségesebb, legnépszerűbb versenyzője volt. Szerény jelleme, szerethető karaktere rendkívül népszerűvé tették "a kék szemű szamurájt" a rajongók körében.

A focit 11 évesen kyokushin karatéra cserélő Hug a '70-es évek végén kezdett ismertebbé válni full kontakt sikerei kapcsán, de csak '93 körül váltott kickboxra. Sikeres váltás volt, hiszen már bemutatkozó mérkőzésén kiütéssel nyert, de akkor figyeltek fel rá igazán, amikor legyőzte a korábbi bajnok, Ernesto Hoostot többször kiütő Chakuriki-tanítvány Branko Cikaticot.

Andy Hug hatalmas csatákat vívott a legnagyobbak ellen - Mike Bernardo, Sam Greco, Ray Sefo, Peter Aerts, Musashi, Stan Longinidis, Ernesto Hoost, Jerome Le Banner, Duke Roufus, Stefan Leko, Glaube Feitosa, hogy csak párat említsünk.

Igen fiatalon, 35 évesen bekövetkezett halálát leukémia okozta. A kemoterápiás kezelés hatására a szív- és keringési problémái - melyekkel egy ideje akkor már küzdött - oda vezettek, hogy rendkívül magas láz mellett agyában vérzés, tüdejében pedig gyulladás támadt. Augusztus 23-án kómába esett, huszonnégy órával később pedig légzési nehézségek és szervelégtelenségek következtében, két héttel harminchatodik születésnapja előtt Andy Hug elhunyt.

https://www.youtube.com/watch?v=KltbxRVP0gU

Tovább

Pillanatképek - Jérôme Le Banner

Az 1972-ben született francia fenegyerek, Jérôme Philippe "Geronimo" Le Banner bár öt évesen judoval kezdte a küzdősportokkal való ismerkedését, minden megváltozott, amikor 16 évesen látta Bruce Lee Fist of Fury c. filmjét - ekkor ugyanis a kyokushin karate gyakorlásába fogott, mivel más nem nagyon volt elérhető számára a környéken.

A filmben látott bizonyos elemeket, a Jeet Kune Do egyes technikáit próbálta beépíteni a karatéba és bár jobbkezes volt, innen jött a fordított alapállás is. Geronimo 18 évesen hivatalosan is a kickboxnak szentelte magát, de a  Kyokushin Kaikanban és judoban is fekete övet szerzett.

Az eredmények hamar jöttek. Mindössze 19 volt, mikor az ISKA franciaországi övét birtokba vette, majd az európai és az interkontinentális övet is megszerezte (utóbbit nem más, mint a később szintén legendássá vált, azóta elhunyt Mike Bernardo ellen). A K-1 szervezet égisze alatt 1995-ben mutatkozott be, majd a WGP-n két ellenfelét is kiütötte (köztük a már említett Bernardo-t), mielőtt a fináléban Peter Aerts ellen kikapott volna.

A GP után be kellett vonulnia a hadseregbe, de az edzőjével is gondok voltak, így egy év kiesett. Egy évvel később kint volt, keményen edzett egy új edző segítségével és az év júniusában, Párizsban megnyerte az ISKA szuper nehézsúlyú Muay Thai világbajnoki övét, októberben pedig, a K-1 Star Wars '96 gálán a második menetben kiütötte a legendás Ernesto Hoost-ot.

Geronimo életében az 1998-as év sem telt eseménytelenül, hiszen a júliusi K-1 DREAM '98 gálán egy kemény meccs során a 2. menetben sikerült kiütnie az igen kemény Sam Greco-t, szeptemberben pedig egy hibrid bokszgálán láthatták a küzdősportok szerelmesei. Az Evander Holyfield vs Vaughn Bean gála felvezetői között ugyanis helyett kapott a WKN szuper nehézsúlyú Muay Thai világbajnoki címmeccs is, melyet Le Banner az első menetben, kiütéssel nyert meg Espedito da Silva ellen.

A főként Mike Tyson kapcsán híressé-hírhedtté vált promótert, Don King-et egyébként Le Banner kereste meg, de a felmerült esetleges későbbi bokszmeccsekből semmi nem lett, mivel a szerződések kapcsán nézeteltéréseik támadtak.

Az "arany bal" tulajdonosát legközelebb a K-1 World Grand Prix '99 Opening Round gálán láthatták a rajongók, ahol is az első menetben kiütötte a később WBA nehézsúlyú övért kihívói pozícióba kerülő Matt Skelton-t. Pár hónap telt el mindössze és 2000 áprilisában már ismét a kötelek között találhatták rajongói a normandiai bulldogot.

A K-1 The Millennium gálán Le Banner az igen veszélyes, Ernesto Hoost-ot is kiütő Kyokushin bajnok Francisco Filhoval került szembe. Le Banner azonban az első menetben, egy hatalmas bal egyenessel kiütötte Filho-t. A szakkommentátorok és a sajtó az ezredév legnagyobb kiütésének titulálták a mutatványt, balját pedig innentől fogva csak arany balként emlegették.

Az év júliusában Geronimo nem kisebb dolgot vitt véghez, minthogy a nagoyai K-1 World Grand Prix tornán egy este alatt legyőzte Mark Huntot, Nicholas Pettast és Ernesto Hoost-ot, ezzel pedig torna-bajnok lett. A WGP finálén betegség miatt sajnos nem tudott ott lenni, azonban az osakai K-1 World Grand Prix 2001 Finálé negyeddöntőiben rekordot állított fel, amikor is három meccset nyert első menetes kiütéssel, összesen 4 percet és 4 másodpercet töltve aktív küzdelemmel.

A decemberi torna nem sikerült túl jól, mivel mindenkit megdöbbentve Mark Hunt kiütötte Le Banner-t, de a 2002-es, párizsi K-1 tornán visszavágott és egy nagyon kemény meccsen TKO győzelmet aratott a 2. menetben. Öt másodperc volt hátra összesen a menetből.

Számtalan hatalmas, emlékezetes csatát vívott, a legnagyobb nevekkel fordult meg egy szorítóban. Ernesto Hoost, Sam Greco, Peter Aerts, Francisco Filho, Mark Hunt, Musashi, Cyril Abidi mind első kézből tapasztalhatták meg a normandiai bulldog erejét.

Vessünk egy pillantást a K-1 egyik legendás alakjára!

https://www.youtube.com/watch?v=u6rkD_SMvhg

 

Tovább

Pillanatképek - Alexey Ignashov

Alexey Ignashov! A belorusz bunyós története, bár végződhetett volna sokkal rosszabbul is, nem egy vidám sztori.

A vörös skorpió. Alexey Victoravich Ignashov. A tekintélyes, 85-21-es mérleggel bíró, négyszeres Muay Thai világbajnok belorusz szupersztár egykor az egyik legnagyobb reménység volt - technika, tehetség, erő és egy rendkívül strapabíró áll, mind valami nagyra predesztinálták.

Ignashov nem csak, hogy megverte a háromszoros K-1 bajnok Remy Bonjasky-t, Peter Aerts-et, de kiütötte Semmy Schiltet, Badr Hari-t, Mike Bernardo-t és többek között legyőzte Karacs Attilát is. Mindössze két TKO vereséget szenvedett, de azokat is sérülés miatt. Két K-1 tornát, a 2003-as párizsi K-1 World GP-t és a 2001-es nagoyait is megnyerte.

A problémák azonban nem itt kezdődtek az embernél, akit Badr Hari megjelenése előtt a legnagyobb tehetségnek neveztek. Ignashov mindig is nagyon inkonzisztens volt. Sok meccset bukott, ahol egyértelmű favorit volt és minden józan tényezőt figyelembe véve nyernie kellett volna. Azonban a közhely igaz - minden fejben dől el. Ignashovnak pedig pontosan ilyen téren akadtak gondjai.

Rögös úton

A menedzsment- és az alkohol-problémák igen megnehezítették a skorpió útját, Ignashov pedig soha sem tudta kiteljesíteni azt a potenciált, amit láttak benne. Komoly győzelmei és eredményei ellenére is Ignashovval kapcsolatban mindig is egy kicsit szomorkás szájíz marad a rajongók szájában - mi minden lehetett volna belőle? Mire lett volna képes valójában Alexey Ignashov?

A 2006-os, amszterdami K-1 finálén Gökhan Saki elleni pontozásos vereség után Ignashov lesérült. Azt azt követő, cirka öt éves időszakot szinte nem is veszi a szakma figyelembe. A vörös skorpió 2005-2006 után gyakorlatilag lement a nemzetközi kickbox térképéről. Helyi gálákon, nehezen szerzett pontozásos győzelmeket gyűjtött be, nagyon változó teljesítménnyel. Aztán a K-1 2010-ben teljesítette ugyan kérését, így összecsaphatott Badr Hari-val, azonban elég inaktívnak ítélték, így a pontozólapokon végül alulmaradt. Sokaknak okozott csalódást  teljesítményével és nem is igazán a vereség miatt feltétlenül.

Budapesten eddig ötször láthattuk. Először a K-1 European League 2006-os, majd a 2007-es tornáján (előbbin Gary Goodridge, a másikon pedig Karacs Attila ellen), aztán 2009-ben, Dzevad Poturak ellenében. A vörös skorpió háromszor győzelemmel távozott Budapestről, azonban 2012-ben, a Fight Code gálán Ali Cenik ellen egyhangú pontozásos vereséget szenvedett.

Alexey Ignashov legutóbb 2016 Augusztus 22-én, a debreceni Főnix csarnokban rendezett Venum World Series K-1 Rules Tournament világbajnoki selejtező díszvendégeként járt hazánkban.

https://www.youtube.com/watch?v=P8badu54qLo

Tovább

Pillanatképek - Remy Bonjasky

Remy Bonjasky! Generációjának egyik legjobb kickboxere volt a repülő úriember, jelen cikkünk témája! Nézzük!

Az 1976-os születésű holland-szurinámi kickbox legenda, Remy Bonjasky öt évesen került a szurinámi Paramaribo-ból Hollandiába és tinédzserként egyáltalán nem a kickbox, hanem a foci foglalkoztatta. A sors keze azonban közbeszólt és egy lábtöréssel eltérítette a fiatal Bonjaskyt a labdától.

Remy 18 éves volt, mikor egy barátja levitte a legendás Mejiro terembe, ahol végül is ott ragadt. Keményen edzett és beleszeretett a sportba. Az egyetemi diploma megszerzése után rövid ideg bankárként dolgozott, de a sport végül végleg magához húzta.

Mindössze 19 éves volt 1995-ben, amikor is TKO-val legyőzte Alistair Overrem testvérét, Valentijn-t. Ez volt a mindent eldöntő győzelem úgymond. Bonjasky ekkor hagyta ott ugyanis végleg a polgári foglalkozások világát. Teljes fókusszal az edzés felé fordult, a sikerek pedig nem maradtak el.

A '99-es évet négy győzelemmel zárta, 2000-ben meccsei java részét megnyerte (köztük pl. sajnos Karacs Attila ellen is, majd decemberben Varga Péter ellen). Aztán 2001 nyarán egy nagy név trófeáját is sikerült begyűjtenie, amikor is Japánban a J-1 Survival 2001 tornáján legyőzte Ray Sefo-t.

Minden rajongó számára emlékezetes marad repülő rúgásairól, és mindnyájan emlékezni fogunk még sokáig a közte és Stefan Leko közötti rivalizálásra is. Remy Bonjasky 96 meccsel, 78 győzelemmel, 40 kiütéssel a K-1 időszak örökös legendája marad.

Jelenleg a sportot népszerűsítő, amolyan utazó nagyköveti pozíciót lát el, valamint tanítványaival foglalkozik az általa 2010-ben alapított Bonjasky Akadémián.

https://www.youtube.com/watch?v=xUoZ9Cn1fyw

Tovább

Pillanatképek - Wanderlei Silva

Az MMA legendás alakja, az egykori PRIDE FC szervezet legtöbb győzelmét, kiütését, címvédését produkáló harcosa, középsúlyú bajnoka, a 2003-as középsúlyú PRIDE FC torna győztese. Az 1976-ban született, becenevén "baltás gyilkos"-nak szólított Wanderlei César da Silva 13 évesen ismerkedett meg a Chute Boxe Akadémia berkein belül a muay thai és a kickbox alapjaival, később pedig jött egy Vale Tudo, majd egy bjj iskola.

A pusztakezes vale tudo csaták, rengeteg kemény küzdelem után Silva 1996-ban mutatkozott be profiként és 1997-ig többször is kiütéssel nyert. Az IVC szervezet félnehézsúlyú övét is megnyerte 1999-ben, becenevét egyébként ezen küzdelem után kapta.

A PRIDE FC-ben 1999 Szeptemberében debütált, majd egészen 2004-ig egyetlen mérkőzést sem vesztett el. Ez 18 zsinórban megnyert küzdelmet jelent, ha a Mirko "Cro Cop" Filipovic elleni döntetlent nem számoljuk. A mérkőzést módosított szabályok szerint vívták, mely kimondta, hogy ha nincs befejezés, a meccs automatikusan döntetlenre végződik...

Pályafutása során olyan más, szintén legendás nevekkel lépett a kötelek közé vagy a ketrecbe, mint Vitor Belfort, Guy Mezger, Gilbert Yvel, Dan Henderson, Kazushi Sakuraba, Quinton "Rampage" Jackson, Ikuhisa Minowa, Mark Hunt, Chuck Liddell vagy Tito Ortiz.

Karrierje során a két legnagyobb szervezetet, a PRIDE FC-t és a UFC-t is megjárta, számtalan címet begyűjtött, jó néhány rekordot felállított, úgy mint a PIRDE történetében leghosszabb ideig tartó veretlenség (20 meccs!), Legtöbb kiütés (15), Legtöbb címvédés (4). Nézzünk pár pillanatképet e nem mindennapi karrier-útból!

https://www.youtube.com/watch?v=b4Nhgm51NOY

Tovább

Pillanatképek - Cro Cop

Jobb láb kórház, bal láb temető. Ismerős? A legendás Mirko "Cro Cop" Filipovic, akire a legtöbben leginkább a régi, PRIDE idők ill. K-1 pályafutása kapcsán emlékeznek, bár elmúlt 40 éves, több, mint 100 meccsel a háta mögött is szemmel láthatóan hajtja még valami tűz.

A 2006-os PRIDE nyílt súlykategóriás GP bajnok a horvát rendőrség terrorizmus-ellenes csoportjának tagjaként kapta a Cro Cop (Croatian Cop), azaz horvát zsaru becenevet, mellyel végül is a kétezres évek derekán világhírűvé vált. Cro Cop volt az egyik első bunyós a világon, aki mind kickbox, mind MMA tornákat, címeket nyert a világ nagy "színpadain", sőt, mind a mai napig ő az egyetlen, aki a K-1 és a PRIDE GP-t is megnyerte.

Ráadásul finisek terén csak Wanderlei Silva vetekedhet vele, akivel ilyen téren döntetlenre állnak, hiszen mindketten 16 mérkőzést fejeztek be idő előtt PRIDE pályafutásuk során. Mirko "CroCop" Filipovic 2017.01.04-én, nem sokkal a Rizin GP megnyerése után bejelentette visszavonulását. A tornát sérülten csinálta végig, nyerte meg, de az évek komoly nyomot hagytak mindenhol.

Filipović több, mint 20 év bunyó után sem hagyta abba csak úgy. Öt Rizin gálán láthattuk Japánban (legutóbb 2018 szeptemberében), rövid időre visszavonult, pár műtéten is átesett, de kemény edzéseivel nem állt le. Formába hozta magát és 2019 elején leszerződött a Bellatorral, ahol a szintén ex-UFC veterán Roy Nelson ellen debütált!

A mérkőzést megnyerte, azonban pár napra rá stroke-ot kapott, melynek nyomán a 2014-2019 között, 11 meccse veretlen legenda azonnali visszavonulásra kényszerült. Mind a sport, mind a rajongók sokat köszönhetnek az őket rengeteg felejthetetlen emlékkel megajándékozó Cro Cop-nak. Köszönjük Mirko!

https://www.youtube.com/watch?v=ryb8LZHA9_s&rel=0

Tovább

Fedor Emelianenko - pillanatképek

Fedor Emelianenko, teljes nevén Fedor Vladimirovich Emelianenko, akit az MMA, ill. a küzdősportok világa nemes egyszerűséggel csak Fedorként ismert meg, sokak által mind a mai napig a legjobb és legnagyobb hatású MMA harcosnak tartott ember.

Fedor Emelianenko volt az első, aki mindenhol veszélyes volt - állva, a földön, leviteleknél, a hátáról és még sorolhatnánk. Ground and Poundjának kegyetlensége a mai napig legendás. Olyan dolgokat csinált technikailag, olyan Fight IQ-val harcolt, ami manapság sem nevezhető gyakorinak.

A többszörös Combat Sambo nehézsúlyú világbajnok (2002, 2005, 2007), Orosz nemzeti judo bajnokság harmadik helyezett (1998, 1999) Emelianenko a mára legendássá vált PRIDE FC japán promóció nehézsúlyú trónján 2003-2007-ig ült. Számtalan rekordot állított fel, majd' 10 évig veretlen maradt, legyőzött négy egykori UFC bajnokot, egy Pride FC bajnokot, három K-1 bajnokot (köztük CroCop-ot) és olimpiai érmes harcosokat is. Emelianenko sokak szerint (köztük Mike Tyson és Chuck Norris szerint is pl) a valaha élt legjobb nehézsúlyú MMA harcos.

Nem egy szakmabeli mondta már, hogy Fedor Emelianenko hatása az MMA-ra, a hagyatéka olyan, mint Alié a bokszban vagy Pele hatása a fociban.

https://youtu.be/W1uw5bz9w3E

Tovább

Manny Pacquiao - pillanatképek

Mit szeretnél elérni az ökölvívással? - hangzik a kérdés a rövid, ám annál hangulatosabb, szinte dokumentarista igénnyel készült videó elején. Manny Pacquiao válasza pedig, ahogy a karrierje is, nem a szokásosnak mondható, amit úgymond várni lehetne. Nem sikert, pénzt akart az ekkor még igen fiatal harcos, hanem arra vágyott, hogy egyesítse nemzetét, boldoggá tegye és jóval később, a Mayweather meccs előtt is úgy nyilatkozott, hogy bár Isten tehetséggel áldotta meg, nagy a felelőssége is, hiszen segítenie kell az embereknek.

Pacquiao pedig pontosan ezt teszi - gyakran adakozik jótékony célokra, ám teszi ezt minden hírverést és felhajtást kerülve. A legutóbbi, Mayweather elleni meccsén keresett összeg felét is felajánlotta már különböző helyekre, hogy segíteni tudjon a rászorulókon. Pacquiao nem felejtette el az utcákat, melyekről ő maga is jött.

Természetesen Freddie Roach is feltűnik, akiről Manny már nem egyszer elmondta, hogy több ő, mint az edzője - tanácsadó, barát ő. Amikor Freddie-ről van szó, az olyan, mintha a saját szüleiről lenne szó. Pacquiao története egy nem akármilyen történet - a hit, kitartás, akarat története, méghozzá egy olyan emberről, aki a sikerek közepette, azok csúcsán is ember tudott maradni.

https://www.youtube.com/watch?v=uL--D_tmiC4&rel=0

Tovább

Pillanatképek - Ramon Dekkers

A holland stílus úttörőjére, a thai-ok között a mai napig leghíresebb külföldi harcos - a gyémánt, a pokoli turbina elképesztő tempójáról, hihetetlen erejéről és rettenthetetlen stílusáról lett ismert és népszerű a muay thai világában.

A '90-es években igazi áttörést ért el, amikor mindössze 20 évesen leküldte az akkori Lumpinee Stadion bajnokát, Nangpon Nongeeb Pahuyuth-ot. Az összecsapásra Hollandiában került sor, de egész Thaiföldön sugározták.

A Nangpon fölötti győzelemmel Dekkers híresség és egyben célpont is lett Thaiföldön, ami egészen új lehetőségek kapuit nyitotta meg számára. Dekkers 1991 áprilisában nem mással, mint a legendás Coban Lookchaomaesaitonggal találkozott, a kétszeres Lumpinee bajnokkal, akit nem véletlenül neveztek "Roppantónak". Akárcsak Dekkers, Coban is erejéről, agresszivitásáról volt ismert. Garantált volt tehát a tűzijáték.

Bár az összecsapást Dekkers elvesztette, továbbra is Thaiföld legjobbjai ellen mérkőzött. Sokszor nyert, de igen sok mérkőzést, melyet nem sikerült kiütéssel megnyernie vagy ahol tagadhatatlanul és látványosan nem dominált, elvesztett. Részben ezért is alakult ki agresszív stílusa. A hollandok (és Dekkeres legendás edzőjének, Cor Hemmersnek) hozzáállása az volt, hogy mindig meg kell próbálni befejezni, különben szinte lehetetlen lesz nyerni a thai-ok ellen saját hazájukban.

A thai-ok egy látványos ko győzelmet szerettek volna Dekkers felett aratni, de ez sehogyan sem akart összejönni, így ismét összehozták Coban ellen, aki az első mérkőzés kimenetele kapcsán igencsak favoritként érkezett második találkozójukra. Ezúttal a legendás Lumpinee Stadionban találkoztak, a televízió pedig Európában és Ázsia-szerte közvetítette a mérkőzést. Nem sokkal első találkozásuk után tehát, 1991 Augusztusában Coban és Dekkers ismét egy szorítóban találták magukat.

Dekkers ezúttal nem váltogatta alapállását, megtalálta ritmusát és pontosabban talált. Egy ütésváltás során horga talált, Coban pedig megtántorodott. A ring sarka felé indultak, ahol Dekkers hatalmas ütések egész sorozatával talált, Coban pedig megindult lefelé. Felállt, de látszott, hogy a kocka visszavonhatatlanul megfordult. Cobanra rászámoltak! Dekkers ezután ismét megingatta ellenfelét, a kötelekhez terelte és leküldte. Mérföldkő volt ez a muay thai történetében, hiszen először győzött le egy Farang egy Thai bajnokot legnagyobb stadionjukban. A gyémánt kiütéssel győzött!

https://www.youtube.com/watch?v=7z9Ot-7mJF0

Azért is bírt még rendkívüli fontossággal ez a mérkőzés, mert Dekkers győzelmével a muay thai a nemzetközi színpadra lépett, robbanás-szerű növekedésnek indult és hatalmas mértékben befolyásolta a nyugatot és az elkövetkezendő Farangok egész sorát (elég csak "John" Wayne Parr-ra gondolni).

De a győzelemmel Dekkers a thai-ok véleményét is megváltoztatta a nyugati művészetről, az ökölvívásról. A "turbina" záporozó ütései, kombinációi egyértelmű bizonyítékokként szolgáltak. Dekkers nevéhez számtalan rekord, elsőség fűződik. Első külföldiként nyerte el például "Az év harcosa" címet Thaiföldön, elsőként részesült királyi kitüntetésben a sportért tett szolgálatai kapcsán. Egyben a külföldi harcosok nagykövetének is megtették.

A gyémánt 2013 Február 27-én, egy edzés után biciklire ült szülővárosában, Breda-ban. Enyhe szédülést érzett, de útnak indult. Sohasem érkezett meg. Egy szívroham leterítette és magatehetetlenül hullot a járdára. A járókelők próbáltak segíteni a mentők kiérkezéséig, de hiába. Ramon Dekkers (186 győzelem, 95 KO/TKO) elment, de a gyémánt fénye örökké itt ragyog nekünk. Nyugodjék békében!

Tiszteletére a GLORY szervezet elérhetővé tette az összes rendelkezésükre álló Dekkers küzdelmet, IDE kattintva pedig eljuthattok az oldalra és megnézhetitek "A gyémánt" néhány emlékezetes meccsét.

https://www.youtube.com/watch?v=ghSOjWSUFeM

Tovább