A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Pat Miletich. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Pat Miletich. Összes bejegyzés megjelenítése

Pillanatképek - Pat Miletich

Ezúttal 'Pillanatképek' rovatunk alanya nem más, mint Pat Miletich!

Pat Miletich


Az iowai születésű, horvát felmenőkkel rendelkező Pat Miletich (becenevén 'A horvát szenzáció) nem csak, hogy generációjának egyik legnagyobb befolyású versenyzőjévé vált, de az MMA történelmének egyik legsikeresebb edzőjévé is.


A fekete öves karatés, 3 danos bjj-s Miletich minden értelemben megjárta a hadak útját. Az összesen 38 profi MMA meccsén olyan nevekkel szállt harcba, mint a legendás Dan Severn, Jorge Luis "Macaco" Patino, a mára a Nova União csapat sztáredzőjévé vált André Pederneiras (itt edz José Aldo, Renan Barao is többek között), az MMA úttörőinek számító Shonie Carter, Carlos Newton, Matt Lindland vagy Renzo Gracie.


Az úttörő Pat Miletich már akkor is több stílusban edzett, mikor a legtöbben még szinte azt sem tudták mi az az MMA - karatéban, bjj-ben, muay thai-ban, bokszban csiszolta magát. Legszebb eredménye kétségtelenül, hogy ő volt az első, aki a UFC váltósúlyú övét megszerezte, melyet négyszer meg is védett, mielőtt a már említett Carlos Newton ellen elvesztette volna.


Csapata a Miletich Fighting Systems évekig uralta az MMA világát, olyan bajnokokat adva a sportnak, mint Jens Pulver, Matt Hughes, Tim Sylvia vagy Robbie Lawler. A bajnokokon kívül természetesen számtalan sikeres sportoló került még ki Miletich kezei közül, a teremből, melynek keménységéről máig legendák keringenek.


Miletich már 40 is elmúlt, mire visszavonult, pályáját pedig egy szép, második menetes kiütéssel zárta, amit az IFL 11-en sikerült véghez vinnie. Miletich a sporttól történő visszavonulása után is aktív maradt, főleg a bjj terén, de mellette edzősködött is, helyi, állami rendőri szerveket, katonákat oktatott és sikeres szakkommentátorrá nőtte ki magát, aki a mai napig elég sok gálán gazdagítja az élő közvetítéseket meglátásaival.


https://www.youtube.com/watch?v=rFbsOcoV9tg?feature=oembed&wmode=opaque&rel=0&showinfo=0&modestbranding=0

Interjú Dr. Randy Borum-mal a küzdősportok pszichológiájáról

Az alábbiakban egy, a Fight News Unlimited oldalán megjelent interjú fordítását olvashatjátok. Az oldal készítői a küzdősportok pszichológiájával foglalkozó szakembert kérdeztek ezeknek a sportágaknak a mentális oldaláról – többek között például az elvesztett meccshez való hozzáállásról, az összpontosítás, a vizualizáció és a pozitív belső beszéd fontosságáról. Dr. Borum rendőrből lett pszichológus és egyetemi tanár, aki az erőszak és terrorizmus lélektana mellett a magas stresszel és kockázattal járó helyzetek pszichológiáját kutatja. Emellett sportpszichológusként profi MMA-harcosokkal és bokszolókkal dolgozik.


RB-Chair


FNU: Mennyire fontos egy sportoló, ezen belül is egy harcos számára a pszichológia?


RANDY: A legjobb küzdősport edzők és sportolók közül sokan úgy vélik, hogy ezekben a sportokban a  siker 10-20%-a köszönhető a fizikai, míg 80-90% a mentális tényezőknek. Pat Miletich mondta ezt az MMA-ról. Freddie Roach említette ugyanezt a bokszról, és Dan Gable a birkózásról. A valóságban persze nincs lehetőség arra, hogy pontosan megmérjük ezeket a dolgokat, de mégis mind arra a tényre hívják fel a figyelmet, hogy a pszichológiai tényezők kritikus fontosságúak a hatékony harcos sportteljesítményben. Ez a profi szinteken különösen fontos lehet, ahol az ellenfeleket már eleve összepárosítják testsúly, tapasztalat és készségek alapján. A sportpszichológia nem varázslat, nem fog egy rossz harcost kiemelkedővé változtatni, viszont a legtöbb sportolónak segít megvalósítani a benne rejlő lehetőségeket.


FNU: Hogyan tudja egy harcos maximalizálni a pszichológiai megközelítést a felkészülés során?


RANDY: Érdekes, hogy a legtöbb harcos szerint a mentális készségek a legfontosabbak, de a saját edzésük során majdnem az egész időt a fizikai edzéssel töltik, és keveset szánnak a mentális készségek fejlesztésére. Talán azért van ez, mert sokan nem tudják, hogy a pszichológiai készségek tanulhatók és fejleszthetők. Nem feltétlenül jönnek maguktól.


FNU: Mi történik az agyban, amikor egy harcos felspannolja magát, vagy éppen kiborul, elveszti az önuralmát?


RANDY: Az agyunk szabályoz minden viselkedést. Annak, hogy hogyan küzdesz, három olyan viselkedési eleme van, amelyet pszichológiai tényezők szabályoznak: a gondolatok (kogníciók), az érzések (érzelmek), és a testi (szomatikus) érzések.


Az, hogy egy harcos felpörgeti magát, vagy elveszti az önuralmát, és hogy ez mikor történik, nagyrészt azon múlik, hogy mi történik a gondolataiban, érzéseiben és a testi reakcióiban. Ezeknek a tényezőknek mindegyike befolyásolni tudja a másik kettőt, a különböző időpontokban más és más sorrendben. Egy negatív gondolat, mint például „Fogy az erőm – nem fogok tudni kitartani a menet végéig” az elbátortalanodás érzéséhez, valamint a fáradtság testi érzetéhez vezethet. Ezzel szembenaz olyan magabiztos gondolatok ismétlése, mint például „Izmos és erős vagyok, tökéletesen felkészülve erre a meccsre” az izgatottság érzését idézheti elő, amely az energia testi érzeteit hozza magával.


A megoldás – csakúgy, mint a küzdelem stratégiája – abban rejlik, hogy felkészüljünk mindenre, ami történhet, és kialakítsuk azokat a készségeket, amelyek segítségével megfelelően reagálhatunk.


FNU: Hogyan kell egy harcosnak az elvesztett meccshez hozzáállnia?


RANDY: Tapasztalatom szerint a legjobb harcosok nem rágódnak a vereségen, és nem is hibáztatják magukat újra meg újra. Kialakítanak egy értelmezést, ami számukra megmagyarázza, hogy „mi is történt” – aztán kitalálják, min kell dolgozniuk, hogy ez ne történjen meg újra; felállítanak erre egy tervet; és ezt végigcsinálják. Sok harcos a veszteséget olyasmivel magyarázza, ami számára működik, de mások ezt „kifogásnak” vélhetik. A veszteségben való dagonyázás elszívja az energiádat, és aláássa az önbizalmadat. Egy meccs elvesztése nem tesz „vesztessé”.


A vesztes meccs utáni talpraállás során, ami a legtöbb embernek segít, az a veszteség elfogadása, az önbizalom megőrzése, és konkrét, mérhető célok kijelölése, amelyeket el akarnak érni a továbblépésben. Ezután rögtön azon kezdenek dolgozni, hogy elérjék őket. Az előretekintés jobban működik, mint a visszafele nézés.


FNU: Milyen szerepe van a vizualizációnak és a pozitív megerősítésnek egy harcos fejlődésében?


RANDY: A sportolók különféleképpen használják a vizualizációt. Az egyik módja a mentális gyakorlás. Amikor először tanulsz egy technikát, akár több százszor is elismételheted fejben, még akkor is, ha edzésen nincs lehetőséged ennyire. Persze a leghatékonyabb a fizikai edzés, de a mentális gyakorlás szintén működik – főként akkor, ha saját magadat úgy képzeled el, ahogyan végrehajtod a feladatot, nem csak „kívülről figyeled” magad. Kutatások azt mutatják, hogy egy testi készség mentális gyakorlása ugyanazokat az idegpályákat aktiválja, mint amikor a valóságban hajtod végre a feladatot. A vizualizáció egy másik módja egy konkrét küzdelemre való felkészülés. Elképzelheted magad, ahogyan egy bizonyos ellenféllel küzdesz – pontosan úgy teljesítve, ahogy te akarod, sikeresen kivédve a támadásait. Pszichológiailag így azt az előzményt építed fel, hogy már többször győzedelmeskedtél fölötte, ami megerősíti az önbizalmadat.


FNU: Miben különbözik egy harcos mentalitása a többi sportolóétól?


RANDY: Ez egy nagyon érdekes kérdés. Nem tudom, hogy létezik-e „jó” válasz, vagy hogy a válaszfeltétlenül igaz-e minden harcosra. A készségek közül sok hasonló, de különbözőképpen kell alkalmazni. Például az összpontosítás fontos a teniszben és a küzdősportban is, de az, hogy hogyan, mire és mikor összpontosítasz, illetve hogy mi tereli el a figyelmedet, az nagyon eltérő minden sportban. Egy tényező, ami szerintem valamennyire különleges az MMA-ban, az a dominanciáért folyó harc nagyon személyes és fizikai természete. Ez egyike annak a nagyon kevés sportnak, ahol az emberek jellemzően azért veszítenek, mert akkora fájdalmaik vannak, hogy fel kell adniuk, vagy mert az ellenfél annyira szétveri őket, hogy a bírónak kell közbelépnie. Sok sportágban meg lehet sérülni, de azok a sérülések esetlegesek. Az MMA-ban viszont ezek nem a játék részei, hanem maga a játék. Tehát az egyik olyan dolog, ami különbözik egy MMA harcos mentalitásában, az az, hogy kognitíven, érzelmileg és testileg alkalmazkodnia kell ahhoz a tényhez, hogy az ellenfele az esetek többségében arra törekszik, hogy fájdalmat okozzon neki. Különböző harcosok különféleképpen fejlesztik ki ezt az alkalmazkodást, de mindenképpen találnod kell egy módot arra, hogy ezt egy profi sporteseményként, ne pedig kocsmai verekedésként kezeld.


A teljes interjút angolul itt (link:http://unlimitedfightnews.com/wordpress/an-experts-perspective-on-the-mental-aspects-of-fighting/) olvashatjátok.


Bóna Krisztina