Sport coaching - Hiedelmeink megváltoztatása

Sport coaching rovatunkban Bánóczi Péter ezúttal a hiedelmek, alapgondolatok témáját járja egy kicsit körül!

A sport coaching egy tág terület, szakág, melybe igen sok minden belefér. Bizonyos átfedések elkerülhetetlenek életünkben, hiszen legyen szó magánéletről vagy sportról, mindenhol önmagunk vagyunk - jó és rossz tulajdonságainkat, problémáinkat, "csomagunkat" visszük magunkkal mindenhová.

Következzenek Bánóczi Péter szavai!

"Ugyanazzal az ellenféllel küzdök már sokadszorra és eddig veszítettem. Miért lenne most másképp?

Rendszerint visszatérő gondolatok az élsportban, amikor már csúcsra van járatva minden izom, a felkészülés jól sikerült… és tessék! Újra vele sorsoltak össze.

Ha, csapatban versenyzünk, akkor egy kissé még bonyolultabb a helyzet, hiszen ahányan vagyunk, annyi féle lelkivilággal rendelkezünk.

Ilyenkor kell a jó szakember.

Van, hogy az edző tudománya „elfogy” hisz neki is beugrik a „flash” újra vele/velük…

Virginia Satir azt mondja:

„A változáshoz szükség van bizonyos alapgondolatokra, amiket magunkénak kell tudni.”

1. A hiedelmeim megváltoztatása: Azaz, ameddig /azt hiszem/ addig az úgy is lesz.
2. Identitásváltás: Nem az vagyok, aki akkor veszített. Egy másik, jobb versenyző vagyok, magasabb szintre emelem önmagam.
3. A gondolatok olyanok, mint a felhők. Jönnek-mennek. Nem engedem magam a gondolataim alá vetni. Én irányítom a gondolataimat.

Lehetne még folytatni, azonban csak szerettem volna egy pillanatra fellebbenteni a fátylat arról, hogy mennyi lehetőség van a fenti esetek elkerülésére.

Az győz, akinek ez jobban sikerül.

Ne felejtsük el, hogy a másik oldalon, aki/akik már többször nyertek ellenünk úrrá lehet egy lazaság, könnyedség, megnyugvás - „A múltkor sikerült, miért ne menne újra?”. A megszokásra alapoz, a rutinra. Aki azonban a rutinban bízik az nincs kellőképp felkészülve.

Húzz váratlant. Mindig.

Akkor is, ha többször győztél és akkor is, ha nem. A megoldás kulcsa itt lesz. Egy új helyzetbe tereled be, amit te terveztél el, te irányítod és nálad a kezdeményezés által kiváltott lépéselőny."

Tovább

Sport coaching - Motiváció 2.0

Sport coaching rovatunkban Bánóczi Péter ezúttal a motiváció témáját járja egy kicsit körül!

A sport coaching egy tág terület, szakág, melybe igen sok minden belefér. Bizonyos átfedések elkerülhetetlenek életünkben, hiszen legyen szó magánéletről vagy sportról, mindenhol önmagunk vagyunk - jó és rossz tulajdonságainkat, problémáinkat, "csomagunkat" visszük magunkkal mindenhová.

Így van ez a motivációval is. De mi is az és hol keressem? Mikor, hogyan tudom meg, hogy én már motivált vagyok? Következzenek sport coaching rovatunk vezetőjének, Bánóczi Péter szavai, aki ezeket a témákat járja körül kicsit a részleteket boncolgatva.

"A megfoghatatlan valami, ami sorsokat határoz meg, pillanatokat dönt el. Többen, többféleképpen írtak már a témáról és sok a jó meglátás a motivációval kapcsolatosan. Amennyire nehéz megtalálni épp olyan könnyű elveszíteni…

De, hol keressem? És főleg mikor tudom meg, hogy én már motivált vagyok? Akik főleg materiális gondolkodásúak, azok csípőből mondhatják, hogy: Adj neki elég pénzt és fel fogja szántani a betont is! Nos, úgy gondolom, hogy ez ennél bonyolultabb dolog :)

A motiváció, leginkább lelki és nem anyagi igényű /lelki állapot/, aminek a megtartásán rendszeresen dolgoznom kell. Lehet bármennyi pénzem, ha a felnőtt testemben egy kisfiú üldögél egy sámlin, netán durcásan és mégis tőle várom el, hogy teljesítsen, amikor kell.

Addig ások le a múltamban, vagy addig kell előre utazni a jövőbe, hogy meg tudjam nevezni, miért és mit vagyok hajlandó megtenni. Sokkal nagyobb belső nyugalmam lesz, ha tudom, miért küzdök?

Ha megvan a belső nyugalom, akkor nem foglalkoztat a sikertelenség - mert azt időlegesnek fogom fel. A cél, amit magam előtt látok, az felülírja a kudarcon való töprengést.

„Minél jobban növelem az akciók számát, annál nagyobb esélyem van arra, hogy több pozitív impulzus érjen”

Mondhatnád erre, hogy: Igen, de a sok kudarc csak még jobban elbizonytalanít és pont az ellenkező hatást fogom elérni. Igen, ha így gondolod, akkor biztosan.

Viszont, ha úgy gondolod, hogy: Ez egy pillanat, ami már tovább is szállt, akkor kezdesz meg edződni lelkileg is. Ha, bele gondolsz mennyi apró kudarc ér minket nap, mint nap: Elmegy a busz az orrod előtt, dugóba kerülsz az autóval, nem hívnak vissza telefonon, netán elfogyott a kedvenc zöldséged a piacon.

Ha, ezeket mindig úgy élnéd meg, hogy „én egy lúzer vagyok” akkor nem próbálnád újra és újra, hiszen élni, enni, utazni, kommunikálni kell.

Nos, mi történik?

Te és én is megtesszük ismét, mert bízunk abban, hogy következőre nem így lesz. Ez is motiváció. És ezt kell a magasabb célok elérésénél is szem előtt tartani!"

Tovább

Sport coaching – Nyugalom

Sport coaching rovatunkban Bánóczi Péter egy könnyedebb, tűnődő írását olvashatjátok, melyben egy kicsit a küzdősportok adta magabiztosság, önkontroll, a nyugalom témáját érinti.

A sport coaching egy tág terület, szakág, melybe igen sok minden belefér. Bizonyos átfedések elkerülhetetlenek életünkben, hiszen legyen szó magánéletről vagy sportról, mindenhol önmagunk vagyunk - jó és rossz tulajdonságainkat, problémáinkat, "csomagunkat" visszük magunkkal mindenhová.

Az alábbi írásban érintettek nem csak a küzdelem hevében, de a magánéletben is fontosak. Fontos, hogy egy pillanatra megálljunk vagy legalábbis pár lépéssel hátrábbról is rá tudjunk tekinteni az adott pillanatra, történésekre és reflektáljunk. Fontos, hogy – ahogy Péter írja – meg tudjunk állni a rohanásban. Következzenek sport coaching rovatunk vezetőjének, Bánóczi Péter szavai!

„Néha eltűnődöm azon, hogy aki küzdősportot művel - legyen az bármilyen szakágban, stílusban -, az vajon ugyanazt érzi-e, amit én?

Bízok benne, hogy igen. :) Mit is ad nekünk a küzdelem napról-napra történő megélése az edzéseken? A technikai tudás és a jó kondíció mellett nyugalmat is kell, hogy adjon. Ha, megállsz egy pillanatra a rohanásban és figyeled az embereket, talán észrevehető, ki van rendben önmagával, ki nincs. És sokszor a mozgásából, viselkedésből az is kiderül, sportol-e és hogy mit.

A „nem történhet semmi baj” érzés. Ugye milyen jó erre gondolni? Maximálisan tisztában vagyok a fizikai erőmmel, a tudással, a gyorsasággal. Tudom, hogy másodpercek alatt meg tudok oldani, el tudok hárítani egy támadást. Bárhol. És ez még jobb ebben.

Nem térek ki most szélsőséges esetekre, mert nem kívánom az írást szőrszálhasogató stílusban folytatni. Biztos megértitek. Egyszerűen azon gondolkodok, hogy másnak is ugyanezt jelenti-e, mint nekem?

További jó érzéssel, nyugalommal tölt el, hogy ezeket a képességeket kordában tudom tartani. Szerintem ez legalább akkora erény, mint azokat megszerezni! Ha, nem is mélyülsz el olyan szinten, hogy meditációt vagy további – flow – élményt használsz, hanem csak simán stabilan állsz a buszmegállóban. Ha netán meglöknek vállal, csak mosolyogsz egyet és tovább sétálsz. Néha egy idegesebb emberre csak legyintesz, és ráhagysz mindent.

Azért, mert nyugodt vagy. A tudás a birtokodban van! :) De, nem élsz vissza vele.„

Tovább

Sport coaching: Küzdelem és koncentráció

Sport coaching! Bánóczi Péter rovatunkban ismét univerzálisabb, nem csak a küzdősportban, de a versenyzésben és azon kívül is fontos dologgal foglalkozik!

A sport coaching egy tág terület, szakág, melybe igen sok minden belefér. Bizonyos átfedések elkerülhetetlenek életünkben, hiszen legyen szó magánéletről vagy sportról, mindenhol önmagunk vagyunk - jó és rossz tulajdonságainkat, problémáinkat, "csomagunkat" visszük magunkkal mindenhová.

Így van ez belső küzdelmeinkkel is. Akaratunkkal, koncentráltságunkkal nap mint nap versenyre kelünk magunkkal, különösképp, mikor egy-egy élethelyzetben mindezt összhangba kell hozni, hogy stresszhelyzetben is a legjobbat tudjuk nyújtani önmagunkból. Következzenek sport coaching rovatunk vezetőjének, Bánóczi Péter szavai, aki ezeket a témákat járja körül kicsit a részleteket boncolgatva.

„Alapvetően olyan témákban szoktam írni, ahol szárazföldön, ringben vagy tatamin folyik az, amit jelen írásomban a vizes sportokban figyeltem meg.

Szerencsém volt részt venni a Július 14-30-ig a FINA 17. Vizes Világbajnokságon, Budapesten, önkéntesként V.I.P-Protokoll területen. Szociálpszichológiai szempontból, megküzdési technikák alkalmazásából nagy mennyiségű tapasztalatra tettem szert, amit fel is fogok használni a munkám során, hogy még jobban tudjam támogatni a hozzám fordulókat.

Van-e különbség egy vízben úszó sportoló és a között, aki kemény ütéseket rúgásokat áll ki, azért, hogy a végén ő legyen a győztes? Igen is, meg nem is! :)

Ahol nincs fizikai kontakt a versengők között, ilyen például az úszás vagy a műugrás, ott a küzdelem belül zajlik. Az ember itt önmagával, az akaratával, a koncentráltságával és azzal kel versenyre, hogy ezeket hogyan képes úgy összhangba hozni, hogy abban az adott pillanatban a legjobbat nyújtsa.

Nagy teher, de el kell viselni. Láttam az arcán az épp ugrani készülő versenyzőnek, hogy teljesen átszellemült, a légzését is pontosan beállítva rugaszkodott el és szinte éreztem, ahogy abban a pár másodpercben, amíg a levegőben volt és zuhant, forgott, akkor is „tapintható” volt szinte az agytevékenysége. Még a medence széléről is.

Ezt mindenképp érdemes átvenni, hogy a koncentráció, ha jó és hasznos koncentráció (ami nem azonos a „rágörcsöléssel”), azt meg fogják érezni kívül is. Mi több, az ellenfelek is. Ez pedig a kezdésnél előnyt jelent. Te rendben vagy, tudod, mit akarsz és azt, hogyan akarod azt!

A másik csoportban a fizikai kontaktust használók - például a vízilabdázók-, akik szinte vagy félig már-már küzdősportolók. Nos, ott igen csak szükség van nem csak mentális erőre, hanem fizikaira is. De, akár ide vehetem a nyílt vízi úszókat, ahol köztudottan kemény rúgásokat-pofonokat osztanak ki egymásnak a hosszú úszás-idő alatt. Habzik a víz, senki nem lát semmit, csak a fájdalmat érzi. És tűrni kell. Mert ez a világbajnokság most van, nem holnap. Most kell megtenni azt, amire évekig készültél. Ma kell kiadni magadból mindent.

És megérkeztünk egy fontos ponthoz.

Hogy tudja kiadni magából az, aki esetleg egy beszűkült tudatállapotba kerül? Ezt az állapotot a versenyző adott pillanatban könnyen össze tudja keverni a fókuszáltság érzésével. De nem az! Ezred másodpercek döntenek arról, hogy a pillanat mivé válik. És utána, mivel csapat sportról van szó, ezért dominó elvszerűen fut végig a többieken.

Láttam összeomlást egy jól felkészült, erős és mindenre kiképzett csapatnál és láttam mámorban, szinte önkívületben játszó sportolókat gyengébb képességek birtokában is. Mi volt a különbség a két módosult tudatállapot között? Egy hajszál. Én úgy gondolom.

Az a hajszál, amikor azt mondom: a sportoló muszáj, hogy értelmes, tanult legyen és folyamatosan fejlessze is ezeket a képességeit. Csak akkor fog tudni a lehető legtöbb váratlan helyzetre megfelelően reagálni. Ha, pedig tudjuk, hogy a versenyzőnk tanult, intelligens, akkor a felkészülésnél és a meccsek alatt, pihenő időben erre őt emlékeztetni kell."

Tovább

Sport coaching - Ki mondja meg?

Sport coaching! Bánóczi Péter rovatunkban ismét kicsit mélyebbre ás. Ezúttal az edző és tanítvány viszony kerül górcső alá, érzésekkel, kritikával, hittel és egyebekkel!

A sport coaching egy tág terület, szakág, melybe igen sok minden belefér. Bizonyos átfedések elkerülhetetlenek életünkben, hiszen legyen szó magánéletről vagy sportról, mindenhol önmagunk vagyunk - jó és rossz tulajdonságainkat, problémáinkat, "csomagunkat" visszük magunkkal mindenhová.

Szavainkkal olykor - jó értelemben - falakat dönthetünk le, de sajnos fel is húzhatjuk azokat. Hogyan van ez jelen, hogyan befolyásolja az edző és tanítvány viszonyát? Erről lesz most szó. Következzenek Péter szavai!

„Saját klienseim között is találkoztam olyannal, akinek az edzője olyat mondott, amivel hosszú időre falat húzott közéjük. A legkárosabbak közé tartozó mondatok: "Te nem leszel soha ez vagy az.", "Mit csinálsz? Megmondtam, hogy ez nem vezet sehová!", "Nézd meg az eddigi eredményeidet! Tényleg azt hiszed, hogy meg tudod nyerni?".

Azt kell, hogy higgye. Ha nem hisz magában a versenyző, akkor ki fog? Ő van abban a pozícióban, akin múlik a dolog. Szerintem teljesen mindegy, hogy az edző mit gondol. Ha, a tanítványa lemegy edzeni, odaáll a rajtkőre vagy felhúzza a kesztyűt, akkor támogatni kell.

Az "igazság" meg, hogy "mi lesz", az annyi összetevő függvénye, amivel nincs értelme kicentizve, patikamérlegre téve azt foglalkozni. Az edző sziklaszilárd támasz kell, hogy legyen. Ő más fronton küzd, mint a versenyzője. Nem szükséges korábbi nagy eredményekkel rendelkeznie, ahhoz, hogy jó legyen abban, amit csinál.

Én azt gondolom, hogy ne mondja meg senki. Kritikát, pedig főleg csak akkor, ha azt kérik! Amikor ott vagyunk az edzés vagy verseny helyzetben, felkészülés alatt, ha elcsigázva ülünk egy dombtetőn és meredünk a semmibe, az edzőt akkor sem viheti el a hév. Hogy most talán itt a megfelelő alkalom arra, hogy elmondjam neki…

Ha úgy érzi, hogy nem hisz a tanítványában, akkor ne folytassa a tréningezését, de ”ne mondja meg”. Könnyen lehet, hogy akár évek múlva ismét úgy érzik, hogy együtt dolgoznának, azonban az ottmaradt tüske miatt ez nem fog működni. Míg a testi sebeink beforrnak, addig a lelki sebek sokkal lassabban gyógyulnak. Néha csak részlegesen. És akkor újra felszakadhatnak.”

https://www.youtube.com/watch?v=sq2figwIX9s

Tovább

Sport coaching - Teszt nap!

Sport coaching! A mentális felkészülés, sportpszichológia, vizualizáció és egyebek nem véletlenül visszatérő témák az oldalunkon. Egy a témába vágó, igen hasznos előadást ajánlunk most figyelmetekbe!

Sport coaching rovatunk olvasói - ill. azok akik Bánóczi Péter követik a Facebookon vagy saját oldalán - már biztos értesültek róla, Péter egy komoly teszt napot tart hamarosan, melynek részleteiről az alábbiakban olvashattok! Következzenek Péter szavai!

"Várok minden érdeklődőt, csapat- és egyéni sportolót is szeretettel a teszt napon, ahol széleskörű, többrétű mentális teljesítményt mérő teszteket töltünk ki majd 60 percben!

A végén névre szóló kiértékelést kaptok, amiből edzőitekkel együtt pontosabb képet kaptok és jobban tudtok fókuszálni a felkészülésetekre. Mindezeken túl lehetőség lesz még egyéni elakadások megbeszélésre is.

A sportágadat kérlek add meg előre!

• Részvételi díj: 3.500.-ft/fő.


• Az ár tartalmaz: kávé, ásványvíz.


• Jelentkezési határidő: Február 10.


• Kis csoport: Max. 10 fő

A teszt napot két részletben bonyolítjuk le:

• Február 11. 10h-11h-ig.
  Február 12. 15h-16h-ig.

Ha mind a két napon jönnél, akkor 5.000.-ft és természetesen több ill. más jellegű tesztet is kapsz majd!

Minden további kérdés esetén keressetek weblapomon: banoczi-coaching.hu

Iroda:

Bp. XI Kerület, Bercsényi utca 24. Parkolni az Allee-ban lehet, de a villamos, busz is ott áll meg. Innen 3-4 perc séta."

Ne hagyjátok ki a lehetőséget!

Tovább

Sport coaching - A sportoló és a civil ÉN

Sport coaching! Sportoló én, civil én. Ki vagyok a teremben és azon kívül? Mit tehetünk a beszűkülés ellen? Nézzük!

A sport coaching egy tág terület, szakág, melybe igen sok minden belefér. Bizonyos átfedések elkerülhetetlenek életünkben, hiszen legyen szó magánéletről vagy sportról, mindenhol önmagunk vagyunk - jó és rossz tulajdonságainkat, problémáinkat, "csomagunkat" visszük magunkkal mindenhová.

Azonban választásainkkal könnyen be is skatulyázhatjuk magunkat, lendülhetünk a szélsőségek felé. Mi hát a megoldás? Egyáltalán miért fontos ez? Következzenek sport coaching rovatunk vezetőjének, Bánóczi Péter szavai, aki ezeket a témákat járja körül kicsit a részleteket boncolgatva.

"Több esetben találkoztam már azzal a helyzettel, hogy nehezen vagy egyáltalán nem sikerül külön választani az egyén sportolás alatti önmagát és a civil életét.

Ha a mindennapjaimnak része a sportom, akkor óhatatlanul felveszem annak a jellemzőit a mindennapi mozgásomban, a beszédben, és az egyéb nonverbális  – azaz nem beszéd általi – kommunikációban is. Úgy érezhetem, hogy amikor az edzőteremben edzek, akkor „vagyok valaki”, míg ha onnan kilépek, akkor pedig „senki”. Ennek következtében elkezdek beszűkülni és csak a szintén odajárókkal és abban a körben mozgókkal érintkezek, mert együtt tudjuk erősíteni egymást és a hasonló érzések összeadódva elviselhetőbbek lesznek.

Ha, ezt felismerem, - vagy valaki emlékeztet rá -, akkor esélyem van arra, hogy kimozduljak ebből. Miért fontos, hogy más impulzusok is érjenek? Miért nem jó a nekem teljesen biztonságos, komfortos közeg? Azért, mert nem fog fejlődni megfelelően a személyiségem. Az ugyanis visszafele is képes mozogni… Természetesen nincs rá garancia, hogy jó társaságba kerülök a sportkörömön kívül, de arra sincs, hogy abban lesz nekem a legjobb.

Mi lehet a megoldás?

Az egysíkú gondolkodás és viselkedés semmiképp nem előnyös önmagam fejlesztése szempontjából. Más mozgásformák időnkénti kipróbálása, új, akár ismeretlen helyszínekre kirándulás lehetőséget adnak arra, hogy idegen impulzusok érjenek és azok által érdekes, színes ismeretekre tegyek szert. Az képes az átlagosnál jobb teljesítményt nyújtani, aki mer a változatoshoz nyúlni."

Tovább

Sport coaching - A hit megőrzése

Sport coaching! Az edzés mennyisége, a felszerelés, a táplálkozás mind fontos részek, amik kiegészítik egymást, de mi az a plusz, mely egy-egy kiélezett küzdelmet eldönthet?

A sport coaching egy tág terület, szakág, melybe igen sok minden belefér. Alábbi írásában Bánóczi Péter ismét valami olyan, megfoghatatlan és szinte megragadhatatlan, ám fontos dolgot boncolgat, melyen sporttól függetlenül érdemes elgondolkodni. Következzenek Péter szavai!

"Olyan mértékben gyorsul köröttünk a világ, annyi információ jut el hozzánk a legkülönfélébb fórumokon, hogy kemény állóképesség kell. Mégpedig ahhoz, hogy megőrizzük a hitünket abban, amit csinálunk.

Az edzés mennyisége, a felszerelés, a táplálkozás mind fontos részek, amik kiegészítik egymást, azonban – szerintem - a HIT az a plusz, ami egy kiélezett küzdelmet eldönt. Elménkben sokkal többször jelennek meg negatív képek, események, mint pozitívak.

Ezekre ráerősítenek még a hírek, az újságcikkek és az FB, Instagram, vagy egyéb posztok. Meg kell edződni abban, is, hogy ezeket „átengedjük” az agyunkon és/vagy átkeretezzük az információt, hogy ne váljon a kárunkra. Nem szabad azonban félni a negatív impulzusoktól. Hiszen nem történnek mindig csak vidám vagy minket erősítő dolgok.

A kevésbé kellemes események visznek minket előre. Gondolj bele, egy nehéz edzés, ahol néha ropog a csont, hasít a hideg, vagy elfogy a levegőd, az mikor esik jól? Ekkor is a hit segít, hogy bízol magadban, mert magadat erősíted a hiteddel. „Meg fogom csinálni, mert hiszek benne”

További önsegítő, ha úgy tetszik, hit-erősítő, ha ösztönző Én-üzeneteket használsz. Ezeket akár a lakás több pontján elhelyezheted, hogy mikor arra mész, akkor a szemed biztosan meglássa. Tükör, kis papírok, kép, idézetek a falon. Próbáld ki és meglátod, hogy a hit mire képes."

[caption id="attachment_15454" align="aligncenter" width="504"] Ösztönző Én-üzenet Chris Weidman korábbi UFC bajnok hűtőszekrényéről.[/caption]

Tovább

Sport coaching – A tökéletes állapot

Sport coaching! Mi az az ideális állapot, amire törekednünk érdemes? Egyáltalán, mit akarunk elérni? Mit jelent számunkra az 'eredmény'?

A sport coaching egy tág terület, szakág, melybe igen sok minden belefér. Alábbi írásában Bánóczi Péter ismét valami olyan, megfoghatatlan és szinte megragadhatatlan, ám fontos dolgot boncolgat, melyen sporttól függetlenül érdemes elgondolkodni. Következzenek Péter szavai!

"Zanshin-nak hívják többek között azt a pillanatot, amikor a tökéletes vágást véghezvitted a katanával. A szellemed át tud menni egyik mozdulatból a másikba törés nélkül.

Üres, de mégis tele, ünnepi, elégedettséggel feltöltött, nyugodt, de egyben elszánt, ellentmondást nem tűrő mégis lágy finom, célba érkezett érzés. Ez az állapot, amire törekedni érdemes minden sportban. Légies könnyedséggel, gyorsan és pontosan cselekedni.

Vissza-visszatérő probléma a nálam megforduló klienseknél, hogy nyugtalanok. Hajtanak az eredményért, de még sem az jön, amire ők vártak. Rendre felteszem a kérdést, hogy: "Mit jelent számodra az EREDMÉNY?" Sok esetben, elakad a hangja, bizonytalanná válik, hogy „most meg kell felelnie nekem” a szó több értelmében is.

Pedig csak egy kérdést tettem fel, de már a válasz megadásán is gondolkozni kell. Azonban, ahogy haladunk a Coaching-ban, egyre mélyebb ismeretek tudatosulnak benne saját magáról. A válasza az eredményt vagy más céljait illetően, pedig metszően határozottá válik. Úgy gondolom, hogy önmagunk legyőzése a legnagyobb feladatunk.

Dolgozni kell a Zanshin (残心) elérésén, még ha nincs is mindig kard a kezünkben..."

"Gondolat suhan
kezed szárnyán. Tiéd a
teljes valóság"

A haiku szerzője: Edina Gábor pszichológus.

Tovább

Sport coaching - Újraépítkezés 2.

Sporttól függetlenül a teljesítménnyel, versenyzéssel kapcsolatosan az azt űzőknek mindig vannak kétségeik, félelmeik. Ez teljesen normális, érthető. Néha elbukunk, ekkor fel kell állnunk újra. Le kell porolnunk magunkat és így vagy úgy, de ismét építkezésbe kell fognunk. Hogyan? Sport coaching rovatunkban, a témát folytató írásában ezt boncolgatja most tovább nektek Bánóczi Péter!

Tehát, megvolt a mélypont. Ennyi. Csak a néma csönd és a kérdőjelek. A folytatás: egy hosszú, kielégítő alvás, könnyed, de bőséges étkezés, sok folyadék, halk nem harsány zene (de nem is „befordító” dallamok). Könnyed. Ez a kulcs most: a könnyedség.

Az edzőruhámat is a szekrény mélyére teszem. Ha nincs más sportra inspiráció, akkor elmegyek egy nagy sportáruházba, és nézelődök a sorok között járva. Hátha megtetszik valami… Ez sokszor „bejön”.

Ha van pszichológusom, vagy coach, aki szakember, akkor egyeztetek egy időpontot, elmegyek hozzá és kibeszélem magamból a sztorit. Úgy, ahogy történt. Nem szépítek.

Ilyenkor nem jók a barátok. Még az edző sem. Nem tud mindent az edző, tedd a szívedre a kezed. De miért is tudna? Felnőtt ember vagy, önálló identitással. A szakember, aki független, meghallgat, és szépen kidolgoztok egy tervet, amivel egyetértesz. Első körben én így tenném.

Ameddig nem sikerül célt találni, addig komoly munka szóba sem jöhet. Nyugi, nem fog sokáig tartani. :) Meglesz a terv, mert harcos vagy. Nem egy nyámnyila alak, akit egy kudarc térdre kényszerít. Igaz?

Ettől a ponttól jöhet a mester, akivel újra át kell venni a tervet. Ha neki is tetszik, akkor gyerünk! Nem vagy egyedül. Többen állnak mögötted. Ha ismét elakadási pontot érzel, ne habozz hívni a lelki támogatódat. Lehet, hogy pár mondat elég és máris túlléptél a nehézségeden.

Tovább

Sport coaching - Újraépítkezés

Sporttól függetlenül a teljesítménnyel, versenyzéssel kapcsolatosan az azt űzőknek mindig vannak kétségeik, félelmeik. Ez teljesen normális, érthető. Néha elbukunk, ekkor fel kell állnunk újra. Le kell porolnunk magunkat és így vagy úgy, de ismét építkezésbe kell fognunk. Hogyan? Sport coaching rovatunkban erről mesél most nektek Bánóczi Péter!

„Összedőlt minden. Nem sikerült a verseny, hiába volt a sok fárasztó edzés, mások könnyedebb teljesítménnyel előztek meg.” Azt gondolom, ez a szöveg - kimondva vagy kimondatlanul - több sportoló, volt sportoló és aktuális bajnokban fogalmazódott már meg.

Kívülről sokan legyinthetnek egyet: "Áhh… nem bírja a terhelést, mégsem olyan nagy sztár." A rombolás mindig jobban megy, mint az építkezés. Viszont az építkezésnek van meg az a szépsége, hogy látom magam előtt azt, hogy mi lesz a végeredmény. Látom a célba csapást, hallom, amikor a speaker bemondja a nevem, látom a dobogót, hallom a himnuszt.

Több féle úton lehet elindulni, arra a pontra, hogy kiderítsem miért vallottam most kudarcot. Talán edzőt kéne váltani. Meglehet. Talán rossz volt az egész fizikai felkészülés. Talán rendben volt, de adott pillanatban nem tudtam koncentrálni. Talán tudtam koncentrálni, de az ellenfél húzott egy váratlant, ami meglepett és beállt a „black out”.

Mindegyik egy lehetséges válasz, aminek jó lenne érteni az okát.

Általános hiba a gondolkodásban, hogy mindennek tudni akarjuk az okát. Tudni! És kész. :) Az a meglátásom, hogy nem fogjuk tudni, talán csak sejteni, de nekünk mégis ebből kell dolgozni. Egyéne válogatja, hogy meddig érdemes visszamenni az időben, hogy megtaláljuk az ELAKADÁSI PONTOT. Nem mindig a sporttal szorosan kapcsolódó dolog, ami hátráltat. A sportoló is ember - van magánélete, iskolázottsága, vágyai, félelmei, volt gyerekkora. Ha választanom kéne, hogy honnan kezdjünk el újra építkezni, én ezt mondanám:

Végezz most teljesen más edzést. Ha úszó vagy, menj focizni a barátokkal. Ha küzdősportoló vagy, irány a ping-pong. A lényeg, hogy fizikailag mozgásban legyél, de fejben ne. Ne érdekeljen, nyersz vagy veszítesz. Csak csináld! Közben, indirekt módon, gondolkozni fogsz és a válasz is érkezni fog hamarosan. Ha megvan a válasz, látni fogjuk hogyan, mi módon építkezzünk újra!

TOVÁBB IS VAN! ÚJRAÉPÍTKEZÉS #2

Tovább

Sport coaching - Muszasi és a szépség keresése

Sport coaching rovatunk ismét jelentkezik!

A sport coaching egy tág terület, szakág, melybe igen sok minden belefér. Alábbi írásában Bánóczi Péter a nagy mesterek, művészek határon állását boncolgatja, ill. azt hogyan és miért igyekeztek és igyekeznek a legnagyobbak a „lágy” és „kemény” tevékenységek kiegyensúlyozására, a Yin és a Yang tökéletes összhangjának megteremtésére. Nézzük!

Nem a szó köznapi értelmében mondom, bár abban is mondhatnám. A harcművészetek gyakorlói időnként, amikor egy életút elágazáshoz érnek, megszakítják szigorú edzéseiket és valami olyan felé fordulnak, ami nem követel erőfeszítést.

Sőt! Éppen hogy finomságot, könnyedséget és inkább agymunkát igénylő tevékenységet végeznek, kell, hogy végezzenek. Megannyi Szamuráj vagy más híres keleti mester/harcos volt a virágkötészet, a faragás vagy festészet, esetleg a kalligráfia mestere (is).

A karddal bánni vagy kezünkkel, lábunkkal szintén szépség iránti vágyat igényel. A mozdulat szépségét. Honnan meríthetnénk ötletet? Más művészetekből. Ezekből tanulhatjuk meg az ellenféllel szembeni tiszteletet. A tisztelet is szép. Már a mozgásból a megnyilvánulásból láthatja a másik fél, hogy ez az ember nem csak egy bunkó harcos. Hanem valószínűleg elmélyült más tanításokban is.

Részlet

„Egyszer Muszasi üzenni akart egy híres kardforgatónak és ezt mondta barátjának: Vidd ezt a szál virágot és tudni fogja, hogy ki küldte. Azt megelőző pillanatban vágta le kardjával, olyan tökéletesen, ahogy csak ő tudott a pengével bánni. El is vitték a virágot és a válasz azonnali volt. Ez Muszasi!”

Pedig csak egy szál virág volt… azonban a másik mester szintén értette a művészet nyelvét és olvasta az üzenetet. Ami az is lehetett, hogy: A kardom pengéjének éle halálosan veszélyes.

Tovább

Sport coaching - Ami a küzdősportból hiányzik

Robog tovább sport coaching rovatunk!

A sport coaching egy tág terület, szakág, melybe igen sok minden belefér. Alábbi írásában Bánóczi Péter egy sztereotípiával igyekszik leszámolni, saját tapasztalatán keresztül világítva rá arra, hogy ami sokszor tömegek számára tűnhet a "józan ész" hangjának, az egyáltalán nem józan és nem is ész.

"Kilenc éves korom óta sportolok. Judo-val kezdtem, majd jött a foci (elég jól ment), aztán a boksz, amiben szép sikereket értem el. Majd levezetésnek futás, shinkendo.

Ezekben az években több edzőt, sporttársat, ellenfelet volt alkalmam/szerencsém megismerni. Megannyi nehéz edzés, csúcsra járatott izmok, elfáradt agy, mentális kifáradás, néha feladott mérkőzés, és siker után is azt mondom ma, hogy a küzdősportból egy dolog biztosan hiányzik: Az agresszió. A másik elnyomása, megalázása iránti vágy. Az, hogy nemtelen, lovagiatlan, a harcos bátorságát semmibe vevő testi, tudásbeli fölénnyel, pökhendiséggel viselkedjenek egymással szemben, akik ezt a sportot választották.

A laikusnak, pedig evidens lenne, hogy aki küzdősportot művel, abba „kódolva van” az agresszív, szociopata viselkedés. Hiszen üti, rúgja a másikat. „Tiszta sor!”  És nem. Ez biztosan hiányzik. Nem hallottam olyat, hogy amikor meg szólalt a síp, a gong, vagy bármi, ami a küzdelem végét jelzi, netán az edzés végét, akkor bárki még azon gondolkozott volna, hogy De, jó lenne bele rúgni még egyet utoljára. Vagy a fizikai, mentális erejét felhasználva, netán csoportosan bántalmazza a másikat. Legyen az férfi vagy nő.

Tisztelet jár ezért, hogy ez a sport több mint sport. Biztosan mondhatom, hogy életforma. Arra nevel, hogy tiszteljük a másik erejét, tudását, és gyengeségét is. Nekem soha nem mondta ezt el egy mesterem sem. Soha nem kellett figyelmeztetnem más sporttársamat, hogy ez vagy az nem illendő. Azért nem – valószínűleg – mert akik ebben a közösségben összegyűlnek, nem igénylik ezt. Nincs rá késztetésük, hogy a szabályok meg kerülésével érjenek el pillanatnyi fölényt egy védtelen emberrel szemben."

Tovább

Sport coaching - Az általánosítás

A sport coaching egy tág terület, szakág, melybe igen sok minden belefér. Alábbi írásában Bánóczi Péter nem is csak a sportot felölelő témáról, hanem inkább egy általánosnak nevezhető társadalmi jelenségről ír, igyekezve szemléletessé tenni, mi is a baj a „kinyilatkoztatott igazságokkal”, a különböző szlogenekkel és a sok egymondatos bölcsességgel. Következzenek Péter szavai!

„- Szia! Hogy vagy?”
„- Kösz, jól.”

Ilyenkor meg szoktam kérdezni, hogy „és egyébként, hogy vagy?”. Ez a pillanat az, ami ki billenést jelent az általánosításból. Ekkor érezhetően „megakad a lemez” és a másik fél tényleg úgy érzi, hogy komolyan érdekel, mi van vele.

Rendszerint minimum két perces, változatos beszámoló érkezik arról, hogy milyen érzések kavarognak benne, mi történt a családban vagy a párkapcsolatában, esetleg mik a tervei. Általánosságban az orvos el tudja mondani, hogy várhatóan még x évig nem kell megműteni, tehát „jól vagyok”, azonban, ha tényleg érdekel az egészségem, akkor elmegyek egy kivizsgálásra, hogy pontos képet kapjak magamról. Mert érdekel.

Általánosságban elmondható, hogy egy ember, aki nem szeret közösségbe járni, zárkózott, alig mozdul ki otthonról, felhalmoz veszélyes tárgyakat, gyógyszereket, azzal nincs semmi gond, mert „el van”, tüzetesen megvizsgálva azonban talán kiderülhet, hogy depressziós, vagy még súlyosabban sérült.

Tele van az életünk általános igazságokkal, kinyilatkoztatott, senki által meg nem erősített „hírekkel”, „önsorsrontó” és „nem adom fel” szlogenekkel, melyekben a „sors nekem rendelte”, „engedd el, majd visszajön”, „lelki társak vagyunk”, „angyalok egyengetik az utamat” bombázzák az agyunkat, és aki hajlamos a kisebb ellenállás irányába elmozdulni - mert akkor nem kell küzdeni - az akár élete egy jelentős szakaszát is meghatározó döntést hozhat a fentiek miatt.

Egy mondatos bölcsességekkel egyéni problémák nem kezelhetők. Sokan csak Máraiban, Coelho-ban és Keleti mondásokban gondolkoznak és próbálnak szépségtapaszt tenni jóval bonyolultabb életeseményeikre.

A mértékletesség

Szerintem a mértékletesség az, ami meg tud óvni attól, hogy bele essek az általánosítás csillogó, langyos vizű medencéjébe, ahol kényelmes tempókkal úszom - az árral is- és csak nagyon nehezemre esik kimászni onnan, mert, akkor meg fog érinteni a hideg levegő - a valóság- és libabőrös leszek, talán még reszketek is, mert nincs körülöttem az óvó közeg. Vágyódva nézek vissza a medencére, úgy is mondhatnám: a lelki dagonyámra.

Ahol rengetegen vannak még és hívnak vissza, mert ők nem mernek ki jönni, tehát én se tegyem. Súgják, hogy maradjak velük és majd együtt „meg oldjuk” jó tanácsaik vannak… Viszont, ha a másik utat választom, akkor kénytelen leszek gondolkodni, azon, hogy bizonyos élet helyzetek miért vannak, mit tehetek ÉN azért, hogy az életem jobb irányba menjen. És befejezzem az eddig szajkózott „igazságaimat” netán, végre benézzek az ágy alá is. Mert, lehet, hogy oda rúgtam be a cipőmet!

És nem mást kell hibáztatnom azért, mert éppen nem találom.

Tovább

Coaching a sportban - sportélet

A sport coaching témakörről portálunk hasábjain már többször is olvashattok. Bánóczi Péter jóvoltából számos témát jártunk már körbe, most pedig egy előadást ajánlanánk figyelmetekbe!

[caption id="attachment_11214" align="aligncenter" width="504"] A kép illusztráció[/caption]

Sportélet/Szemlélet - Coaching a sportban címmel tart nyílt napot Bánóczi Péter a Bp. Vajda Péter u. 13sz. alatti konzultációs irodában, március 6-án, 15 órai kezdettel.

Az eseményt sportolók és sportoló gyerekek szülei figyelmébe ajánlotta Péter, ahol a téma főként a mentális felkészülés szükségességének hangsúlyozása, és a maximális teljesítmény elérése lesz. A témák:

• Miért szükséges a mentális felkészítés?


• Válts fokozatot fejben is!


• Hogy érhetjük el a maximális teljesítményt?


• Kérdések és válaszok.

A 60 percesre tervezett előadás díjmentesen látogatható, azonban előzetes regisztrációhoz kötött, melyet az info@banoczi-coaching.hu címen lehet megtenni, Március 5, 12 óráig. A résztvevőket ingyenes kávéval, üdítővel és teával várják majd.


Az esemény Facebook oldala ITT található.

Addig is kedvcsinálóként olvassatok bele néhány cikkbe Péter írásai közül:

• Az egyéniség átka


• Megküzdeni a félelemmel


• A bizalomról


• Feltárás és felszámolás

Tovább

Sport coaching - Feltárás és felszámolás

Sport coaching rovatunkban ezúttal Bánóczi Péter egy olyan problémát, kérdést vesz górcső alá, mellyel a legtöbben már találkozhattunk, mind a sportban, mind magánéletünkben. Nézzük!

Sokszor merül fel az életben a kérdés: "Mi lett volna, ha?..." Pedig nem kéne, hogy így legyen. Nincs rosszabb annál, ha az ember bizonytalanságban van. Annál még a biztos rossz is jobb... Furcsának tűnhet, de a lelki megnyugvás szempontjából jobb. Azonban a "mi lett volna, ha?"-val kezdődő mondat azoknak az embereknek van a szótárában, akik nem vagy csak ritkán mernek szembenézni a dolgok/lehetőségeik következményeivel.

Ami természetesen lehet rossz is. Viszont, megtudják az eredményt és tovább tudnak lépni, „el tudják engedni” azt, ami nem kell. Ha, viszont jó, akkor megtudják, megélik, feldolgozzák, erőt merítenek belőle, és még folytathatnám. Tehát, a jó oldalra sokkal több mindent pakolhatunk, ha nincs "mi lett volna, ha?" mondatunk.

Mi lett volna, ha felhívom Andreát?
(talán randiztunk volna)

Mi lett volna, ha felhívom Zolit?
(megtudtam volna, hogy nem érdeklem)

Mi lett volna, ha felhívom a korábbi munkahelyemet?
(megtudtam volna, hogy szívesen visszavennének)

Mi lett volna, ha elmegyek arra a megbeszélésre?
(megtudtam volna, hogy sokkal jobb a cégünk pozíciója)

Mi lett volna, ha adok egy esélyt és találkozok Gáborral?
(megtudtam volna, hogy sok a közös bennünk)

Biztosan ismerősek a fenti vagy az ezekhez hasonló mondatok.

Sokan egész életüket úgy élik le, hogy nem kerülnek ki ennek a bűvköréből - azaz a szembenézés esetleges "nehézségeivel" -, és elméletben élik az életüket.

"Jó lett volna de, nem mertem megtenni. Mindegy, jobb is így!" Van egy rossz hírem, nem jobb! Igazából csak rosszabb lesz. Mert az nem fog hagyni, sem aludni, sem tisztán, előítélet-mentesen gondolkodni és ami talán a legfontosabb: továbblépni. Ezért kísértenek sokunkat akár több éves, évtizedes "mi lett volna, ha?" esetek, kérdések.

"A legtöbb ember azzal szorítja sarokba magát, hogy problémái vannak. Holott nem problémáink vannak, hanem lehetőségeink a döntésre" - Csernus Imre.

A sport coaching alkalmával sikeresen fel tudjuk tárni és fel tudjuk számolni ezeket a gátakat, elakadásokat.

Tovább

Sport coaching - A bizalomról

[caption id="attachment_10738" align="aligncenter" width="504"] „Bizalmat adni és bizalmat elnyerni pont ugyanolyan nehéz.”[/caption]

A sport coaching egy tág terület, szakág, melybe igen sok minden belefér. Alábbi írásában Bánóczi Péter egy kis anekdota segítségével igyekszik szemléltetni valamit a bizalommal kapcsolatosan és rámutatni, miért nem szerencsés prekoncepciókkal belevágni valamibe.

A boksz nem csak fizikai sport, hanem fizikai és szellemi is. Fejleszti a ritmusérzéket, a reakciógyorsaságot, a helyzetfelismerést, az állóképességet, a küzdeni-tudást, a magabiztosságot és végezetül önvédelmi ismereteket ad.

Még amatőr bokszoló koromban történt, hogy egy alkalommal közölte velünk az edző, hogy Szerbiában lesz egy verseny és én is indulok rajta. Eddig semmi gond nem volt. Azonban nem ő fog velünk jönni, mint edző, hanem „Gyuribá”.

Ő volt az az idősödő tréner, aki a bokszteremben öltönynadrágban, kitaposott cipőben, mackó felsőben és micisapkában járkált. Gyakorlatilag senki nem tekintett rá szakemberként. Kicsit el voltunk keseredve a csapattársaimmal, hogy mi lesz most? Milyen utasításokat fogunk kapni egy szenilis öregembertől?

Meg volt a sorsolás – erőnyerő lettem – mondta az öreg... ez azt jelenti, hogy aznap nem bokszolok, mert páratlanul vagyunk. Tehát, mint sokan mások én is edzettem, hogy a versenysúlyomat rendesen tudjam hozni. Mozogtam is egy jó órát, rendesen megizzadtam, kifáradtam.

De valami megérzés miatt, gondoltam megnézek egy párosítást... És beigazolódott a gyanúm. Be voltam írva meccsezni! Ráadásul nemsokára én következtem! Mondom Gyuribának’, hogy arról volt szó, hogy nem bokszolok, és mégis! Erre ő: Rendben fiam, akkor már nem kell bemelegítened... :) Vicces... Iskolázni sem volt idő. Az ellenfelem - egy hazai fiú - már a ringben állt és engem szólítottak.

Gyuribá’ utolsó pillanatban került elő és fordítva akarta feladni a kesztyűket a kezeimre. Itt kezdtem már elveszíteni a türelmemet! Ebből mi lesz? Elkezdődött a meccs egy erős Szerbbel bokszoltam (és mindenki tudja, hogy hazai versenyző ellen hazai ringben nem könnyű a győzelem) szóval, mozgatom, figyelem, sima kezdés.

Kis idő elteltével hallom Gyuribá’ hangját: Balegyenes-jobb csapott (azaz: hogy ezt csináljam). Na, persze, - gondolom magamban - majd pont neked fogok hinni! De, az öreg ismételgette a taktikai utasításokat. Ekkor, gondoltam, bizalmat adok neki. És meg csináltam, amit kért. Bejött. Véletlen – mondtam magamnak. Nem az volt. Ismét bejött, amit mondott.

Oké. Gong, szünet. Általában az edzők ez alatt az idő alatt megpróbálnak minél több információt a versenyzőjüknek átadni, azaz 1 perc tömény hadarás következik, közben levegő, kis ivás, fogvédő, stb…nagyon rövid az idő. De az öreg egyetlen szót sem szólt – csendben volt.

A menet kezdése előtt öt másodperccel kopogással szoktak jelezni. Akkor szólalt csak meg és ennyit mondott: Jobb felütés – bal horog. Gong. Hát, gondoltam, ez teljesen hülye. De ismét megcsináltam amit kért. Mindent. Győztem, méghozzá simán. A döntőig jutottam, ahol ismét egy hazai fiúval bokszoltam. De ez a srác jó volt. Nagyon jó. Erős, gyors, technikás és hazai pályán van.

Ahogy haladtam a ring felé, a velünk lévő civil kísérők a következőket mondogatták, miközben a vállamat lapogatták: Kitartás. Csak bírd ki lábon. Ne számoljanak ki. És hasonlókat. Itt azonban jött az újabb bizalom: az önbizalom! Aki sportolt már, lépett fel több ezer ember előtt, az tudja milyen érzés reflektorfényben, ordibáló emberek előtt, idegen pályán helytállni, esetleg győzni.

Na igen. Pont olyan. Nehéz! De arra gondoltam, hogy ha már eddig eljutottam, nem itt fogom feladni! Ezek az emberek tulajdonképpen nekem „drukkolnak” az ellenfél pedig csak egy a sok közül... Ja, és persze Gyuribá' is ott volt! Elkezdődött a meccs. Úgy indult, ahogy gondoltam: Gyors, erős, kemény az ellenfél. Viszont „feküdt nekem”, azaz éreztem a stílusát. És verhető volt. Már az első menetben számoltak rá...

Végigment a három menet és egy kemény küzdelemben de, kikaptam pontozással. A közönség azonban engem ünnepelt győztesként, mert helyt álltam (mellesleg jobb voltam), de a hazai pálya az hazai pálya. Gyuribá’ pedig - akinek a vezetéknevét a mai napig nem tudom - egy kiváló szakember. És jól tettem, hogy bíztam benne!

https://www.youtube.com/watch?v=PsJK7tlBQOQ

Tovább

Sport coaching - Megküzdeni a félelemmel

Egy Coaching folyamatban a legfontosabb, hogy találjunk egy olyan közlési formát, ami a legjobban „átmegy” a kliensen. Ahány szakember annyi féle módszerre esküszik, és ez így is van jól.

Színesnek kell lennünk, mint az élet más területein is. Én az elbeszélő, példa alapú, tanulság levonó módszert szeretem, amikor egy mesébe, történetbe ágyazva adom át ügyfelemnek az információt.

Miért pont a mese? A mese kora gyermekkorunk legmeghatározóbb tudás forrása. Rendszerint édesanyánk, édesapánk, nagyszüleink mondták nekünk és mi feltétel nélkül áhítattal hallgattuk őket, azért, mert hitelesek voltak és az vésődött be, hogy a mesére figyelni kell.

Főleg a küzdősportokban a félelemmel való meg küzdés az egyik legnehezebb dolog. Az alábbi mese erre világít rá.

Salut Alfonzo - Az őszinte oroszlán idomár

„Hamarosan kezdődik az előadás és arra gondoltam, írok még neked, remélem, hogy nem utoljára. Sokszor gondolok arra, hogy is kezdődött ez az egész?

Nem, nem a mi barátságunk, hiszen az Afrikába nyúlik vissza és ott mind ketten kitettünk magunkért. Arról beszélek most, hogy nehéz beismernem magamnak azt, hogy félek. Sőt az utóbbi időben egyenesen remegek, mielőtt be kell mennem az oroszlánok közé…

Hatan vannak és mindegyiket szeretem. Linda, Oscar, Marcus, Jerry, Oldman és Carlos. Nagyon szépen tudnak együtt dolgozni, de néha azt érzem rajtuk, hogy nem bíznak bennem. Nem bíznak a bátorságomban és ez által én sem bízok már magamban. Ez pedig, ebben a szakmában olyan hiba faktor, ami ha beüt ott vége mindennek. Tanácsot szeretnék tőled kérni mon amie, hogy mit tehetnék azért, hogy újra a régi önmagam legyek?

Mintha tegnap történt volna, amikor a Tobruk-i majd a Marseille-i vándorcirkuszban is együtt tereltük ezeket a nagymacskákat és a te bátorságod olyan erőt adott nekem, hogy még Marcus szájába is bele mertem hajtani a fejemet.

Arról nem is beszélve, amikor a kezedből kiesett az ostor és Linda oda szorított a ketrec széléhez, és nem engedted, hogy az altató lövedéket bele lőjék az állatba, hanem higgadtan behívtál magatokhoz és én ÉN puszta kézzel eltereltem tőled a 200kg-os cicust……na, akkor bátornak éreztem magam!

De, azóta sok év telt el, megannyi előadást megéltem és most elakadtam, elveszítettem a hitemet.  Ez az igazság. Őszinte leszek magamhoz talán ez az első lépés, amit könnyedén megtehetek.

Persze ez csak a kezdet, mert várnak rám az oroszlánok. Őket nem fogja érdekelni, és hogy is érthetnék meg? Vadállatok. Az ösztönüket nem tudják felül írni. Mégis egy ember, akinek az ereje tized annyi ment az övék fel tudja parancsolni őket a dobogóra vagy rábírja bármilyen attrakció elvégzésre.

Most, hogy írok, neked egyre csak tódulnak a fejembe a gondolatok és a lehetséges megoldások. A félelem érzése nem vezet sehová. Félelemben élni olyan, mint szárnyak nélkül repülni, levegő nélkül merülni, vagy szkafander nélkül kilépni az űrbe.

Teljesen értelmetlen. Használnom kell az eszemet. Minket, embereket az különböztet meg minden más élőlénytől, hogy a fejünkben rendkívüli képességek rejlenek. Ez az ezt fogom tenni! Nem hagyatkozok tovább a rutinra. Mindig készen kell állnom az új kihívásokra.

Az „új életem” ami a félelem mögött van az egy ajándék, ami be van csomagolva. Hogy meg kaparinthassam ezt az ajándékot, hozzá kell fognom a kicsomagolásához. Ez elkerülhetetlen. Nem feltétlenül könnyű ez, mert jó erős a szalag és a papír is vághat. Sőt, van, hogy néha nem vagyok elég kitartó ahhoz, hogy kibontsam a csomagot.

Néha szidom azt, aki becsomagolta és oda adta nekem. Ezért a félelmeimmel való találkozással és gondolatokkal fogom bontogatni az ajándékomat! „

- Bánóczi Péter Life/Sport Coach info@banoczi-coaching.hu

Tovább

Sport coaching - Az egyéniség átka

Az alábbi sorokban Bánóczi Péter jóvoltából megismerkedhettek a sport coaching fogalmával, és azzal, hogy miben is tud segíteni a sport coaching a sportolók karrierjében.

[caption id="attachment_10162" align="aligncenter" width="504"] A kép illusztráció[/caption]

Mi a coaching?

A coaching fogalma az 1980-as évek elején került át a sportpszichológiából az üzleti életbe. Eredetileg csak a sportban használták: a coach az edző, a coaching pedig az edző által végzett támogató munka. Tim Gallwey, angol teniszszakértő az 1970-es években hozta nyilvánosságra a coaching elméleti alapjait tartalmazó Inner Game elméletét, amelyet eleinte a sportélet, később az üzleti élet szereplői is egyre szélesebb körben alkalmaztak. Szerinte az edző célja a sportoló teljesítménynövelésének segítése, javítása. Munkája révén abban támogatja játékosát, hogy a sportoló a teljesítménye útjában lévő akadályokat képes legyen felismerni és elgördíteni.

Számos élsportoló karrierjével kapcsolatban felvetődtek azok a dolgok, hogy hiába volt meg a kimagasló tehetsége ahhoz, amit csinált, de a saját személyesigé és karaktere miatt sodródott ki a pályája, és törte meg a karrierjének lendületét. Másrészt maga az "egyéniség" az, ami ugye megkülönböztet minket másoktól, ez az, ami ki is tud emelni minket a "tömegből", de le is taszíthat minket a mélybe.

Az egyéniség átka

Ki ne szeretne más lenni, mint a többi. Kitűnni a tömegből, emlékezetes maradni. Vajon az ezzel járó nehézségeket is ugyanúgy bevállaljuk, mint a vele járó sikert?

„árral úszni mindig könnyebb, mint árral szemben”

A bátorság az, ami lehetővé teszi nekem-neked, hogy egyéniséggé váljunk. Szerintem.

Manapság a globalizáció nyomása alatt nagy erőfeszítés kell, hogy megtartsuk alap egyéniségünket. Arra ösztönöznek, hogy ne legyen saját gondolatunk, különleges vágyaink, tetteink, mert az nem „illik bele a képbe” és ezért elszigetelődhetünk…

Minden az alapoknál kezdődik. Ha, kisgyermekkorunkban nem látunk olyan mintát, a családban vagy iskolában, sportban, ami erre ösztönöz, akkor hamar elmozdulunk a kisebb ellenállás irányába.

Nem lehet persze mindenki egyéniség a szó köznapi értelmében. Azonban minden ember egyéniség önmaga számára. Mindenki szép, okos, erős, bátor, kreatív, stb.… és ez így is van jól. :)

Visszatérve azonban az „egyéniség” konkrétabb értelmére ott már bonyolultabb a helyzet, mert vállalni kell a szavunk súlyát, vállalni kell a tetteink következményét, és az ezekkel járó a kritikát.

Vállalni kell a vereséget. És méltósággal, de viselni kell a „koronát” is, ha meg kapjuk.

Panaszból nincs hiány, olyan nehéz… könnyű másoknak… miért hinné ezt el bárki? Estig lehetne folytatni a ki fogások felsorolását és érveket a „tömegbe simulás mellett”. Most azonban az egyéniségről van szó, és nem foglalkozok kifogásokkal.

Ha, egyéniségnek tartom magam, akkor be is vállalom. Akkor is, amikor mindenki „hülyének néz”, de tulajdonképpen el is hagyhatom a macskakörmöt, mert tényleg hülyének nézik az ember. Nem fogok azért másképpen beszélni, viselkedni, sportban részt venni, mert mások mit szólnak majd?

Ha erőm van hozzá, akkor fel fogom használni.

Nem tartalékolok csak azért, mert másnak úgy fog tetszeni. De tartalékolok, ha a távlati céljaim úgy kívánják.  Nem rohanok fejjel a falnak, mert meg kell tennem, hiszen ezt, várják el tőlem. Azt is vállalom, hogy nemet mondok. És azt is vállalom, ha nemet mondanak nekem. Vannak különleges szakmák, különleges sportok, autók, országok…

Ha, az ön magamhoz mérten bele adtam a saját egyéniségembe mindent, akkor már „meg vagyok”.

És! A feltűnősködés nem azonos az egyéniséggel. Sok olyan ember, téma, árucikk van, aminek gyakorlatilag nem kell reklám (pláne önreklám).

Ha, felveszek egy rikító színű pólót valószínűleg sokan fognak rám felfigyelni. De, ha ebben a pólóban mondjuk, színházba megyek, akkor ki fognak nevetni, mert ott nem rám kell figyelni, hanem az előadásra.

Az egyéniség mindig a végletek feszegetésével jár. És azzal, hogy ha körbenézek menet közben, akkor nem látok majd senkit. Csak drukkoló tömeget a hátam mögül. Ezeket tömegből felelősség vállalás nélkül lehet kiabálni…

Eredményt elérni azonban kiugró teljesítménnyel lehet. Az elmozdulással a megszokottól.

- Bánóczi Péter Life/Sport Coach info@banoczi-coaching.hu

Tovább