Mikor a Muay Thai-ba - vagy más harcművészetbe - belefogunk, a látottak, tapasztaltak ill. az instrukciók alapján elkezdünk ösztönszerűen egy adott stílust emulálni. A mester, ill. mesterek kézjegye elkerülhetetlenül nyomot hagy vagy akár be is skatulyázhat. A mester stílusa - akár csak másé - nagyon komplex, sok tényező eredménye. Részben tapasztalat, részben életkor, de nagyon sok mindent figyelembe lehet vagy kéne venni, mikor ezt meghatározzuk.
A probléma ezzel csak az, hogy valakinek a stílusa nem feltétlenül illik hozzánk. Ez lehet testalkatbeli különbségek, körülmények, ellenfelek miatt. Amennyiben pl. arra kényszerülünk, hogy rendszeresen magasabb, hosszabb végtagokkal bíró, esetleg nehezebb ellenfelek ellen küzdjünk, úgy könnyen lehet, hogy egy más stílusra lesz szükségünk, mint amivel kezdtünk vagy amit megszoktunk.
Mint bármilyen rendszer, a Muay Thai is nagyon bonyolult tud lenni, számtalan variációval, kisebb-nagyobb különbségekkel, melyek valakinek a stílusát meghatározzák. Vannak a mindig csak előre menetelő harcosok, az inkább elmozgással és ellentámadással büntetők, a pszichés hadviselésben aktív és agresszívak és még sorolhatnánk.
Túl egyszerű lenne azt mondani, hogy két fajta Muay van, azonban általánosságként még is megfigyelhető pár nagyon jellegzetes stílus-jegy. Az egyik inkább az ütőtávon valamivel kívül maradó stílus, mely sokféle támadást használ, védekezés gyanánt pedig az elmozgások, blokkolás és megelőző támadások kombinációit (ez pl. Saenchai-ra jellemző) stílus.
https://www.youtube.com/watch?v=gJ-JSVxsPaU
A másik egy inkább a blokkolások és fedezék használatát részesíti előnyben, mégpedig azzal a céllal, hogy egyre közelebb jusson és felőrölje az ellenfelet. Ez utóbbi a hátrafelé mozgást nem igazán ismeri, nem fogadja el, mint lehetőséget. Ha az elsőre Saenchai-t hoztuk fel példaként, utóbbira Jongsanan a legjobb példa.
https://www.youtube.com/watch?v=1dBEIS1Yukg
Meglepőnek hangozhat elsőre tán, de amennyiben gyakorlás közben, az edzőteremben nem figyelhetők meg ugyanazok a tendenciák, melyek a távolság zárásának problémáira mutatnának, úgy sok esetben egyszerűen azért nem megy élesben, mert a háttérben mentális okok húzódnak meg.
Innentől valahol inkább a sport-pszichológia kategóriájához értünk, azonban jelen cikknek nem célja és az adott keretek között nem is lehetséges belemenni mélyebben ebbe a felvetésbe, azonban előfordul, hogy valaki pl. egyszerűen nem akarja eléggé.
A fókuszpárnák teljes erőből történő püföléséhez van szokva és nem tudja, nem akarja ugyanazzal az erővel és intenzitással elengedni ütéseit egy hús-vér ellenféllel szemben. Ezen a problémán valószínűleg kétféleképpen lehet segíteni - sportpszichológussal és egy muay-specifikus boksz edzővel, aki érti az alapállás, a kéztartás és egyebek különbségeiből származó szükséges változtatásokat, melyeket eszközölni kell az oktatás során.
Amennyiben hosszabb végtagokkal rendelkező ellenfélre készülünk, nyilván a megfelelő lábmunkával történő távolság zárására, a szögekben történő be- és kilépésre ill. szögekből történő támadásokra kell hogy helyeződjön a hangsúly. Nyilván nagy szerepet fog játszani a klincs, melyre szintén nagy hangsúlyt kell fektetni - és itt nem csak a söprésekre, borításokra kell gondolni, hanem a megfelelő erőnlétre és izomtömeg rendelkezésre állására.
Ha az ellenfél nehezebb, a klincs-ben nyakunkba akaszkodva komolyan le tud fárasztani, a magasságbeli esetleges előnyök pedig veszélyesen magas térdesekkel szembesíthetnek. Ezen tényezők ellensúlyozhatóak, ha a megfelelő erő és technikai edzések felkészítettek erre a feladatra.
Magához a klincs bontásához, az ellenfél egyensúlyból történő kibillentéséhez inkább sebesség, robbanékonyság kell, nem feltétlenül erő. A klincs hatékonyabbá tételére Sakmongkol rengeteg finom apróságot mutat, ezért az alábbi két videót mindenképpen ajánlanánk az érdeklődőknek. Ha eddig elolvastad a cikket, mondhatni kötelező.
https://www.youtube.com/watch?v=SgItRYOkFH0
Az elsőben Sakmongkol bemutat bizonyos alapokat, mellyel közel kerülve elejét veheted az ellenfél erőteljes támadásainak. A lényeg, hogy nem hagysz elég helyet, sem időt, az alapállásod pedig szélesebb az övéénél. Minden egyes lépésnél követed, az alapállásod ellenfeledénél szélesebben tartod, így téged nem igazán lehet borítani, viszont te szinte bármikor kibillentheted őt egyensúlyából. Fontos, hogy a csípőd ne legyen hátul. A csípő akkor mozdul hátra, amikor helyet akarsz, hogy térdeseid elengedhesd. Az erő és az egyensúly (valamint az ellenfeled irányítására való képesség) mind a csípő helyes tartásából jönnek.
A második videóba némi alap lábmunka is bekerült. Érdemes megfigyelni mennyire összhangban mozognak a lábak, csípő és a karok. Minden egyes mozdulat arra szolgál, hogy az ellenfelet de-stabilizálja.
https://www.youtube.com/watch?v=oSsiztPEnrQ
A pontos, megfelelő erővel becsapódó találatokhoz egyszerűen szükség van a lábmunkára. A rossz lábmunka - többek között a megfelelő szögek használatának hiánya ill. a távolság miatt - sokkal kevesebb találatot jelent, ami így tovább ront az önbizalmunkon és ahhoz vezethet, hogy még kevesebbet is fogunk ütni. Ráadásul - és ez nem vicc! - a levegő csapkodása nagyon fárasztó! A klincs-specifikus erőedzés ismét egy másik cikk témája lehetne, ezért itt most ebbe sem fogunk belemenni bővebben, de mutatunk egy gyakorlatot, mellyel hatékonyan javíthatsz rajta.
http://www.youtube.com/watch?v=XEw3y2Cx83c
Az egyik első lépés a helyes út felé - a hibák megfigyelése után - a lábmunka és ritmus korrigálása, melyet a legcélszerűbb tán a zsákozás és árnyékolás lassításával kezdeni, hogy jobban oda tudj figyelni arra, mit csinálsz. Ezzel a módszerrel tudatosíthatjuk pl. a szükségtelen, apró, úgymond töltelék-lépéseket, hogy csak a lényeg maradjon meg. Ezeket a lépéseket így valamivel nagyobbra, határozottabbra veheted, miközben az egyensúlyra és az adott lépés céljára is jobban oda tudsz majd figyelni.
A rengeteg zsákozás és árnyékolás jó, de nem szabad elfelejteni, hogy csak a helyes gyakorlat teszi az embert idővel mesterré. Egyébként csak rossz mintákat, helytelenül kivitelezett technikákat rögzíthetünk magunkban. Majdnem, hogy mindegy ilyen szempontból, hogy ki van ott veled a meccsen a sarokban - a mélyen berögződött dolgokon nem lehet változtatni azonnal. Még akkor sem, ha a kívülállók látják és igyekeznek felhívni rá a figyelmed. A küzdelem nagy része automatikus - az izommemória mérvadó, ami azonban egyúttal az ellenséged is lehet, hogy ha rosszul rögződött dolgok vannak benne.
A méretek tehát bizonyos előnyt jelenthetnek, de a megfelelő stílus és a jó lábmunka ellenszerként szolgálhat esetleges hátrányainkra a testsúly és kartávolság terén. Minden, ami specifikusabb, személyes instrukciót, élő foglalkozást igényel, így nem mondhatunk mást végezetül, mint hogy keressetek egy jó termet, aztán gyakoroljatok sokat!
